Kék az ég, zöld a fű

Már második napja kivételesen gyönyörű nyári időnk van, kristálytiszta levegővel, és akkor is ilyennek látnám, ha be lenne borulva. Ennek az oka az, hogy Soma végre megérkezik a hétfő óta tartó maratoni üzleti útjáról. Még soha nem volt távol 5 munkanapot, remélem utóljára történt ilyen, mert nagyon magányosnak éreztem magam. De ennek ma vége. Ezen kívül ma volt a 16 hetes kontroll, ami vizelet, vérvételből állt. Sajnos Soma a fent említett dolgok miatt nem lehetett ma velünk a vizsgálaton, de kaptam fotókat, és azokat majd megnézheti:) A 16. héten, a doki szerint, ultrahang vizsgálat nem szokott lenni, mert sok változás az előző állapothoz képest nem igazán tapasztalható, és a 20. heti ultrahang lesz majd megint fontos. De ő szokott csinálni, mert a szülők örülnek, ha láthatják a babájukat. Mondjuk naná, hogy majd kiszámlázza ezt is:), de ennek ellenére kedves tőle, mert valóban alig vártam már, hogy újra lássam és nagyon szomorú lettem volna, ha nem láthattam volna. A mostani, és az összes további ultrahang, már hasi, nem hüvelyi, végre! Szóval csak hátradőltem az ágyon és élveztem a látványt. Ma sajnos nem láthattuk valami jól a picit. Úgy feküdt és állandóan úgy fordult, hogy egyszerűen nem lehetett jó képet kapni róla. A doki néhány dolgot azért megmért, megint meghallgattuk a szívverését, ez a kedvenc pillanatom a vizsgálat alatt, kicsit körbejártuk, amennyire tudtuk, pár perc volt az egész. Én örültem minden pillanatnak és ugyan úgy, mint eddig mindig, abban a pillanatban, ahogy megláttam, nagyon elérzékenyültem. Egy olyan érzelmi hullám fut végig rajtam és olyan érzés jár át, ami semmihez sem fogható és le sem tudom írni. Szeretném ezeket a pillanatokat jól elraktározni és majd elővenni és ebből erőt meríteni, ha 16 évesen éjszaka kimaradozik, vagy feleselés közben ránk csapja az ajtót:)

Az ülőmagasságát nem sikerült megmérni, mert a doki nem tudta elkapni egy ehhez alkalmas pozícióban, de a kora szerint kb 16 cm lehet a teljes hossza. Annak ellenére, hogy nem láttuk valami jól, az előző vizsgálathoz képest a különbség nagyon is érzékelhető. Sokkal hangsúlyosabbak a csontocskái, egyre jobban felismerhetőek a testrészei és a doki szerint a korának megfelelően fejlődik. A nemét már elvileg látni, de külön kértem, hogy el nem mondja, mert azt Somával együtt szeretnék megtudni. 

Vizsgálat után arckezelésre mentem egy nagyon puccos szépségszalonba, ez még a karácsonyra kapott ajándékutalvány egyik része volt, amit csak most használtam fel. Masszíroztak, mindenféle fincsi illatú maszkokat kaptam, kényeztettek 50 percen keresztül:)

Most már lassan esteledik, Soma gépe leszállt, hamarosan megérkezik.Holnapra maradt egy kis vásárlás és persze a csomagolás. Legközelebb csak júliusban jelentkezünk, mert vasárnap haza utazunk 2 hétre. Soma nem sokat fog pihenni, munkaügyben elutazik, de kárpótolja magát egy Kijevi EB meccsel és egy balatoni fiús hétvégével, amit a haverjaival tölt.

Az epres hétvége

Az elmúlt hétvégénk így kerül majd be az emlékeinkbe. Az eper és az eper változatainak jegyében telt. Szombattól hétfő reggelig tartott a varázs és mély nyomot hagyott, igaz csak bennem. És hogy miért is?

A szombati nap viszonylag korán indult. Reggel időre keltünk, fél 11-kor már reggeliztünk és indultunk. Mivel hétvégén csak szombatra ígértek jó időt, beütemeztünk néhány szabadtéri programot, hogy ezt kihasználjuk. A delet egy babaáruházban kezdtük, ahová azért mentünk, hogy kismama biztonsági övet vegyünk, mert a normál öv az autóban már kezd kényelmetlenné válni és pont a pocakomat szorítja, ami veszélyes lehet már egy erősebb fékezésnél is. Ha egészségről és a biztonságról van szó, pardont nem ismerünk, ez alapelv, ilyen egy felelősségteljes szülő:) Először jártunk ilyen helyen, amióta babát várunk. Mellbe vágott, hogy mennyi ketyere, cucc, mütyür és egyéb dolog van, amire pénzt lehet költeni. Erősen az első gyermekesekre épül ez az ipar, azokra, akiket még átlehet verni és el lehet hitetni velük, hogy a gyereknek mindenre szüksége van, amit ott meg lehet venni. Kicsit körülnéztünk, feltérképeztük az árakat, de nem vettünk semmit, mert egyrészt még nagyon korai lenne, másrészt még nem tudjuk, hogy novemberben hol leszünk és mire lesz szükségünk. Mondjuk egy svájci zászló mintás cumi és az egyik Chicco 3 az 1-ben babakocsi, ami  mózeskosárból, babahordozós autósülésből és sima ültethető babakocsiból állt, nagyon belopta magát a szívembe és azóta sem megy ki a fejemből. Régen ilyen csak egy cipővel vagy egy ruhadarabbal fordulhatott volna elő, most pelenkázók, babakocsik és babatextíliák képezik álmaim netovábbját. Ez már az anyai ösztön:)

A bababolt után Ikeába mentünk, 1-2 apróságot a konyhába onnan szerzünk be. Ikea után, és most jön a képbe az eper, elmentünk egy szedd magad akció keretén belül gyümölcsöt szedni. Gondoltuk jó buli, ilyet még soha nem csináltunk, igazi, svájci epret ehetünk, be is főzök belőle és a bolti ár feléért tudunk hozzá jutni. Még mielőtt elindultunk itthonról, felhívtuk az "ültetvényest" az eper vonalon, ami a szórólapon volt, hogy mit vigyünk, mert amatőrök vagyunk. Jó cipőn kívül semmit nem említett, szóval vittünk váltáslábbelit, mert előző napokban szakadt az eső, raktam be edényeket és gumikesztyűt is. Megérkeztünk, lemérték az edényeinket és szélnek eresztettek. A mezőn sokan voltak már, szedegettek és eszegettek. Mi is leparkoltunk az egyik soron, én többnyire guggolva szedtem, Soma többnyire hajolva ette, sajátosan értelmezte a szedd magad akciót:) Az eper nagyon jópofán volt ültetve. A bokrocskák alatt fólia volt, gondolom eleve úgy ültetik, hogy előtte fóliáznak és lyukakat ütnek rajta, amibe beleültetik a palántákat. A sorok között szalmával volt beszórva. Ezért az eper egyáltalán nem volt sáros és a sorok között is tökéletes tisztaság volt. Mégis mit vártunk a svájciaktól? Alig 1 óra alatt majdnem 5 kilót szedtünk, Soma kb fél kilót megevett, már a nadrágját is kigombolta, ideje volt indulni. 

Otthon felpakoltuk a kikészített grill cuccot, húsokat, salátát, és kimentünk a tópartra grillezni. Vettem tortillat, avokádó krémmel kentük meg és abba tekertük a zöldséget, amit reszelt sajttal is megszórtunk. Feltekertük, ahogy szokás, és ez volt a köret a grillezett húshoz és garnélarákhoz. Szerintem megtaláltuk a tökéletes körítést, tovább nem is keresgélünk.

Grillezés után haza mentünk, mert elkezdődött az EB, gurult a labda már este 6-tól és meg nem áll június végéig. Én a meccs alatt megpucoltam az epret, jól átmostam, becukroztam bőven és elraktam a hűtőbe egy éjszakára. 

Másnap reggel, még mielőtt Soma ébredt, elővettem, leöntöttem a levét és egy külön edénybe felraktam a gyümölcsöt rotyogni. Ahogy rotyogott, egyre több levet engedett. Lédús volt az eper a sok eső miatt, de ennyire! Kezdet mindenre hasonlítani, csak eperlekvárra nem. Soma el volt ájulva a finom eper illattól, ami a házban terjengett de mondtam neki, hogy ne nézzen a fazékba mer sokkot kap a látványtól. Az eprek össze csoffadtak és ráncosan úsztak a lé tetején! Úgy döntöttem, hogy leöntöm az összes levet és úgy főztem tovább. Kicsit később lekapcsoltam, mert mentünk edzőterembe és mikor haza értünk, taktikát váltottam. Kértem Somát, hogy ne hagyjuk durvára a gyümölcsöt és had menjek neki a botturmixszal, mert ez az évszázad lekvárfőzése lesz és nem ezzel szeretnék a Guinness rekordok könyvébe bekerülni. A trükk hatásos volt, olyannyira, hogy a leöntött léből kb 4 dl-t vissza kellett öntenem, hogy ne legyen túl sűrű. Kiforráztam az üvegeket, a fedőket, belemertem a lekvárt, felfordítottam pár percre az üvegeket a vákuum miatt és mentek a dunsztba. A megmaradt eperléhez vasárnap este már nem volt türelmem. Ráadásul Soma reggel utazott Amszterdamba és onnan át Koppenhágába, ami miatt 5 napra kellett csomagolni, ingeket vasalni, stb. Hétfő reggel, miután Soma elment felforraltam és üvegekbe öntöttem. Jó lesz szörpnek, nagyon finom íze van és egy kicsit darabos, rostos is. 

1,5 liter lekvár lett 3,5 kg eperből

Ennek már 5 napja. Tartósítószert nem raktam bele és eddig még sem a lekvár, sem a szörp nem indult el, remélem nem is fog.

Megint hétvége

Szalad az idő, közhely, de így van. Alig tértünk magunkhoz Párizs után, éppen hogy eltakarítottam a sok szennyest, feltöltöttem a hűtőt, és már megint hétvége volt. Az idő is kegyes volt, ami nem mondható el erről a nyárról, és most nem arra gondolok, hogy végre nem esett hanem arra, hogy a hőmérő higanyszála 25 fok felé emelkedett, pólóban sem volt hideg ÉS nem esett:) Annyira vacak idő van folyamatosan, hogy a nyári cuccokat ugyan előre pakoltam, de folyamatosan vissza kell nyúlnom a melegebb ruhákhoz, mert átlagosan 16 fok körül van és sokat esik. Madridba pakoltam először nyári cuccot és mondtuk is a madridi barátainknak, hogy bocsi ha szekrényszagunk van, de Svájcban nem kellett a rövid és annyira váratlanul ért a madridi 30 fok, hogy már nem volt időm a cuccainkat átmosni, hogy felfrissítsem. Na mindegy. Szóval péntek délután Skype-on megdumáltuk Somával, hogy menjünk ki a tópartra, már ezer éve nem jártunk kint, nézzünk be a thai étterembe és együnk egy finom fagyit is. A program fagyis része eredetileg Soma egyik kollégájának volt az ötlete, de mikor a megbeszélés fázisába értünk kiderült, hogy neki és a feleségének csak kb fél 10 körül lenne jó, ami nekünk nagyon késő, ezért lefújtuk. Helyette hármasban élveztük a programot annyira, hogy a thai étteremben elvitelre kértük a kaját és a tóparton ettük meg egy padon ülve, dobozból, műanyag evőeszközzel. Volt fagyi is, és még egy 80 éves hajó fedélzetére is felmentünk körülnézni, ami szülinapja alkalmából ingyen volt látogatható a kikötőben.

Ezt a pólót vette  Soma a Champs-Elysées-en. Nagyon szépen kiemeli a bicepszeit, amiket Svájcban szerzett kitartó edzőtermi munkával:) Nagyon büszke vagyok rá és örülök, hogy ilyen snájdig apukája van a mi kis Ugrifülesünknek:)

Szombaton, reggeli után, termál fürdőbe mentünk strandolni, egy wellness szállodába, 1300 méteren a hegyekben, amelyiknek a medencés része némi belépő fejében nem szálló vendégek által is látogatható. Nagyon szép időnk volt, a medence vize fűtött, volt napozóágy és ernyő is. Sokat úsztam, jólesik, pedig nem vagyok egy hal a vízben típus. A szakirodalom kimondottan ajánlja a várandósoknak, mert nagyon egészséges és állítólag egy különösen kényelmes mozgásforma a 3. trimeszterben, mikor a pocak miatt már sok mozdulat nehézkessé válik. Tervezem, hogy úszni fogok járni de eredetileg szabadtéri medencékben gondolkodtam, itt olyan sok van belőle és nagyon jó helyen vannak, sok zölddel. De az idő annyira nem teszi lehetővé, hogy semennyire. Most a fürdőben kihasználtam a lehetőséget és megúsztattam a legkisebb Ugrifülest is:) A medencén kívül többnyire az ernyő alatt feküdtem, csak a sonkáimat dugtam ki napoztatni. A többi testrészemet védtem. Napsütés hiánya miatt még nem jártam körbe a várandós napozás témakörét de majd ráfekszek a témára, és a dokimmal is konzultálok, mert július elején megyünk nyaralni egy rövidet és strand is lenne benne. Soma hiába ismeri a napozás rejtelmeit és hatásait, nem kente be magát, és kb 2 napig volt piros. Na most jól beárultam:)

Vasárnap itthon maradtunk, mert elromlott az idő és a napozós 28 fokból esős 15 fok lett.

Érkezik a sült krumplim, sör kíséretében:)