..... az elmúlt 2 hétvégén, amivel adós vagyok. Mostanában nem igazán érzem azt, hogy egy-egy hétvégének külön posztot kéne szentelnem, ezért most 2 hétvége lesz egy bejegyzésen belül.
Augusztus közepétől, az addig talán néha még túlságosan is mozgalmas életünk egy lassabb, nyugodtabb és csendesebb irányt vett, ami azóta is tart. Nem mondom, és még véletlenül sem gondolom azt, hogy sajnos, mert a dolgok a történtek ellenére a lehető legjobban alakultak, és ez a legfontosabb. Amíg augusztusban a műtét miatt, addig mostanra már a sokszor túlságosan őszies időjárás és az én, fizikailag egyre inkább beszűkülő, korlátaim miatt mozdulunk ki kevesebbet. Egyre nagyobb a pocakom ami jó, mert azt jelenti, hogy egyre nagyobb a mi kis kincsünk, de cserébe egyre több helyet követel magának, egyre kevesebb helyet hagyva a többi szerveimnek, sokszor gyötör légszomj, az éjszakai alvás kihívás és ezért a nappalok is fárasztóbbak. Ennek az állapotnak vált áldozatává a szeptember 22-i esti programunk is, ami múzeumlátogatás lett volna a lausanne-i múzeumok éjszakája program keretén belül. Sajnos a nappali séta és délutáni főzés után este 9-kor egyszerűen úgy éreztem, hogy belepusztulok, ha nekem még 3-4 órát múzeumokban kell mászkálni. Hát ezért maradtunk otthon. Vasárnap, szeptember 23-án, szép időnk volt. Termosszal és rágcsával a szomszédos Lavaux szőlővidékre indultunk, 10 perc autóval, UNESCO védett, de ezt már mindenki tudja:) Sétáltunk a szőlőskertek között, Soma csipegette a szőlőt, csodáltuk a tavat és a hegyeket. Vannak helyek, amiket nem lehet megunni, és ez olyan.
Következő szombaton Besanconba mentünk, Franciaországba. Kb másfél óra autóval, már többször meg akartuk nézni a várost és most úgy döntöttünk, hogy megyünk, menekülünk az eső elől, több legyet ütünk egy csapásra, és a francia bababoltok kínálatát is szemügyre vesszük mert azt hallottuk, hogy nagyobbak és olcsóbbak is. A város aranyos volt, sokat sétáltunk, bámészkodtunk. Viszont a bababoltos része nem váltotta be a hozzáfűzött reményeinket, semmivel sem találtuk jobbnak, mint itt a környéken lévőket.
Vasárnap Lutryben voltunk, egy szomszédos tóparti városkában. Busszal mentünk, mert szüreti fesztivál volt és Soma borozgatni szeretett volna. Misszió sikeresen teljesítve, jókat kortyingált:), sétáltunk, üldögéltünk a tóparton, néztünk szüreti felvonulást, jól éreztük magunkat.
Augusztus közepétől, az addig talán néha még túlságosan is mozgalmas életünk egy lassabb, nyugodtabb és csendesebb irányt vett, ami azóta is tart. Nem mondom, és még véletlenül sem gondolom azt, hogy sajnos, mert a dolgok a történtek ellenére a lehető legjobban alakultak, és ez a legfontosabb. Amíg augusztusban a műtét miatt, addig mostanra már a sokszor túlságosan őszies időjárás és az én, fizikailag egyre inkább beszűkülő, korlátaim miatt mozdulunk ki kevesebbet. Egyre nagyobb a pocakom ami jó, mert azt jelenti, hogy egyre nagyobb a mi kis kincsünk, de cserébe egyre több helyet követel magának, egyre kevesebb helyet hagyva a többi szerveimnek, sokszor gyötör légszomj, az éjszakai alvás kihívás és ezért a nappalok is fárasztóbbak. Ennek az állapotnak vált áldozatává a szeptember 22-i esti programunk is, ami múzeumlátogatás lett volna a lausanne-i múzeumok éjszakája program keretén belül. Sajnos a nappali séta és délutáni főzés után este 9-kor egyszerűen úgy éreztem, hogy belepusztulok, ha nekem még 3-4 órát múzeumokban kell mászkálni. Hát ezért maradtunk otthon. Vasárnap, szeptember 23-án, szép időnk volt. Termosszal és rágcsával a szomszédos Lavaux szőlővidékre indultunk, 10 perc autóval, UNESCO védett, de ezt már mindenki tudja:) Sétáltunk a szőlőskertek között, Soma csipegette a szőlőt, csodáltuk a tavat és a hegyeket. Vannak helyek, amiket nem lehet megunni, és ez olyan.
Következő szombaton Besanconba mentünk, Franciaországba. Kb másfél óra autóval, már többször meg akartuk nézni a várost és most úgy döntöttünk, hogy megyünk, menekülünk az eső elől, több legyet ütünk egy csapásra, és a francia bababoltok kínálatát is szemügyre vesszük mert azt hallottuk, hogy nagyobbak és olcsóbbak is. A város aranyos volt, sokat sétáltunk, bámészkodtunk. Viszont a bababoltos része nem váltotta be a hozzáfűzött reményeinket, semmivel sem találtuk jobbnak, mint itt a környéken lévőket.
Vasárnap Lutryben voltunk, egy szomszédos tóparti városkában. Busszal mentünk, mert szüreti fesztivál volt és Soma borozgatni szeretett volna. Misszió sikeresen teljesítve, jókat kortyingált:), sétáltunk, üldögéltünk a tóparton, néztünk szüreti felvonulást, jól éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése