2013. június 6., csütörtök

Ma van az a nap....

.......mikor nincs kifogás és újra blogolni fogok, rendszeresen, legalábbis ez a terv. Flóra alszik és úgy éreztem most vagy soha, mert már kezdett az egész egy fogyókúra kezdetéhez vagy egy cigiről való leszokáshoz hasonlítani, majd holnap, majd hétfőn, majd elsején, majd hó elején, majd ha fagy, majd, ha süt. A helyett, hogy pakolnék, vasalnék, főznék úgy döntöttem, írok. Pofátlanul a mai nappal kezdem, úgy csinálok, mintha az fél év ki sem esett volna. De tervezem, hogy majd utalok az olasz napjainkra és ha röviden is, de írok egy pár soros össze foglalót az ott töltött 4 hónapról.

Szóval már több, mint egy hete, hogy Varsóban vagyunk. Eddig nagyon pozitív, amiben nagy szerepe van annak, hogy Somát sokkal korábban láthatjuk viszont munka után és persze nagy szerepe van a helynek is, ahol lakunk. Csak néhány napja lakjuk a lakást, de néha úgy érzem, itt el tudnék éldegélni nagyon-nagyon sokáig. Egy hatalmas lakóparkban vagyunk, ami körbe van kerítve, folyamatosan örzik-védik, be van kamerázva, biciklik, babakocsik, grill sütők, őrizetlenül, vicces újra ilyet látni de ezúttal nem Svájcban:) Van egy mesterséges folyó egy kis tavacskával, egy kis park, nagyon sok zöld terület, játszóterek, focipálya, közért, gyógyszertár, biobolt, bank, fodrászat, kozmetika, étterem, magán ovi, és ami a legfontosabb nyugi és csend, ami Milánóban nem volt (majd erről máskor). Tulajdonképpen olyan az egész, mint egy cuki vidéki város modern kivitelben. A komfort érzetünket növeli, hogy egy 100m2 lakásban vagyunk, sok a tér és a hely, van kert is, amivel még lesz meló, mert el van hanyagolva, de már így is nagyon élvezzük. Az már csak hab a tortán, hogy a közlekedés is nagyon jó, 1 db busszal bent vagyunk a belvárosban, óvárosban, reptéren és egyéb frekventált helyeken. Néha úgy érzem, túl szép, hogy igaz legyen és azzal kergetem az őrületbe Somát, hogy tuti valami csavar van a dologban, amire még nem jöttünk rá. Mondjuk hulla van a parketta alatt, vagy szellemek járják este a lakást, bár ez feltűnt volna:) Addig is, míg kiderül, élvezzük az előnyeit, Flóra biztos. Amióta itt vagyunk, nagyon jókat alszik, látszik, hogy ő is nyugodtabb, ami valószínűleg abból is fakad, hogy mi is nyugodtabbak vagyunk, hogy lement a költözés, főleg én! Már nagyon várom, hogy üljön, mert több játszótér is van, egészen kisbabáknak való hintákkal, és persze hogy tudjon nézelődni, mert nagyon sok gyerek van az udvarokon, kergetőznek, játszanak, visonganak. Szerintem Flóra még mindig azt hiszi, hogy ő az egyetlen csecsemő közel s távol, mert sajnos Milánóban nem sok babás program jutott. Sok cicát látok és vannak kutyasétáltatók is, és már annyira szeretném ha ő is látná őket hogy elmondhassam, hogy az ott egy kutyus, úgy csinál, hogy vau-vau, az meg egy cica, azt mondja, hogy miáúúúú:)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése