Csak a szokásos

Van időm írni, Flóra nagyon bealudt, a szokásos 30 perces délutáni alvása már 1 órája tart, ami váratlanul ért, házimunkával nem készültem, marad a blogírás. Soma Isztambulban, már 3. napja, csütörtökön este érkezik és rájöttem, hogy a napok Varsóban is ugyan olyan lassan telnek, ha nincs itthon, mint Milánóban vagy Lausanne-ban.
Ami a hétköznapokat illeti, próbáljuk kihasználni a kert előnyeit. Flórával sokat hintázunk a hintaágyon és az elmúlt hétvégén sikerült grilleznünk, végre elvitte a tulaj a régi, kopott kerti bútorait és így jutott hely a miénknek és a grill sütőnek is. Hétfőn eljutottam a gyerekorvoshoz Flórával, de üres járat volt, mert mint utólag kiderült, itt 2 féle ellátás van, beteg gyerekeknek és egészséges gyerekeknek. Nekem az egészséges kellett, mert hozzátáplálási tanácsra lett volna szükségem és a 6 hónapos oltását kéne Flórának végre megkapnia és persze én pont a másik dokihoz kerültem. Legalább lemérte Flórát és a vizit is ingyen volt, mert fedezi a biztosításunk, szóval sétáltunk egy jó nagyot. 
Kedden, hogy legyen izgalom, elromlott a mosógép, leverte a biztosítékot, vissza kapcsoltam de azóta nem szivattyúzza a vizet és nem centrizik. Ez a mi formánk, szóltam a tulajnak, ígért szerelőt, persze nem jött, jött helyette a tulaj és okosakat nézett a gépre. Nem tudom miért gondolja egy 28 diák, hogy szemmel veréssel mosógépet tud javítani. Kezd hegyben állni a szennyes, remélem hamarosan pont kerül az ügy végére. Bár valami olyat mondott, hogy lehet, hogy inkább vesznek egy újat, mert a javítás túl drága és ez amúgy is egy régi gép..... Na az vicces lesz, mikor lesz abból mosógép???? Mindegy, ez az albérlő lét egyik hátránya, ezt a békát le kell nyelni.
Jó hír, hogy a tegnapi séta alatt össze futottam egy magyar anyukával, Zsuzsival, akinek van egy 7 hónapos kisfia és egy 4 éves kislánya. Csak kicsit beszélgettünk, mert ő játszótérre ment én meg közértbe, telefonszámot cseréltünk és ma reggel meg is beszéltük, hogy délután találkozunk a játszin. Remélem még elcsípem őket, mert Flóra nagyon alszik. Azt mesélte Zsuzsi, hogy több magyar család is lakik a lakóparkban, gyerekek is vannak bőven és minden délután a nagy, közös játszótéren bandáznak a tóparton. Nagyon örülnék, ha sikerülne jó kapcsolatot kialakítani velük, Flóra miatt mindenképpen. Már egyre nagyobb, szeretném ha lennének magyar barátai, ha lenne kivel hintáznia, meghívnák zsúrokra.
Szintén hétfőn, a gyerekorvos után, elmentünk kicsit plázázni. Betévedtem egy gyerekboltba és annyira megtetszett egy rongybaba, meg is vettem Flórának. Nagyon imádja, sokat beszél hozzá, és még rágni is tudja. Nevet is adtam neki, Polkának hívják. Polkával együtt már 2 babája van, a másik Mása, egy orosz mesehős, még mamától kapta Milánóban. Remélem a babák majd jól megértik egymást, mind a kettő szláv nyelvet beszél. A kérdés, hogy Flóra fogja-e őket érteni:)

Flóra morcos arca ne tévesszen meg senkit, imádja Mását

Polkával

Ma van az a nap....

.......mikor nincs kifogás és újra blogolni fogok, rendszeresen, legalábbis ez a terv. Flóra alszik és úgy éreztem most vagy soha, mert már kezdett az egész egy fogyókúra kezdetéhez vagy egy cigiről való leszokáshoz hasonlítani, majd holnap, majd hétfőn, majd elsején, majd hó elején, majd ha fagy, majd, ha süt. A helyett, hogy pakolnék, vasalnék, főznék úgy döntöttem, írok. Pofátlanul a mai nappal kezdem, úgy csinálok, mintha az fél év ki sem esett volna. De tervezem, hogy majd utalok az olasz napjainkra és ha röviden is, de írok egy pár soros össze foglalót az ott töltött 4 hónapról.

Szóval már több, mint egy hete, hogy Varsóban vagyunk. Eddig nagyon pozitív, amiben nagy szerepe van annak, hogy Somát sokkal korábban láthatjuk viszont munka után és persze nagy szerepe van a helynek is, ahol lakunk. Csak néhány napja lakjuk a lakást, de néha úgy érzem, itt el tudnék éldegélni nagyon-nagyon sokáig. Egy hatalmas lakóparkban vagyunk, ami körbe van kerítve, folyamatosan örzik-védik, be van kamerázva, biciklik, babakocsik, grill sütők, őrizetlenül, vicces újra ilyet látni de ezúttal nem Svájcban:) Van egy mesterséges folyó egy kis tavacskával, egy kis park, nagyon sok zöld terület, játszóterek, focipálya, közért, gyógyszertár, biobolt, bank, fodrászat, kozmetika, étterem, magán ovi, és ami a legfontosabb nyugi és csend, ami Milánóban nem volt (majd erről máskor). Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy cuki vidéki város modern kivitelben. A komfort érzetünket növeli, hogy egy 100m2 lakásban vagyunk, sok a tér és a hely, van kert is, amivel még lesz meló, mert el van hanyagolva, de már így is nagyon élvezzük. Az már csak hab a tortán, hogy a közlekedés is nagyon jó, 1 db busszal bent vagyunk a belvárosban, óvárosban, reptéren és egyéb frekventált helyeken. Néha úgy érzem, túl szép, hogy igaz legyen és azzal kergetem az őrületbe Somát, hogy tuti valami csavar van a dologban, amire még nem jöttünk rá. Mondjuk hulla van a parketta alatt, vagy szellemek járják este a lakást, bár ez feltűnt volna:) Addig is, míg kiderül, élvezzük az előnyeit, Flóra biztos. Amióta itt vagyunk, nagyon jókat alszik, látszik, hogy ő is nyugodtabb, ami valószínűleg abból is fakad, hogy mi is nyugodtabbak vagyunk, hogy lement a költözés, főleg én! Már nagyon várom, hogy üljön, mert több játszótér is van, egészen kisbabáknak való hintákkal, és persze hogy tudjon nézelődni, mert nagyon sok gyerek van az udvarokon, kergetőznek, játszanak, visonganak. Szerintem Flóra még mindig azt hiszi, hogy ő az egyetlen csecsemő közel s távol, mert sajnos Milánóban nem sok babás program jutott. Sok cicát látok és vannak kutyasétáltatók is, és már annyira szeretném ha ő is látná őket hogy elmondhassam, hogy az ott egy kutyus, úgy csinál, hogy vau-vau, az meg egy cica, azt mondja, hogy miáúúúú:)