Jut eszembe....

Csak most jutott eszembe, hogy a múlt hétvégéről még nem is írtam. Ennek teszek most eleget és kivételesen rövid leszek:) A pénteket is beleveszem, mert vasárnap semmi nem történt, viszont pénteken éltünk egy kis társasági életet. Egy helyi hamburgerezőben voltunk, egy kis társasággal. Lina és Daniel, egy velünk egykorú madridi pár, illetve csak velem egykorúak, mert Soma más súlycsoportba tartozik:) Roger New Yorkból, Ywona Lengyelországból és mi. Így voltunk 6-an.

Itt a hamburgerezők nagyon felkapottak, a McDonald's vagy a Burger King mintájára működnek de nem gyorséttermeknek számítanak, sokszor még asztalt is kell foglalni, ami egy Mekire nem jellemző:) Itt is menük vannak, de valamivel drágább és nincs benne üdítő. Cserébe kellemes a hely, nincs jövés-menés, helyben készítik a friss húspogácsát, kizárólag svájci marhából van, a hamburger nagyobb, mint a gyorséttermi rokonai és a sült krumpli inkább steak burgonyához hasonlít, mert friss héjában sült hasábok és nem fagyasztott szalma krumpli. De nem akarom én lehúzni a gyorséttermeket, mert azt is szeretjük és oda is szoktunk járni havonta legalább egyszer. Egyszerűen ez a hamburgerezésnek egy másik fajtája, az egészségesebb változata:) Este 8-ra mentünk és 11 után értünk haza.

Szombaton még úgy ébredtünk, hogy nem tudtuk, mit kezdjünk magunkkal. Miután megnéztük az időjárás jelentést kiderült, hogy vasárnapra havas esőt jeleznek és úgy döntöttünk, hogy szombaton kell kimozdulnunk, mert 100 ágra süt a nap. Soma ki is nézett egy tuti kis programot, menjünk fel 3000 méterre hegyeket nézni. Megreggeliztünk, csináltam termoszba teát, beraktuk magunkat az autóba és elindultunk. Sajnos félúton hatalmas dugóba keveredtünk, mert baleset volt az autópályán és tűzoltó, rendőr és mentő is volt. Hogy mi történt pontosan, nem tudtuk meg, mert mire megnyitották az egyik sávot, már semmi nyoma nem volt az egésznek. Csak az útfenntartók takarították gépekkel az aszfaltot, mert valami csúnyán nyomott hagyott rajta.

Az úti célunk Diablerets volt, 1200 méteren fekszik és annak ellenére, hogy csak kb 65 km-re van, egy teljesen másik bolygóra érkeztünk. A hómentes, száraz, szűrke Lausanne-ból egy gyönyörű, hótakaróval borított mesés, hegyi település fogadott, rengeteg chalet-val (ejtsd sálé, svájci alpesi faházak, az osztrákoknál és a németeknél is jellemző) és síelővel. A dugó miatt késéssel értünk a faluba, de még szerencsére járt a felvonó, ami 3000 méterre vitt fel, 20 perc alatt tette meg az 1800 méteres szintkülönbséget. A hegytetőn van egy kilátó, étterem, alpesi bob pálya, napozó terasz, lehet kutyaszánt bérelni, több túra útvonal indul és természetesen sok-sok sípálya. A látvány páratlan, imádom azt a nyugalmat, amit áraszt. Megittuk a teát, megettük a croissant és a muffint, megetettem egy svájci madarat, fotóztunk (fotók itt), nézelődtünk és lementünk az utolsó felvonóval, fél 5kor.

Vasárnap úgy volt, hogy Soma edzőterembe megy kora délután. Kb fél 3kor becsengetett hozzánk Michael, az egyik szomszédunk, aki kitalálta, hogy körbejárja az összes lakást és felméri a lakók panaszait a lakásokkal kapcsolatban. Az építtető 2 év garanciát vállalt az épületre és mivel nyáron letelik a határidő,  a lakók be szeretnének nyújtani egy hibalistát, amit még garanciálisan javítani fog a cég. Ő az a szomszéd, aki a karácsonyi bulin elmondta, hogy a klotyón ülve, pucér hátsóval (nyilván) vette észre, hogy mennyire huzatos a fürdő, ami a rossz szellőzőrendszerre utal:) Szóval elég jól ismerjük:) Egyébként a szellőzőrendszerrel kapcsolatban teljesen igaza volt. A háznak sajátja van, ami abból áll, hogy a kinti friss levegőt gépek megszűrik és a nappali- illetve hálószobákban befújják szellőzőkön keresztül. Az elhasznált levegőt a WC-ben és a fürdőszobában elszívják. Ez lenne a lényege, de sajnos gond van vele. A WC-ben és a fürdőben nem szív megfelelően, ezért vissza áramlik a levegő és hozza magával más lakásokból a konyha szagot. Ez nálunk is probléma, amit el is mondtunk Michaelnek. Ezt mi már jeleztük egyszer az építtetőnek és ki is jöttek személyesen, de sok változás nem történt. Michael megkért, hogy 1 héten keresztül vezessek listát arról, hogy melyik fürdőben (2 van nekünk) érzek konyhaszagot, mikor és mennyire erős. Soma úgy hívja, hogy bűznapló. A szagok erősségét 5-ös skálán értékeljük és hétfőn kezdtem jegyzetelni. Fő a svájci precizitás!:) Michaelt megkínáltuk egy sörrel, Soma is bontott egyet magának és ugyan azzal a mozdulattal az edzőtermet elnapolta hétfőre. 

A hétvégi menü sütőtök krémlevesből állt, amit kókusztejjel és Dubai-ból hozott curryvel kicsit egzotikusra csináltam. Svájci recept ez is, itt kaptam és nagyon finom. Másodikra halat ettünk, szombaton lazacot, vasárnap tőkehalat. A halfilét sütés előtt 1 órával bepácoltam sóval, borssal, facsart citrommal, friss snidlinggel és petrezselyemmel. Hirtelen kisütöttük vajon és miután kivettem a serpenyőből, a vissza maradt szaftot fehérborral, citrommal és tejszínnel felrottyantottam. Ez került a halfilére és a köretre, ami héjában főtt bébi krumpli volt és fonnyasztott spenót. Volt hozzá finom bor és Anna néni sütije desszertre. Jó volt!

Most, hogy így elnézem a bejegyzést, nem lett ez sem rövidebb a többinél:) Mindig elkalandozok, annyi minden jut eszembe. Ezek szerint csak elkezdeni nehéz, aztán már csak úgy jön az ihlet, magától:)

Az ápolt külső ára

Az itteni fodrászatokról, nő lévén, már többször terveztem írni. Ennek most jött el az ideje, mert még friss az élmény. A férfiak ezt a blogbejegyzést nyugodtan kihagyhatják, ez náluk nem húsba vágó téma.
Nevetnem kell, mert erről most egy reklám jutott eszembe, amit itt nézhettek meg. De ennek ellenére, hogy most elmenekültek a férfiak, továbbra is a fodrászatról lesz szó és nem a hüvelygombáról, ahogy a reklám azt sugallja:)
Péntek délután fodrászhoz mentem, mert a melírjaimat kb 8 hetente kezelésbe kell venni, különben nagyon kopott benyomást keltek. A haza útjaink során Pesten mindig meglátogatom a fodrászomat, aki most már idestova 9 éve ápolja a tincseimet. Nagyon ügyes, szavak nélkül is tudja, hogy mit szeretnék, a haj színem mindig olyan, amilyennek megálmodom és amióta hozzá járok, soha nem tört a hajam, pedig folyamatosan festve van. Szerintem egy nő életében egy jó fodrásznak ugyan olyan fontos szerepe van, mint egy jó nőgyógyásznak. Ez is amolyan bizalmi dolog. Azt, hogy mitől igazán jó egy nőgyógyász, azt most itt nem részletezném:)
Sajnos vannak olyan időszakok, amikor ritkábban látogatunk haza. Ilyen a karácsony utáni 4 hónap, mikor húsvét a következő hazaút. Ilyenkor itt kell megejtenem a hajfestést, sajnos. És ez most komoly! A fodrász szakma itt többnyire olasz és portugál meló. Bevándorlók gyerekei, már a második generáció, de nem ezzel van a gond. Szerintem az egy főre jutó fodrászatok száma Svájc francia részén a legnagyobb Európában. Minden esetre én még ilyet nem láttam, tényleg minden bokorban van egy és a lehető legprofibb felszerelés van mindegyikben. Ennyi fodrászatra naná hogy nincs igény. A fodrászatok, ugyan úgy mint a boltok, este fél 7-kor bezárnak és vasárnap ki sem nyitnak. Lefordítva annyit jelent, hogy alig vannak nyitva, a nyitva tartás alatt is panganak és mivel a munkaerő Európában itt a legdrágább, a fodrászok horror áron dolgoznak. Persze kell itt is időpont mert annak ellenére, hogy a pultot támasztják, nem fogadnak senkit spontán. Ők úgy gondolják, hogy sokat dolgoznak és ezt hangoztatják is időpont foglaláskor. Még a legelső alkalom előtt sajnáltam is a lányt egy kicsit, mert tudom a pesti fodrászom példájából, hogy mit jelent a zsúfoltság. Tamásnál (így hívják a pesti fodrászomat), ha sokan vannak, akkor a vendégek ülnek, mint a verebek a dróton, meg sem tudunk mozdulni. Van, aki festékkel a haján, van, aki már a mosóban, a harmadik fején pont dolgozik, közben a vállával tartja a mobilt a füléhez és mivel a fodrászat a Hősök tere mellett van, az utcáról is sokszor esik be valaki. A svájci fodrásznál (az enyémnél tuti, egyébként Moira a neve) a zsúfolt azt jelenti, hogy egyik vendég jön a másik után, időpontra. Nem vállal párhuzamosan senkit, még egy vágást sem, amíg a festékem fent van. A telefonja átlagosan 2-3 alkalommal csörög 2 óra alatt és akkor is vagy a férje vagy az anyósa keresi, legrosszabb esetben közvélemény kutatnak valamelyik szervezettől, amitől mellesleg nagyon ki szokott akadni. Én meg a tetű lassúságától, de ez már csak hab a tortán. Az utcáról vendégek nem esnek be. Sajnos a gyér ügyfélkör miatt a szakmai tudásuk is hagy kívánni valót maga után. Én itt eddig csak 3szor voltam és akkor is ugyan ahhoz a lányhoz mentem, de sok külföldi nővel beszéltünk már erről, és egy véleményen vagyunk. Különösen az orosz nők értenek ezzel egyet, akik szerint itt még egy szemöldököt sem tudnak rendesen megigazítani, hogy a fodrászatról ne is beszéljünk:) Az én igényeim ezért nem érnek fel egy orosz nőével, pláne nem egy moszkvaival, de a budapesti mércétől így is távol vannak. Természetesen most pénteken is, ahogy már előzőleg 2 alkalommal, nem tudta eltalálni a tincsek színét. Ezért egy kicsit barnásabb lettem, néhány helyen vöröses árnyalattal. Mondjuk nem vészes, mert legalább nem lettem sokkal szőkébb, amitől féltem, mert már egyszer eljátszotta ezt is velem. De ettől függetlenül nem tetszik. Most sem vágattam, ahogy eddig egyszer sem. A legelső alkalommal azért nem vágattam, mert akkor növesztettem a hajam. Azóta simán nem merem. A munkájáért 110 svájci pénzt fizettem. Ebbe benne volt a tincsek megfestése szigorúan lenövésig, mosás, szárítás, a pulttámasztás és a villanyszámlája pulttámasztás alatt, amit szintén én fizetek, mert alig van vendége. Ettől olcsóbb fodrászat nincs, drágább igen. Csak az összehasonlítás kedvéért leírom, hogy Tamásnál egy festés-vágás-mosás-pakolás-szárítás kb 9000 ft-ba kerül borravalóval. És ebben nincs benne a Tamás könyökölése, mert szegénynek a fenekét nincs ideje megvakarni, nem hogy könyökölni. Meséltem már neki a svájci fodrászkalandjaimat és mindig nevet rajta. Tamás egy fodrászoknak készített hajápolókat és festékeket gyártó cég hivatalos képviselője. A cégtől rajtaütésszerűen kijönnek emberek és ellenőrzik, hogy kirakja-e a termékeiket, a reklámanyagot, azt a márkát használja a szalonban, stb. Legutóbb Németországból voltak. Csak úgy beülnek és figyelnek egy rövid ideig. Mikor látták, hogy Tamásnál milyen diliház van megkérdezték, hogy miért ilyen zsúfolt a mai nap. Mondta Tamás, hogy ez egy átlagos nap, ünnepekkor rosszabb. Le voltak döbbenve. Megkérdezték, hogy mikor szokott kávézni vagy ebédelni. Azt válaszolta Tamás, hogy vagy otthon induláskor vagy két vendég között bekap valami falatkát. Nem hittek neki:)
A férfi hajvágással kicsit jobb a helyzet. Az viszonylag olcsó, csak 40 frank mosás nélkül. Soma gyakran jár, mert a rövid haját kb havonta meg kell igazítani. A közelünkben vagy egy fodrászat, amelyik fodrászsulit is üzemeltet. Lehet gyakornokokhoz időpontot kérni és akkor csak a felébe kerül, azaz 20 frankba. Az oktató ott van végig a tanonc mellett, és a végén megigazítja, ha nem tökéletes. Egy férfi haj esetében csak egy hátránya van, sokkal lassabb mint általában. De én nem merem ezt a megoldás megkockáztatni, annak ellenére, hogy csak a felébe kerülne, mert egy elrontott melírt valamivel nehezebb korrigálni, mint egy rövid férfi hajat.
Sajnálni azért nem kell minket, nem ezért írtam árakat. Az itteni fodrász árak, ugyan úgy mint itt minden más, a svájci bérekhez viszonyítva nagyon is optimálisan vannak megszabva.

Vegyes

Ma már szerda. Valahogyan, én sem értem hogyan, de az elmúlt 3 nap (na jó, a mai a 3.) viszonylag hamar telt annak ellenére, hogy hétfőtől egyedül vagyok. Soma Franciaországban van,  Párizstól 120 km-re,  Amiensben (a város temetőjében talált végső nyugalomra Jules Verne). TGV-vel ment Párizsig, szokás szerint, és autót bérelt. Pont valamelyik nap beszéltünk róla viccesen, hogy még nem is olyan régen arról álmodozott, hogy legalább egyszer utazhasson TGV-n. Mára olyan rutin lett belőle, hogy egyik alkalommal, Párizsból hazafelé le is késte, mert elkalkulálta az idejét. A TGV-vel utazás élménye kezd olyan lenni, mint Pesten buszra szállni. Na jó, talán egy kicsit jobb.
Jó hír, nekem mindenképpen, hogy hétfőn végre kitakarítottam és ágyneműt is cseréltem, de előtte még napoztattam a paplanokat a teraszon. Mikor este lefeküdtem (volt már éjjel 1 is), a sötétben éreztem, hogy rend van, friss az ágynemű és ez olyan nagy örömmel töltött el (az én Ancim most biztos mosolyog, ő tudja, hogy ez mit jelent nekem:)). Hát igen, kevés kell a boldogsághoz:) Szintén jó hír, hogy a tegnapi (keddi) kontrollon a sebész nagyon elégedett volt és azt mondta, hogy lassan újra kezdhetek sportolni. A műtét utáni 4. hétig még mindig kivétel a futás (mondjuk pont ez hiányzik a sportból a legjobban), ne emeljek nehéz súlyokat (az edzőtermi gépekkel egy életre végeztem) és ne végezzek hasizom gyakorlatokat. A köldököm is, ami egy kicsit aggasztott, szépen gyógyul, ezért torna után már szaunázhatok vagy gőzfürdőzhetek is. 2 hét múlva kell mennem legközelebb kontrollra, elvileg az lesz az utolsó.
Hasonló örömmel töltött el ma reggel az a felismerés, hogy újra tudok nyújtózni ébredés után. Isteni, mert már kezdem úgy érezni magam, mint aki gúzsba van kötve. Azóta egész nap nyújtózok, szerintem holnap reggelre behozom a lemaradásomat:))) Ha belegondolok, hogy ma 2 hete, hogy haza jöttünk a kórházból, és hogy mennyire vacakul éreztem magam mint fizikailag, mint lelkileg! Ahhoz képest ma már elmondhatom, hogy a hétköznapi, rutin tevékenységekben szinte 99%-os vagyok. A műtét után napokig magam alatt voltam, világvége érzésem volt és sokszor rohamszerűen tört rám a sírás, teljesen váratlan helyzetekben. A neten, az angol oldalakon, elkezdtem keresgélni és rengeteg cikket találtam a posztoperatív depresszióról. Én szeretném azt hinni, hogy valóban ez volt a kiváltó ok és nem csak simán az, hogy ilyen rémséges sárkány is tudok lenni. Bár aki jól ismer az most biztos nevet magában és arra gondol, hogy nem kell Gabinak ahhoz műtét, hogy tüzet okádjon:)
Rossz hír, hogy ma havazik, nagyon intenzíven, fagy körüli a hőmérséklet és hiába tisztítják az utakat folyamatosan, pillanatok alatt havas lesz újra. Ráadásul a szél is fúj, és az tovább rontja a helyzetet. Ezért úgy tűnik, hogy a mai francia gyakorlós, női klubos programom elmarad, mert nem akarok ilyen csuszában kimozdulni és elesni. Szintén szomorúan tapasztaltam, hogy Bukszi, a júniusban vásárolt bukszus, kifakult és elkezdett sárgulni. Anya szerint valószínűleg megfagyott. Remélem, hogy még magához tér, mert nagyon a szívünkhöz nőtt és a nyári borozgatások a teraszon nem lesznek ugyan olyanok nélküle.

Bukszi fénykorában.

Az elmúlt hétvége végül nem lett annyira uncsi. Szombaton késői kelés és reggelizés után elmentünk Ikeába. Már volt egy elég hosszú listánk konyhába való apróságokról, amiket ott lehet svájci szinten a legolcsóbban beszerezni és most, hogy  már van autónk, el is mentünk. Soma délután edzőterembe ment én főzőcskéztem. Vasárnap kora délután autóba ültünk és a Genfi tó partját néztük meg több városban - Nyonban (focirajongók tudják, hogy itt van az UEFA központja), Coppetba (a kis városka rajta van a svájci nemzeti örökségek lisáján) és Versoixba (ejtsd Verszoá, semmiről sem híres). A szibériai hideg idő miatt és az erős szél miatt is, a Genfi tó nagyon fura dolgokat produkált. Az egyik a gőzölgés volt, ami a -15 fokban volt látható igazán. A teraszról úgy tűnt reggelente, mintha be lenne fagyva a tó vize, de igazából csak gőzölgött, mint egy forró tea. Van róla videó itt. A másik érdekes dolog a tó vize szintén, amit a szél olyan erővel fúj a partra, hogy ráfagy mindenre és nagyon fura jégképződmények alakulnak ki. Az erről készült képek és felvételek az elmúlt hetekben bejárták az egész világot. Az alábbi 2 képet NEM mi készítettük. Egyik ismerősünk csinálta Genfben. Mi nem mentünk el addig, de a környéken, az általunk készített fotókat itt tudjátok megnézni.

Genfi fotók, amiket NEM mi készítettünk.

Ja, a kaja. Majdnem elfelejtettem:) Paradicsomlevest csináltam, olaszosan, bazsalikommal, oregánóval és mozarella sajtgolyókkal. Szombaton mexikói volt hozzá, tortillába tekert fűszeres csirke, guacamole (avokádóból készült mártogatós), saláta, stb. Vasárnap canellonit töltöttem spenótos-ricottás töltelékkel, amit én csináltam hozzá és a töltött canellonit besamellel, a sütőben sütöttem meg, ami igazából főzés, mert a tészta a besamelben főtt meg. Desszertre muffin volt, egy szuper recept, végre, ami egy Kotányi muffin fűszerkeverék hátoldalán van. Nagyon jó gyömbéres-fahéjas-ánizsos-kardamonos és még sorolhatnám ízt ad a fűszer a muffinnak, olyan karácsonyos tőle egy kicsit. A fűszert Edittől kaptuk postán, sok más finomsággal együtt, amiért köszi, köszi még egyszer:)

