Pihenősen

Pénteken Soma korán jött haza, mert egyedül volt az irodában. Mindenki szabin volt és úgy döntött, hogy otthonról dolgozik. Ahogy letelt a munkaideje, lecsapta a laptop tetejét, addigra én össze csomagoltam a piknik felszerelést, a pácolt cuccokat és lementünk a tópartra grillezni. A faszenes tűzrakás továbbra sem az erősségünk, de türelmünk végtelen és mottónk, hogy nincs olyan láng, amin ne segítene egy kis gyújtófolyadék, azaz accelerátor, ahogy mi hívjuk Somával:) Grillezés közben Soma elszürcsölt egy sört és kaja után jött a fetrengés, napozgatás. Késő este értünk haza, tettünk, vettünk és esti tévézés gyanánt az olimpiai megnyitót néztük meg élőben. HD-ban nagyon szép volt, de hosszú is egyben, hajnali 2-ig tartott és már alig vártam, hogy Londonban gyúljon a láng és a Jominiban elaludjon a villany.

Szombat-vasárnapra nem terveztünk semmi komoly programot. 2 hét Bp. után Soma Párizsban volt melóügyben, aztán a nyaralás, aztán Madrid, kicsit sűrü volt a program. Másfél hónapja ez volt az első hétvége Lausanne-ban és másfél hónapja az első hétvége, amikor Soma végre kialhatta magát. Az időjárás is elromlott, ezért most a városban maradtunk. Szombat dél körül Soma fodrászhoz ment, Noéminak hívták a lányt. Vicces, ez a név is szóba jött mostanában, a babanévválasztás során:) Utána piacoztunk, amit itt csak heti 2szer van, a belváros sétálóutcáit elöntik az őstermelők és meseszép dolgokat árulnak valamivel drágábban, mint a boltokban. Nagyon hangulatos, sok kereskedő népviseletben van, lehet kóstolni is. Semmi köze az otthoni piacokhoz, inkább vásári hangulata van. Csak sárgabarackot vettünk, mert ki akartam próbálni egy új sütit. Viszont sokat sétáltunk, vettünk Somának egy szép inget, én megkaptam a szülinapi ajándékomat, juhééé:), egy új karórát. Swatch márkájú és nagyon, nagyon tetszik! A mostani karórámat is Somától kaptam, 7 évvel ez előtt, kapcsolatunk tavaszán:) Felváltva hordom majd mind a kettőt.

Haza úton bementünk közértbe pár apróságért és kivételesen buszoztunk, sikerült Somát lebeszélni az autókázásról. Olcsóbb, mert a belvárosban minden parkolóhely fizetős és kényelmesebb is, mert a parkolóhelyek ennek ellenére nagyon hamar elfogynak, a parkolóházakba sorba kell állni, ezért kiszámíthatatlan, hogy sikerül-e lerakni az autót, és szörnyen nagy dugók is vannak. Nem mellékes, hogy olyan közel vagyunk a belvároshoz, hogy oda általában gyalogolunk, csak vissza úton kell néha busz az emelkedők miatt, azzal is csak 3 megálló.

A rossz idő miatt szombaton és vasárnap a teraszon grilleztünk, kipróbáltunk egy új pácot is, amit én készítettem. Natúr joghurtos-fokhagymás-currys, ami nagyon fincsi. A süti is jó lett, cobbler a neve, egy amerikai pite szerű gyümölcsös édesség. Fagyi volt hozzá, klasszikus, svájci, vaníliás Mövenpick:)

Hétvége - kipipálva

Hát nagyjából tényleg ennyit tudok mondani erről a hétvégéről, semmi sem történt, kockásra ültem a hátsóm. Csütörtökön este Soma Madridba repült és csak vasárnap késő este érkezett vissza. Most nem meló ügyben ment és én sem mentem vele. A haverjaival találkozott, szám szerint 11 fiúval, akikkel gondoltak egyet májusban és külföldre szervezték a szokásos nyári fiús hétvége egyikét. Kocsmatúra volt, minimális városnézéssel. Aki először járt Madridban, az sokat nem látott, ez most nem erről szólt:)

Én nagyon sok tervvel indultam az üres hétvégének, de végül nagy része csak terv maradt és talán egyszer mozdultam ki a lakásból, azt is nagy erőfeszítések árán.

