Egy kis svájci csemege

Iskolakezdés lévén egy svájci vonatkozású érdekesség. 

Soma munkahelye mellett van egy magánsuli, amiről Soma már többször mesélt nekem. Abból, hogy reggelente testőrök kísérgetnek be uniformisos gyerekeket arra következtetett,  hogy nem egy átlagos tanintézményt takarnak a magas kerítések a kíváncsi szemek elől. De azért erre mi sem számítottunk! Kis kutatás után kiderült, hogy a világ legdrágább iskolájáról van szó. És ez mind egy Genfi tóparti városkában, aminek a lakossága valamivel 5 ezer felett van és kb arról híres, hogy olyan nagy cégek, mint a Nissan, Chiquita, Yahoo, Honeywell, Cicso, PPG, Johnsons és még sorolhatnám itt nyitottak irodákat.

Elolvastam a cikket, amit itt linkeltem be, és csak kapkodtam a fejem. Mennyi pénzből gazdálkodik egy olyan család, ahol csak a gyerek középfokú oktatására ennyit költenek? Milyen elvárások vannak egy ilyen kamasszal szemben, mi lesz, ha nagy lesz? Mit kap egy ilyen gyerek karácsonyra vagy a szülinapjára? Hát igen... Gábor barátunk jutott eszembe, aki azt szokta ilyenkor mondani, hogy egy ilyen gyereknek csak megszületni nehéz.

A svájciak nagy napja

Szerdán munkaszüneti nap volt, a svájciak nagy napja. 1291-ben, ezen a napon született a Svájci Konföderáció, ami a legnagyobb nemzeti ünnepük. A svájciaknak sokat jelent és nagyobb csinnadrattával ünneplik, mint a szilvesztert. Feldíszítik a teraszaikat lufikkal, ablakaikba svájci zászlókat raknak és minden pirosban úszik. Piknikeznek, grilleznek, kerti partiznak svájci mintás lampionokkal, svájci mintás szalvétákkal, szívószálakkal, tányérokkal, poharakkal és egyéb svájci mintás izé-mizével. Minden zárva van, nem dolgoznak, programok vannak egész nap és este hatalmas tűzijátékkal zárják az ünnepet. A pirotechnikai cuccokat standokon árulják az utcákon, mint nálunk szilveszterkor, és az amatőr durrogtatás már előtte egy nappal elkezdődik.

Több program tervünk volt erre a  napra, de az időjárás miatt hamar leszűkítettük a kört és végül a Nagy-Szent Bernát-hágó lett a befutó, ahol legutóbb a francia nyaralásunkkor jártunk. Itt fogadott hóesés és 1 fok, a napfényes Monaco után. A svájci-olasz határon van, egy kolostorban itt tenyésztették ki a bernáthegyi kutyafajtát. Ma is 10-20 bernáthegyit tartanak mentőkutyaként a lavina alá került emberek megmentésére. Szintén van egy szép tó, az a hágó legmagasabb pontja, 2500 méter, és egy közeli svájci városban van egy múzeum, ami a bernáthegyi kutya fajtát mutatja be. 

Úgy terveztük, hogy egy jót reggelizünk otthon, piknik a hágón a tóparton, vissza úton múzeum, és este grillezünk, borozgatunk, eszegetünk és megnézzük a teraszról a tűzijátékot. A piknikhez vettem előző nap édes péksüteményt, amit a svájciak csak erre az alkalomra készítenek, egy kereszt van a közepébe sütve és svájci zászlót szúrnak bele. Ezzel álcáztuk svájciaknak magunkat:) Csomagoltunk hozzá vajat, saját készítésű eperlekvárt, levendulamézet, amit Provence-ból hoztunk és termoszban teát. Jól is jött, mert a hágón még foltokban állt a hó és csak 15 fok volt.

Vissza úton vettünk 8 kiló barackot egy gyümölcsgazdaság mellett, az egyik kis faluban. Valais kanton, ahol jártunk, híres baracktermelő vidék és tényleg. Nagyon finom, puha, édes barackokat vettünk, amiből főztem be lekvárt bőven, ettük kb 3 napig és egy nagyon finom sütit is összedobtam, a clafutist.

A múzeumban

sétára várva

 

Zoltánnak hívják a kutyust, terápiákhoz használják

Barry, a leghíresebb bernáthegyi, aki 44 ember életét mentette meg

a szuvenírboltban

Este grilleztünk a teraszon és 10 után erkélyről nézhettük végig a tűzijátékot, amit a tópartról lőttek fel, amit a nemzeti ünnep alakalmából tartanak minden évben és amit idén majdnem elmosott egy nagy vihar.