Flóra már egy jó ideje kúszik, mindenki nagy örömére. Ezzel nagy lelki tehertől szabadított meg, mert a doki által megszabott határidő közelget, bővíteni kellett a fejlődési palettáját, hogy elkerüljük a gyógytornát. Soma utálja, ha ezt mondom, de tényleg az a helyzet, hogy Flóra egy kicsit kényelmesebb tempóban éli a kis életét a korabeli gyerekekhez képest. Míg a kisbabák többsége mostanra kúszik, mászik, feláll, netán el is indul, a mi szemünk fényének esze ágában sincs négykézlábasra venni a figurát. Míg a kisbabák többsége mostanra már szinte a szüleik étrendéj van, addig a mi kicsikénk tejpépen és gyümölcsön kívül köszöni szépen mást nem kér, és ha tehetné, cicin lógna reggeltől estig. De ahogy a doki is mondta, minden fejlődési szakasznak megvan a tól-ig tartománya, és a mi Flóránk úgy tűnik, a lassan járj tovább érsz elv híve. Na mindegy, szóval amióta kúszik, nincs megállás, se babának, se anyának. Minden érdekli, minden morzsa és szösz a szájában végzi, az egész lakás potenciális célpont, veszélyben a gyerek és a berendezési tárgyak épsége, a játékait olyan, mintha végleg kitörölte volna az emlékezetéből és csak megy és megy és megy...... A konnektorokat, néhány fiókot lezártunk, de vannak dolgok, amiket nem tudunk elrakni, mert képtelenség. Vannak dolgok, amiket szándékosan nem raktunk el, mert eldöntöttem, hogy nevelési célzattal kint hagyjuk és vállalom, hogy Flórán tartom a szemem és határozott nemek közepette leszoktatom arról, hogy piszkálja. Sajnos egyelőre nem sok sikert könyvelhetek el ezen a téren. Ha elindul egy tiltott tárgy felé, mondjuk a babakocsi szutykos kereke irányába, én már szajkózom is, hogy nem, nem szabad. De Flóra hátra sem néz, viszont turbó sebességre kapcsol, hogy még előttem odaérjen. Egy ideig állok felette, fújom, hogy nem szabad, anya mérges irgum-burgum de persze semmi értelme, mert az a vége, hogy elviszem onnan vagy elcsalogatom, de ha elfordulok, már megint oda tart és ez így megy egész nap. Kezdem azt hinni, hogy neki ez jó móka és remélem, hogy a sok nem valamennyire egyensúlyban van az igenekkel is. Nem akarom, hogy korlátokba ütközzön lépten-nyomon, mert ezt én még felnőtt fejjel is nehéz tolerálom. Ezzel együtt megjelentek az első érzelemkitörései is. Rugdos, kapálózik, megfeszíti magát ha nem akar öltözni, ha vége a hintázásnak, ha úgy döntöttem, hogy elég az esti fürdésből vagy a lapátolásból a homokozóban. Már látom lelki szemeimmel, ahogy padlóra veti magát a plázában, mert neki kell valami és én meg vonszolom az üvöltő dervis gyermekemet egy kevésbé látható helyre, mert sül a képem, hogy ilyen neveletlen. Remélem ez csak egy látomás:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése