Otthon, édes otthon.....

Megérkeztünk... Otthon vagyunk... Újra... Az egyik otthonunkban a sok közül, mert igen sok van nekünk belőle, szerencsére. :) Somának egy, nekem még kettő! :)

Mikor tavaly novemberben kiköltöztünk, többször elgondolkodtam azon, hogy hol is van az én, és persze a mi, közös otthonunk. Soma szerint az ő helyzete viszonylag egyszerű. Ő Budapesten született, ott nőtt fel, járt iskolába, ott él a családja, és értelemszerűen ő ott van otthon. Nálam egy kicsit összetettebb a helyzet. Gyerekkoromban, és még Pestre költözésemkor is Beregszászban volt. Mikor megvettem a Czobor utcai lakást úgy éreztem, hogy most már az az első számú "telephely". Amióta az Egressy lakás képbe került, azt hittem, hogy ez lesz az igazi. De nem így történt, mert jött Lausanne. Eleinte szomorúak voltunk a költözés miatt, mert annyira vártuk már az Egressy átadását. 2 éven keresztül lépésről lépésre alakítottuk. Sok munka, kompromisszum, álmatlan éjszaka gyümölcse, amit sajnos csak ritkán tudunk élvezni. De ahogy már írtam, ez tavaly volt és most most van. Azóta eltelt 1 év, volt időnk kielemezni a kialakult helyzetet és levonni a saját következtetésünket. Mi sok helyen vagyunk otthon. Mindenütt, ahol együtt lehetünk kettesben, a családdal vagy a barátokkal. Mi mindenhol otthon érezzük magunkat és szeretünk ott lenni otthon, ahol éppen vagyunk. És legyünk őszinték, ez így sokkal, de sokkal jobb. Jó érzéssel tölt el, hogy ennyi helyre tartozunk, hogy ennyi hely van, ahol boldogan ébredünk, jókedvben telik a nap, ahol vannak emberek, akik várnak, örülnek, hogy viszont látnak és mi is örülünk, hogy viszont látjuk őket. Legyen az Lausanne, Budapest vagy Beregszász. 
Ez a bejegyzés a reptérről hazafelé tartó úton készült, a vonaton. A karácsonyi élményekről majd később lesz egy bővebb összefoglaló, ha már nem ordít az a 3 bőröndnyi cucc-hegy a lakás közepén.

A vonaton, blogírás közben

A budapesti járat csomagjai 2 perc múlva várhatóak. És láss csodát, így is történt!