Canon, te drága!

Szombatra nem volt különösebb tervünk, későn keltünk, Soma fodrászhoz ment, utána szabadprogram:) A hónap első szombatja volt, ami ingyenes múzeumot jelent, és még volt egy, amit meg akartunk nézni. El is mentünk, interaktív volt ugyan, de nagyon pici és inkább gyerekeknek, akikkel tele is volt a hely, és olyan csim-bummot rendeztek, hogy a saját hangunkat alig hallottuk, ezért felvettük a nyúlcipőt. Hát nem mintha ránk nem ez várna majd egyszer, de a mi picurkánk most még a világ legszófogadóbb kisbabája és azt szereti csinálni, amit a szülei:) 
Somának volt b-terve, az idő mese volt és vittük magunkkal az új fényképezőgépet is, hogy tudjuk gyakorolni a fotózást. A gép nagyon tuti, én most még félek tőle, mert szerintem intelligensebb mint én és annyi funkciója van, hogy pilóta engedély kell hozzá. Remélem egyszer majd én is meg merem fogni, de most még csak magázódunk:) Soma sokkal bátrabb, egyébként is ő a mi kis családunk esze és nagyon jó fotókat készített. Egy gyorstalpaló fotótanfolyamra is befizetett november végére, aztán lesz csak igazi! Többnyire rólam készültek képek, aminek örültem, mert alig vannak kismamás fotóink. Íme néhány kép.

a teraszról

a múzeumban

cicus

Vasárnap sütöttünk, főztünk és itthon maradtunk, mert az időjárás megint kitett magáért, szakadt az eső egész nap.

a reggelink

zöldbableves