4 fal között

Ma még csak csütörtök, és én már megint blogolok. Csiga lassúsággal telnek a napok. Egész nap az órát bámulom és várom, hogy este legyen és aludni menjünk. Aztán megint másnap van és kezdődik előröl. Ezért gondoltam, írok pár sort, ezzel is telik az idő. Annyira elveszítettem az időérzékemet, hogy tegnap meg kellett néznem, hogy szerda van vagy csütörtök. Szánalmas.....
A múlt heti műtétem olyan, mintha legalább 1 hónapja lett volna, annyira távolinak tűnik. Abból tudom, hogy nem így van, mert még mindig lassú üzemmódban vagyok. Most már nagyjából minden mozdulat és tevékenység megy, csak sokkal lassabban és óvatosabban, de még mindig kivétel a reggeli nyújtózkodás az ágyban, mert az még fáj. Ma Soma kb. 10 körül lesz, mert meló után focizni megy és mivel ez az utolsó meccs, még maradnak egy sörre. Én ma edzőterembe mentem volna, valószínűleg estére ütemeztem volna szintén, és így fel sem tűnt volna. Helyette vasalok egy kicsit, mert már nagyon nagy a kupac és fel kéne számolni. Eddig ülve vasaltam, de csak a Soma ingeit. Állni nem tudtam sokáig. Most már tudok hosszabb ideig is, fájdalom nélkül, szerintem menni fog.
Mára ideért egy melegfront, vagy mi, mert reggel is csak -7 volt, napközben sütött a  nap, teljesen elkopott a hó, ami a műtétem napján esett, végre elállt az orkánerejű szél is, amitől egyenesen kellemes lett az idő. Ezért ma dél körül kimozdultam bevásárolni néhány dolgot. A közelben voltam, kb 5 perc sétára a lakástól. Még csináltam egy varga betűt egy szelektív sziget felé, mert már elég sok műanyag palack gyűlt össze. Az üveget és a papírt a házban gyűjtjük szelektíven, de műanyag és alumínium konténer nincs. Ezeket, ugyan úgy, mint Pesten, szigetekre kell vinni. A vásárlás jól esett, voltak emberek körülöttem, köszönt a pénztáros, megkérdezte, hogy vagyok és végre a tüdőmet is kiszellőztettem. A bevásárlókocsiba berámoltam, ahogy szoktam és a pénztár felé menet jöttem rá, hogy én ezt nem tudom haza vinni, mert nem cipelhetek. Ezért vissza rámoltam egy részét és csak 2 db banánt, salátát, avokádót, 1 testápolót, fűszereket és 1 csomag tortilla-t vettem. Holnap dél körül átjön ebédre Kate, egy amerikai lány, akivel együtt jártunk francia tanfolyamra és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Cuki lány, a kórházban is meglátogatott, hozott finom muffint egy helyi cukrászdából, amit egy itt élő amerikai nő nyitott tavaly és mesekönyvbe illő muffinokat készít. Mexikói kaját csinálok holnap ebédre, ahhoz kell a tortilla, az avokádó és a fűszerek is.
Hétfőn kockásra ültem-feküdtem a fenekem. Normál esetben ilyenkor van a heti nagytakarítás, ami marhára rá férne a lakásra, mert a porcicák már a szélrózsa minden irányából támadnak. Soma felelőtlenül kijelentette vasárnap, hogy ő kitakarít. A porszívózást hősiesen meg is csinálta, de mire a végére ért, meggondolta magát.  Felmosni, port törölni már nem akart, azt mondta, hogy bőven elég volt a porszívózás. Először csinálta, amióta itt vagyunk és valami azt súgja, hogy utoljára:)
Kedden kontrollon voltam, ami 2 és fél órámba telt. A doki rendelője kb 5 percre van gyalog, de míg lezuhanyoztam, felöltöztem, oda-vissza mentem, mindezt lassú üzemmódban, csomó idő elment vele. De nem bántam, legalább történt valami. Szépen gyógyulok, de a műtéti hegeket masszírozni kéne, hogy hegmentesebben gyógyuljanak. Eléggé fáj, ha nyomkodom de hát c'est la vie, ahogy a franciák mondanák.
Szerdán a női klub lett volna, a szokásos francia nyelvgyakorlós program, ami 2-től 5-ig tart. El is mentem volna, mert nincs messze, de erre a hétre csoportos múzeumlátogatás volt belőve, és én még ennyire azért jól nem vagyok. De jövő héten megyek, akkor bent leszünk, megint főzőcskézni fogunk. Helyette természetesen itthon maradtam, elég sok levelezni valóm volt. Még mindig levelezgetek a biztosítóval. Múlt héten szólt a bérlőm, hogy elromlott a gázóra, ezt intézem, illetve intézném, ha a Gázművek együttműködőbb lenne és az Elművel is gond van, mert egyszerűen elfelejtettek számlázni és értelemszerűen mi meg nem fizettünk, amiért ők le akarták kapcsolni az áramot. Megint belevágtam az álláskeresésbe, de az elmúlt kudarcoknak "hála", ennél pesszimistább hozzáállásom talán még soha sem volt.
A csütörtökről már beszéltem. Pénteken, holnap, átjön Kate. Eszünk, iszunk, dumálunk. Este 7 körül Somával kimozdulunk. Komoly dolog lesz, sminkelni is fogok és a körmömet is kifestem:) Itt élő külföldiekkel találkozunk egy helyi szálloda bárjában (így néz ki, csak az asztalokat cserélik ki. Mellkasig érő, kerek asztalokat kapunk, azt könnyű körbeállni). Egy itt élő francia srác, Ludovic a neve,  szokta szervezni havonta egyszer, egy weboldalon keresztül. Nagyon felkapott esemény az itt élő külföldiek körében, ez már a 21. alkalom és a holnapira eddig 118 ember jelezte a részvételét. A szálloda nagyon elegáns. Mivel sokan vagyunk és magas az átlagfogyasztás, az étterem, teljesen ingyen, büfészerű ellátást biztosít, ami kis igényes, 5-6 fajta, nagyon finom partifalatkákból áll, és egészen a program végéig folyamatosan újratöltik az asztalokat. Mindenki kap kitűzőt a nevével és az emberek jönnek-mennek az italaikkal és dumálnak. 4-szer voltunk eddig, már elég sok embert ismerünk. Van olyan, akiknél már vendégségben is voltunk.
A hétvégénket még köd és homály fedi. Jó időnk lesz, szóval akár egy rövid szabadban töltött program is bele férhet. Majd meglátjuk.

