Mivel a múlt hétvégéről (január 7-8) nem készült bejegyzés, ezt most az aktuális hétvégével kötöm össze. No para, nem kell több oldalas beszámolótól tartani, mert semmi extrém nem történt a január 7-8 hétvégén. Talán csak egy dolgot emelnék ki, egy múzeumlátogatást. Mivel a hónap első szombatja volt, az összes lausanne-i múzeum megint ingyen volt látogatható, és elmentünk a fotóművészeti múzeumba. Még egy-két hónap, azaz első szombat, és sorra kerül az összes múzeum. Aki volt nálunk, és járt az olimpiai múzeumban, az örüljön, mert január végén 2 évre bezárják felújítás miatt. Addig még ingyen látogatható és még ezt szeretnénk egyszer sorra keríteni, Soma már harmadszor, én először és utoljára:)
Na de a mostani hétvége, azaz szombat! Bejegyzés nélkül is emlékezetes marad, Soma számára biztosan. Történt ugyanis, hogy először síelt életében. Már régen dédelgetett álma volt, hogy kipróbálja ezt a téli sportot, de mindig csak elméleti szinten volt róla szó. Aztán az elmúlt hét közepén azzal állt elő, hogy mi lenne ha ezen a szombaton lenne a napja. Elvégre tél van, a síelés gondolata egyre jobban foglalkoztatja, és mégis csak Svájcban vagyunk! Hol máshol, ha nem itt, a világ legigényesebb és legnagyobb síparadicsomok hazájában. Az már csak hab a tortán, hogy a világ első (néhány internetes oldal szerint csak második) legnagyobb sípályája csak 65 km-re van Lausanne-tól. Portes du Soleil (nap kapuja magyarul) a francia-svájci határon van, 650 km sípálya, 14 völgyben több mint 200 sílifttel, 694 hóágyúval. Minden sípálya elérhető sílifttel és/vagy ingyenes buszjáratokkal. Mi a 14 völgyből a legközelebbit vettük célba, Morginst.
Előző nap, pénteken, elugrottunk egy sícuccokat árusító boltba. Soma vett sínadrágot. Kabát, sapka, sál, kesztyű, napszemüveg volt itthon, átlagos utcai. Soma beszélt a síoktatóval hét közben, aki azt mondta, hogy szép, napos idő lesz, és mivel ez lesz amúgy is élete első síelése, nem kell profi cucc. Ebből kiindulva Soma úgy döntött, hogy csak akkor ruház be, ha tényleg tetszik a síelés és hosszú távon is folytatni szeretné. Sílécet, botot, bakancsot helyben kellett bérelni.
Az új-zélandi oktatóval, Brettel, reggel 10-kor volt találkozónk teljes harci díszben a sífelvonó mellett. Egy 5 fős csoportot oktatott aznap angol nyelven. Mire elindultunk a felvonóval a sípályákhoz, eltelt kb. fél óra. Macerásan gyűltünk össze, mindenki kezdő, mire kibérelték a felszerelést, beöltöztek, stb. Aznap az idei tél leghidegebb reggele volt, -10 fok. A síelni vágyók meg sem érezték, a sícucc jól szigetel. De én, a városi csizmámban, a 2 méteres hóban már kezdtem kockára fagyni. Mire a felvonóba ültünk úgy reszkettem, hogy nem tudtam beszélni. Ha nem lettek volna annyian körülöttünk, tuti sírva fakadok. De amikor felértünk a sípályákhoz, mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna. Az ég kékebb volt, mind addig bármikor! Szikrázott a nap, havas hegycsúcsok, amíg a szem ellát, csillogó hó és rajta sok kis színes cikázó síelő. Olyan érzésem volt, mintha a világ tetején lennék:) Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor 3842 méteren voltunk az Aguille du Midin, Mont Blanc "lesen", Chamonix-ban. Igaz, hogy ez Franciaországban van, de ha megkérdezné valaki, hogy a Svájcban töltött 1 évből melyik élményt emelném ki, ez lenne az, és most már a szombati sípálya látványa is ide tartozik.
Somáék elkezdték az órát, én meg befészkeltem magam egy forró csokival és sok magyar női magazinnal az étterem teraszára. Ahogy ott ültem a teraszon, a szikrázó napon, figyeltem körülöttem azt a sok síelő, borozgató, kávézgató embert, arra gondoltam, hogy milyen gondtalan is tud lenni az élet. A felnőttek vidámak, nevetgélnek, láthatóan jól érzik magukat. A tini lányokat fűzik a snowboardos vagányok. A gyerekek nem sírnak, nem hisztiznek, még a legkisebbek sem. Láttam olyat a mellettem lévő asztalnál, hogy a kicsi lábáról lecsatolták a lécet, anyukája az ölébe vette és berakta a szájába a cumit. Olyan kicsi is volt, aki alig tudott mozogni a sícuccban és az ebédjét cumis üvegből kapta, valami tejes étel volt :) Igen, ez egy életforma :)
Soma oktatása kb. 2 órát tartott. Miután végeztek, az egész csoport letelepedett a teraszon az egyik asztalhoz, ettünk, ittunk beszélgettünk. Kaja után mindenki vissza ment gyakorolni a frissen szerzett tudását, én maradtam a teraszon az újságokkal. 4-kor úgy döntöttünk, hogy sátort bontunk, mert már kezdett lemenni a nap. Leértünk, leadtuk a bérelt cuccot, mindenkitől elbúcsúztunk, kb. 7-re értünk haza. Az első síelést otthon egy hagyományos, svájci sajtfondüvel ünnepeltük és jókat boroztunk utána. Soma annyira elfáradt, hogy fél 11-kor elaludt a kanapén, a tévénél. Kellemesen elfáradt:)
A vasárnap sok alvással, egy rövid fitneszteremmel és egy hosszabb gőzfürdőzéssel telt. A menü magyaros volt, Soma kérésére. Karajcsontból zöldségleves és petrezselymes krumpli rántott hússal, hagymás-ecetes uborkasalátával. Természetesen volt desszert is, mint minden hétvégén. Rutin híján már néhányszor befürödtem a sütéssel. De a süti, amit most sütöttem, vissza adta a már majdnem elveszett hitemet. A recept Györke Anna néni gasztroblogjáról van, mindenkinek ajánlom, itt. Isteni lett, annyira édes, amennyire kell, gyümölcsös, fahéjas.... Egyszerű recept, nem égett oda, nem lett száraz sem. Pont olyan, amilyennek elképzeltem. Hétfőn újra elkészítem, átjön az egyik itteni, alkalmi barátnőm egy forró csokira.
A sielésről készült képeket feltöltöttem Picasara, a link hozzá itt
Na de a mostani hétvége, azaz szombat! Bejegyzés nélkül is emlékezetes marad, Soma számára biztosan. Történt ugyanis, hogy először síelt életében. Már régen dédelgetett álma volt, hogy kipróbálja ezt a téli sportot, de mindig csak elméleti szinten volt róla szó. Aztán az elmúlt hét közepén azzal állt elő, hogy mi lenne ha ezen a szombaton lenne a napja. Elvégre tél van, a síelés gondolata egyre jobban foglalkoztatja, és mégis csak Svájcban vagyunk! Hol máshol, ha nem itt, a világ legigényesebb és legnagyobb síparadicsomok hazájában. Az már csak hab a tortán, hogy a világ első (néhány internetes oldal szerint csak második) legnagyobb sípályája csak 65 km-re van Lausanne-tól. Portes du Soleil (nap kapuja magyarul) a francia-svájci határon van, 650 km sípálya, 14 völgyben több mint 200 sílifttel, 694 hóágyúval. Minden sípálya elérhető sílifttel és/vagy ingyenes buszjáratokkal. Mi a 14 völgyből a legközelebbit vettük célba, Morginst.
Előző nap, pénteken, elugrottunk egy sícuccokat árusító boltba. Soma vett sínadrágot. Kabát, sapka, sál, kesztyű, napszemüveg volt itthon, átlagos utcai. Soma beszélt a síoktatóval hét közben, aki azt mondta, hogy szép, napos idő lesz, és mivel ez lesz amúgy is élete első síelése, nem kell profi cucc. Ebből kiindulva Soma úgy döntött, hogy csak akkor ruház be, ha tényleg tetszik a síelés és hosszú távon is folytatni szeretné. Sílécet, botot, bakancsot helyben kellett bérelni.
Az új-zélandi oktatóval, Brettel, reggel 10-kor volt találkozónk teljes harci díszben a sífelvonó mellett. Egy 5 fős csoportot oktatott aznap angol nyelven. Mire elindultunk a felvonóval a sípályákhoz, eltelt kb. fél óra. Macerásan gyűltünk össze, mindenki kezdő, mire kibérelték a felszerelést, beöltöztek, stb. Aznap az idei tél leghidegebb reggele volt, -10 fok. A síelni vágyók meg sem érezték, a sícucc jól szigetel. De én, a városi csizmámban, a 2 méteres hóban már kezdtem kockára fagyni. Mire a felvonóba ültünk úgy reszkettem, hogy nem tudtam beszélni. Ha nem lettek volna annyian körülöttünk, tuti sírva fakadok. De amikor felértünk a sípályákhoz, mintha egy másik bolygóra érkeztünk volna. Az ég kékebb volt, mind addig bármikor! Szikrázott a nap, havas hegycsúcsok, amíg a szem ellát, csillogó hó és rajta sok kis színes cikázó síelő. Olyan érzésem volt, mintha a világ tetején lennék:) Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor 3842 méteren voltunk az Aguille du Midin, Mont Blanc "lesen", Chamonix-ban. Igaz, hogy ez Franciaországban van, de ha megkérdezné valaki, hogy a Svájcban töltött 1 évből melyik élményt emelném ki, ez lenne az, és most már a szombati sípálya látványa is ide tartozik.
Somáék elkezdték az órát, én meg befészkeltem magam egy forró csokival és sok magyar női magazinnal az étterem teraszára. Ahogy ott ültem a teraszon, a szikrázó napon, figyeltem körülöttem azt a sok síelő, borozgató, kávézgató embert, arra gondoltam, hogy milyen gondtalan is tud lenni az élet. A felnőttek vidámak, nevetgélnek, láthatóan jól érzik magukat. A tini lányokat fűzik a snowboardos vagányok. A gyerekek nem sírnak, nem hisztiznek, még a legkisebbek sem. Láttam olyat a mellettem lévő asztalnál, hogy a kicsi lábáról lecsatolták a lécet, anyukája az ölébe vette és berakta a szájába a cumit. Olyan kicsi is volt, aki alig tudott mozogni a sícuccban és az ebédjét cumis üvegből kapta, valami tejes étel volt :) Igen, ez egy életforma :)
Soma oktatása kb. 2 órát tartott. Miután végeztek, az egész csoport letelepedett a teraszon az egyik asztalhoz, ettünk, ittunk beszélgettünk. Kaja után mindenki vissza ment gyakorolni a frissen szerzett tudását, én maradtam a teraszon az újságokkal. 4-kor úgy döntöttünk, hogy sátort bontunk, mert már kezdett lemenni a nap. Leértünk, leadtuk a bérelt cuccot, mindenkitől elbúcsúztunk, kb. 7-re értünk haza. Az első síelést otthon egy hagyományos, svájci sajtfondüvel ünnepeltük és jókat boroztunk utána. Soma annyira elfáradt, hogy fél 11-kor elaludt a kanapén, a tévénél. Kellemesen elfáradt:)
A vasárnap sok alvással, egy rövid fitneszteremmel és egy hosszabb gőzfürdőzéssel telt. A menü magyaros volt, Soma kérésére. Karajcsontból zöldségleves és petrezselymes krumpli rántott hússal, hagymás-ecetes uborkasalátával. Természetesen volt desszert is, mint minden hétvégén. Rutin híján már néhányszor befürödtem a sütéssel. De a süti, amit most sütöttem, vissza adta a már majdnem elveszett hitemet. A recept Györke Anna néni gasztroblogjáról van, mindenkinek ajánlom, itt. Isteni lett, annyira édes, amennyire kell, gyümölcsös, fahéjas.... Egyszerű recept, nem égett oda, nem lett száraz sem. Pont olyan, amilyennek elképzeltem. Hétfőn újra elkészítem, átjön az egyik itteni, alkalmi barátnőm egy forró csokira.
A sielésről készült képeket feltöltöttem Picasara, a link hozzá itt
Szuper, érzékletes írás, ebben is jó vagy! Örülök, hogy jó lett a süti.
VálaszTörlés