Viszont kicsit pörgősebbre sikerült a hétvégét követő hétfő és kedd, mert 2 olyan programom is volt, ami eddig soha. Hétfőn kismama aerobikon voltam, életemben először. Az edző lány is kismama, már a 7. hónapban, a második babáját várja és úgy pattog, mint a labda. Mesélte, hogy az első gyermekével a 9. hónap közepéig tartott edzéseket. Hűűű-ha!!! Hiszem, hogy a mozgás várandósság alatt többet használ, mint árt és igazából az ülés, evés és lustálkodás az egyik legnagyobb ellenség hosszú távon. Az órát ingyen próbálhattam ki, ami itt nagy szó. Jó volt, tetőtől talpig átmozgatott és volt gátizom torna is. Sokat olvastam erről, fontos a várandósság alatt, segít a szülésben és az inkontinenciát is megelőzi, de egy kicsit megfoghatatlan számomra. Ültünk, álltunk, feküdtünk, az edzőlány mondta, hogy mit csináljunk, de persze kívülről semmi sem látszott. Remélem azért jól csináltam:) Kell a dokimtól egy igazolás, hogy járhatok és szeptemberben kezdem, mert augusztus végéig még érvényes a jelenlegi edzőtermi bérletem. Legnagyobb bánatomra a mostaniban nincsenek kismamákra berendezkedve. A futásról az elliptikus trénerre váltottam, plusz beiktattam néhány súlyzós gyakorlatot, amit a netről töltöttem, ami eddig jól át is mozgatott. De az utóbbi hetekben azt érzem, hogy szükségem van valami másra is, ami inkább nyújtja az izmaimat. A gond az, hogy ezek a helyek a külvárosban vannak és buszozni kell. Sajnos edzőkendőt, törölközőt és tusfürdőt sem adnak, ahogy a mostani terem, ami nagy segítség lenne cipekedés szempontjából. De ez van, heti 2szer mozognom kell, ezt semmi képen nem szeretném abba hagyni. A kismama aerobikot kismama jógával fogom kombinálni, heti egyszer az egyik és heti egyszer a másik.

A másik program kedden volt, egy baba-mama klub, amit egy angol lány szervez itt élő külföldi anyukáknak. Egy kávézóban találkoznak 2 hetente és dumcsiznak. Most 7-en voltunk, rajtam kívül még egy svéd kismama volt, a többi anyuka már babázik. Hasznos volt, sok mindenről tudtunk beszélni, kórházról, szülésről, baba boltokról, egyebekről. 2 hét múlva megint megyek.

Félidőben

A 40 hétből álló várandósságom kellős közepén vagyok, áldott állapotom 20. hetének utolsó napját töltöm. Gondoltam, ez egy jó alkalom arra, hogy egy kicsit írjak a picurkánkról, kicsit magamról és magunkról, egy amolyan helyzetjelentés féleséget. Ez a bejegyzés most rólunk fog szólni csajokról, rólam, és a mi kicsi lányunkról.

Ma egy újabb vizsgálaton vagyunk túl, ami azt jelenti, hogy egy újabb hónap telt el, és 1 hónappal közelebb kerültünk a mi kis utódunk világrajövetelének napjához. De addig még bőven van időnk, aminek én annyira örülök, mert úgy élvezem a mi "ketten az egyben" létünket és imádom a nap minden pillanatát, amin mi ketten lányok már hónapok óta osztozunk:) Nagyon sokat beszélgetünk, elmondom neki, hogy mennyire szeretjük és büszkék vagyunk rá, hogy már ilyen nagylány, énekelgetek neki és bárhol járok, nem vagyok egyedül, mert viszem magammal:) Eleinte, ha eltűntem a lakás valamelyik pontján és közben a picihez beszéltem, Soma mindig utánam jött, mert azt hitte, hogy neki szóltam, csak ő nem hallja. Azóta megszokta és csak annyit kérdez, hogy miről volt szó:) Erre én azt válaszolom, hogy csak a szokásos csajos dolgokról:) Különösen szeretem az estéket, amikor már befészkeljük magunkat egy teával a tévézéshez, mert olyankor van igazán elemében. A maga 25 centijével és kb. 400 grammjával egész nagy rajcsúrt tud csapni odabent, egyre erősebben érzem a mozgolódásait és már Soma is érzi kívülről, ha a pocakomra teszi a kezét. Ez engem hatalmas nagy boldogsággal tölt el, mert tisztában vagyok vele, hogy egy leendő apuka számára a gyermekvárás nem feltétlenül egy ugyan olyan bensőséges állapot, mint az anyukának. Nem is lehet, hiszen nem az ő pocakjában mocorognak, nem az ő testében mennek végbe a változások, nem neki van hányingere, nem ő kapkod levegő után, ha lépcsőzni kell, nem ő forgolódik éjszaka, hogy megtalálja a megfelelő alvási pozíciót, nem neki kell lemondani egy finom pohár borról, tükörtojásról, Pick szalámiról vagy tiramisuról:), és még sorolhatnám. De az, hogy már érezheti a bukfencezéseit, neki is sokat jelent.

A mostani vizsgálaton egy másik orvosnál jártunk, akinek a dokim "adott kölcsön" erre az egy alaklomra, míg ő a nyári szabiját tölti. Megint volt vizelet vétel, amit ott helyben a rendelőben meg is néztek és se fehérje, se cukor, ami jó jel. A vérnyomásom magasabb, mint az előző hónapokban, ami normális, mert még csak 110/70-re és a vizeletben sincs fehérje. 3-4 kilóval (mérlegfüggő) vagyok több az indulási súlyomhoz képest, ami szintén jó. A mostani kontroll egy nagyon részletes ultrahangos vizsgálatból állt, egy nagyon precíz géppel minden szervet ellenőriztek. A koponyát és az agyszerkezetet, az arcot, a gerinc épségét, minden egyes csigolyát, a szív négy üregének meglétét, az aortát, aminek a szív bal kamrájából kell kilépnie, a rekeszizmot, a hasfal zártságát, a vesék működését, a telt gyomrot és hólyagot, a végtagok épségét, a lepényt és a magzatvíz mennyiségét. Komoly dolgok ezek, és én valószínűleg csak azért tudtam aludni előtte éjjel, mert 3 héttel ez előtt Pesten, a 4D-s babamozis vizsgálaton ezeket már nagyjából ellenőrizték. Kértük a svájci dokit is, hogy mondja meg a baba nemét, és ő is kislányt mondott, csak úgy, ahogy a pesti kollégája júniusban. A méretei alapján a picur megint nagyobb a korához képest, de ez így van első perctől. A doki megnyugtatott, hogy minden testrésze arányosan nagyobb és a szívhangja is nagyon szép, egyenletes. Az ilyen hírek a világ minden kincsénél többet érnek egy leendő szülő számára.
Sajnos fotóból csak egyet kaptunk, mert egyszerűen mindig olyan pozícióban volt, hogy nem lehetett jó pillanatban elkapni, és a lányos mivoltára utaló jeleket sem tudta a doki nekünk megmutatni, mert izget-mozgot folyamatosan. A vizsgálat végére a karjai most is a feje mögött voltak, mint aki egy hintaágyban pihen. Már nem először látjuk ilyen pozitúrában, a 4D-s vizsgálaton is így feküdt, még fotó is van róla:) Nagyon laza, apa lánya:)

kismamásan

Kaptam egy rózsaszín karton bőröndöt, ami már láttam más kismamáknál és mindig is érdekelt, hogy mi lehet az és én miért nem kapok. Kiderült, hogy minden kismamának jár ilyen, nagyjából a várandóssága felénél, és tele van különböző termékmintával babának, mamának és apukának is:) Volt benne cumi, üveg, pelus, büfiztető kendő, bébi étel, bébi étel tartó, melltartó betét szoptatáshoz, sok termékminta kismama testápolási cuccokból (arckrém, pocakkrém, tusfürdő, testolaj, stb) és nagyon sok prospektus, magazin, termékkatalógusok. Elment vele egy egész délutánom, mire mindent átnéztem, átolvastam, átböngésztem.

Lefotóztam, íme:

a bőrönd

a tartalma

ajándék anyának:)

és ajándék apának:)

Provence, Cote d'Azur

Jelentem, megérkeztünk! Megint szennyes és bőrönd kupac, homok mindenhol, újra turbóüzemmódban mosás, Soma csütörtökön újra utazik, most kandúr muri lesz Madridba, egyszóval minden a régi:) De az elmúlt másfél évünk nagyjából így telik, nincs megállás és már megszoktuk. Soma szerint bugatópor van a fenekünkben, jelentsen ez bármit:) 

A 8 napos Provence és Cote d'Azur nyaralásunk szuper volt!!! Részletes beszámolóba nem kezdek, mert nem egy átlagos hét van mögöttünk, és ezernyi élmény ért minden egyes nap, amit képtelenség netre vetni. 1973 km, tündéri falvak, levendulamezők, mesés tengerpartok, gyönyörű hajókázások, vadregényes tájak, finom reggelik és vacsorák, ez a bő egy hét mérlege. A Lonely Planet útikönyvnek továbbra sincs párja, az én Somám feje még mindig egy GPS, szervező- és tájékozódási képessége kivételes, slussz-passz, és erről újfent meggyőződtem. Megint csak azt tudom mondani, hogy remélem a mi pici gyermekünk az ő eszét örökli......és az én szépségemet, akarom mondani főzőtudásomat vagy mi, de ebbe most ne menjünk bele:)