Új családtag

Még mindig lábadozok és még néhány hétig fogok. Ezért elég laposra sikerült volna ez a hétvége, ha pont nem most bővült volna a családunk egy újabb taggal. 9 éves a drága, neve még nincs, de már dolgozunk rajta, van benne 160 ezer km és meglepően sok extra:)
Péntek este hozta haza Soma az új autót, amit már az előtt 1 héttel leelőlegeztünk, de addig nem beszéltünk róla senkinek, amíg a biztosítás, rendszám és regisztráció nem történik meg és nincs a garázsban, a miénkben, a mélyben, a ház alatt:) Amióta október végén haza vittük az autót (akkor telt le az 1 éves itt tartózkodásunk és a svájci törvények szerint itt kellett volna forgalomba helyezni az autót, amihez otthon ki kellett vonni a forgalomból, majd ha haza megyünk újra vissza, amit nem akartunk végig csinálni), sokszor éreztük hiányát, különösen Soma. Én vígan elvagyok egy 120 ezres városban, 1000 méterre a belvárostól.... De Somának dupla időre nőtt a munkába eljutás, ráadásul 2 busz és 1 vonat, tehát átszállásos, aránytalanul sokba kerül, hideg van, sokszor esett, hétvégén neki kellett cipelni a bevásárlást (a sérvem miatt én már nem emelgettem) és ha mind ehhez hozzá vesszük, hogy az utóbbi években Pesten is csak akkor szállt buszra, ha buliba mentünk, akkor komoly vissza esést jelentett kényelmi szinten. Sokszori nekifutás után mostanra sikerült találni egy viszonylag olcsó autót. Túl drágát nem akartunk, mert ha év végén haza kell mennünk, akkor itt kell hagyni eladásra, ami ki tudja mennyi idő lesz, és nem szerettük volna, ha sok pénz áll benne. Ezért, mindenki kapaszkodjon, megint Opel lett és, hogy Pétert idézzem: "Opel, ami sosem kop el!" Hát így legyen!  Vevey-ben vettük (engedtessék meg egy kis kultur-morzsa, itt halt meg és van eltemetve Charlie Chaplin), kaptunk 3 hónap garanciát, téli-nyári gumikat, 1 éves autópálya matricát és egy Alfa Romeo kulcstartót, mert a kereskedő, akitől vettük, főleg Alfa Romeokat árul:) Fotók itt.

Charlie Chaplin szoborVevey-ben

Az autó soha nem jöhetett volna jobbkor! A műtét miatt, és a -13 fok miatt is, nagyon be vagyok zárva. Már kezdett naftalin szagom lenni, ezért Soma szombaton elvitt bevásárolni, vasárnap meg autókáztunk egy kicsit a környéken. Elmentünk egy szánkózós helyre havat nézni Lausanne-tól 10 km-re és utána lementünk a tópartra, Lausanne-ban. Egy jó nagyot sétáltunk, fotóztunk egy párat (képek itt), aztán Soma haza vitt és elment edzőterembe. Mivel én még 3 hétig nem mehetek, kénytelen volt engem itthon hagyni, amitől nekem annyira fájt a szívem, mert az elmúlt 1 évben a sport igen nagy teret nyert a hétköznapjaimban. És ugyan még csak 1 hete nem futottam, de már nagyon hiányzik.
A kaja, hétvégén, nagyon egyszerű volt. Rakott étel készült sütőben krumpliból, sok zöldségből (répa, kaliforniai paprika, póré, stb.), csirkemellből, tejszínből és reszelt sajtból. Amit mégis kiemelnék, az a desszert:) Amerikai palacsintát sütöttem, volt hozzá juharszirup. Nagyon tuti, jobb, mint a sima palacsinta, amit ki is golyózott jó hosszú időre, szerintem.

Fő az egészség!

Igen, fő az egészség! Sajnos hajlamosak vagyunk közhely kategóriába sorolni bizonyos dolgokat. És, sajnos, produkál olyan helyzeteket az élet, amikor a közhelyek igazi értelmet nyernek és örökre megváltoztatják a szemléletünket. Nekem 35 év kellett hozzá, de soha nem késő.
Kedden reggel megműtötték a lágyéksérvemet. Nagyon örülünk, hogy már túl vagyunk rajta, mert igen nagy lelki terhet rakott a vállunkra. Betegnek lenni sehol sem öröm, különösen rossz akkor, ha az ember lánya nem beszél franciául, az orvosok nem beszélnek tökéletesen angolul, idegen az egészségügyi rendszer, nincs rokon, aki segítsen, ha a műtét időpontját a család egyetlen kenyérkereső munkájához kell igazítani és a biztosító sem hagy békén egy percre sem. A műtétet megelőző néhány napban már szinte egyáltalán nem ment az éjszakai alvás. Átlagosan 4 óra alvásra voltam képes, azt is csak sok részletben, és a műtét napjára már nagyon úgy éreztem, hogy lemerült az elem. Amikor a műtét előtt az aneszteziológus megkérdezte, hogy van-e valami kérésem azt mondtam, hogy aludni szeretnék. Azt válaszolta, hogy ezt garantálni tudja:)))
A műtét a Clinique de La Source kórházban volt, ami 150 méterre van a házunktól, így esett rá a választás. A műtétről, kórházról, az ellátásról és a svájci egészségügyről órákon át tudnék írni, természetesen csak és kizárólag szuperlatívuszokban, de nem fogok. Legyen annyi elég, hogy egy svájci magánkórházban műtöttek, egyágyas szobám volt, annak minden kényelmével és luxusával, saját nővérrel és szállodai szintű kiszolgálással. Papucson kívül semmit nem kellett vinnem, piperét, fésűt, fogkefét, törölközőt, hálóinget, köntöst és minden mást a kórház adta. Ez volt az első altatós műtétem és az első laparoszkópos is. Azt mondják, hogy az első alkalom, úgy általában, mindig meghatározó, legyen szó műtétről, sportolásról, főzésről, szexuális együttlétről vagy bármi másról. Hát az enyém nagyon pozitív, és a műtétre gondolok:) Bevallom, a műtét előtt nagyon féltem, és tegye fel a kezét az, aki nem félne. De amikor elkezdtek felkészíteni a műtétre és már csak percek választottak el, biztonságban éreztem magam. A tudat, hogy egy svájci magánklinikán vagyok, nagyon sokat segített és az igazság az, hogy jobb kezekben valóban kevés helyen lehettem volna a világon.
Ma péntek, még fáj a belső sebem, inkább a jobb oldali, mint a bal, mert műtét közben derült ki, hogy kétoldali sérvem van. A bal oldali csak 3-4 mm-es volt, ott egy öltéssel helyrehozták, nem úgy, ahogy a jobb oldalit. Nehezen viseli a fene nagy önállóságom, hogy nem tudom felvenni egyedül a zoknimat, hogy a zuhanyzáshoz is segítség kell, hogy az ágyból felkelés percekig tart, hogy feküdnöm kell, mikor már úgy mennék és még sorolhatnám. Sajnos be kell valljam, elviselhetetlen vagyok és jelenleg csak egy kívánságom van, hogy újra a saját testem ura legyek. Hála a laparoszkópos eljárásnak, nincs külső varratom, hegem, ami gyorsítja a felépülést. Viszont így hatványozottan érzem a belső műtét miatti fájdalmat. A CO2, amivel a műtét alatt fújtak fel, végre teljesen felszívódott és már nem fáj, szúr, feszít a bordám, a kulcs csontom és úgy általában. Viszont gazdagabb lettem 4 lyukkal, a hasamon, ami állítólag hegmentesen fog gyógyulni. Most még a köldök feletti elég erősen fáj, de az a legnagyobb. Ott tolták be a kamerát és a világítást:) Elképesztő, itt tart az orvostudomány!
Jövő héten kontroll és 2 hét után mindent csinálhatok úgy, mint az előtt. Természetesen kivétel a nehéz tárgyak emelgetése és a sportolás, amit szüneteltetni kell a műtét utáni 5. hétig. Addig, sajnos, nem sok izgalmat ígérek a blogolvasóimnak. De mivel most viszonylag sokat leszünk "bezárva", megpróbálom Somát rávenni, hogy végre írjon Dubai-ról és tegye fel a fotókat is. Ez a bejegyzés rá vár.

Készítettünk néhány mobilos fotót a kórházban, remélem nem sokkolok vele senkit:)

 Kórházi nagyi-bugyiban, a CO2-től püffedt hasam és a 3 lyuk a 4-ből. A 4. a köldök felett van, a képen nem látszik, csak órákkal később vettem észre én is, annyira kicsi.

Műtét után a szobában.

Ébredezek.

Uzsonna, műtét után 6 órával.

Szigorúan könnyű reggeli másnap.

3 fogásos ebéd a műtét másnapján.