Kis kaland azért most is volt, nincs igazi utazás ilyesmi nélkül. Monaco volt az utolsó látnivalónk vasárnap és onnan indultunk vissza Lausanne-ba, kora délután. A hatalmas dugók miatt, amik az olasz autópályákon voltak, kicsit késve érkeztünk az olasz-svájci határhoz, de még nem volt teljesen sötét. Én beszéltem rá Somát, hogy a Nagy-Szent Bernát-hágón, ami a Nyugat-Alpok egyik határátkelőhelye, ne az alagúton jöjjünk, mert az 30 svájci pénz egy irányba és már legalább 2szer áthaladtunk rajta korábban, hanem kerüljük meg az alagutat a párhuzamosan mellette haladó úton, aminek a legmagasabb pontja 2467 m., és nézzük meg a tájat is. Az út minőségével nem volt gond, a svájciak előtt ismét le a kalappal, de egy időjárás jelentést nem ártott volna megnézni. Ahogy emelkedtünk, az idő egyre vacakabb lett. Kezdett lehűlni, szitált az eső és rohamosan zuhant a hőmérséklet. Az út 3/4-nél a Monaco-i 35 fokból a Bernát hágó csúcsán 1 fok várt, hóesés és olyan köd borult ránk, hogy ködlámpával is csak lépésben tudtunk haladni az út közepén, a sávokat elválasztó csík mentén, mert abból is 3 rovátkát láttunk. Soma inkább a GPS-et nézte, nem az utat, mert abból legalább sejtettük, hogy merre kanyarodik és vesz ívet az út. Ültünk kusban az autóban, Soma a szélvédőre tapadva, nekem görcsben minden porcikám, csak a szívem dobogását a torkomban és a picur bukfencezését éreztem. Biztos ő is tudta, hogy most nem babra megy a játék és ilyen az, ha anya nem fér a nadrágjába és marhaságokra veszi rá apát. Ime a fotó az utó műszerfaláról, ami bizonyítja, hogy tényleg hideg volt az nap este:)

Arra viszont jó volt, hogy eldöntsük, ide jó időben feltétlenül vissza kell mennünk, mert amit a tájból még a hóvihar és a köd előtt láttunk, nagyon tetszett és a bernáthegyi kutya fajtája is onnan származik, aminek tiszteletére a hágó lábánál van egy jópofa múzeum is, ahol igazi bernáthegyi kutyusokat is tartanak.

A nyaralós képeket igyekszünk minél hamarabb a család számára is elérhetővé tenni. Addig is, egy kis türelmet kérünk.

Svájci földön

Vasárnap, 2 hetes szünet után, újra svájci földet érintett a lábunk. Vissza utunk a 37 fokos hőségben indult, amit ritka vacakul viseltünk, mert hosszú nadrágban hagytuk el a lakást a 17 fokos, esős idő miatt, ami ránk várt Svájcban. A sort az 1 órás késéssel induló gépünk folytatta, és a ritka erős turbulens idő zárta, ami Svájc felett fogadott és végig kísérte a bő másfél órás utunk második felét. Most is, mint eddig mindig, egy felüdítő de egyben nagyon fárasztó 2 hét van mögöttünk. Az én korlátaim az állapotomból adódóan szűkültek be, a Somáé a sűrű programok miatt. Jó lenne egyszer úgy haza menni, hogy nem kell költözni, hivatalban, bankba, egyéb helyekre rohangálni, mindenkivel találkoznánk, akivel szeretnénk, és ez mind nem a pihenés és az alvás rovására történne. De úgy szép az élet, ha zajlik. Soma az elmúlt 2 hétben túl van egy autós szlovák, cseh és lengyel túrán, Lemberg-Kijev oda-vissza vonatúton, EB meccsen Kijevben, 2 kocsmázáson és egy haverokkal eltöltött balatonfüredi hétvégén. Én magam mögött tudhatom életem leghosszabb pláza túráját, fodrászatot, 1 hét Beregszászt, egy bérmálkozási ceremóniát, amit egy 30 fős ebéd követett, albérlet, ELMŰ és egyéb ügyintézést, fogorvost, 2 alkoholmentes kocsmázást. 

Az otthon töltött 2 hét alatt Somát 3 napot láttam és kereken 3 közös programunk volt:

1. közösen vettük át az új útlevelünket a zuglói okmányirodában
2. kirándultunk egy jót Edittel és Tibivel a Dunakanyarban
3. elmentünk egy 4Ds ultrahangra, hogy láthassuk a Picurkánkat és végre megtudjuk, hogy kisfiút vagy kislányt tisztelhetünk-e személyében. Kislány, a mi kis kincsünk, és már nagyon várom, hogy késő ősz legyen és elkezdhessem a kis rózsaszín ruhácskák bevásárlását:)!!!

Duna parti sétány

 Jöjjön néhány fotó:

Vác

a váci Desszert szalonban

magyaros ebéd Vácon

a meccs

Kijevben

Flóra? Szonja? Noémi? Laura? Még nem döntöttük el:)

A lakást újra elborította a szennyes ruhák hegye, amit turbó üzemmódban kellett eltüntetnem, mert a csütörtök-pénteket Soma Párizsban tölti meló ügyben, és szombat reggel bő 1 hétre tovább állunk, a cél Provence és Cote d'Azur .