December eleje

December 3-án céges karácsonyi buli volt a rolle-i Casinoban és Rolle főutcáján. Ingyen kaja, pia! :) Szombaton az egyik amerikai kollégámékkal elmentünk borkóstolóra Lausanne fölé a hegyekbe. Nem csak helyi borok voltak, hanem francia, olasz és spanyol borok is. Mindenből lehetett kóstolni, volt hozzá sajt is. Lecsúszott pár korty aranyárban mért bordeaux-i, de végül két nagyon finom francia fehéret vettünk. Este egy angol kollégám hívott meg vacsorára minket és az amerikai házaspárt is. Nagyon finomat főzött a menyasszonya, paprikás garnéla volt, utána prosciuttoba tekert kardhal volt és túrótorta volt a desszert.

Vasárnap a lengyel szobatársam hívott meg magukhoz egy desszertre.

Hétfőn végre megérkezett a kanapénk is.

Végre tudunk dögleni a TV helye előtt. Pénteken délután 5 órától "szomszéd Karácsonyunk" volt a lépcsőházban. Az egyik házaspár küldött meghívót minden lakónak, hogy megismerjék egymást a szomszédok. Vittünk le egy bort és rágcsálnivalót. Végül sokkal nagyobb buli lett belőle, mint amit egy ilyentől reméltünk. Mindenkivel jól elbeszélgettünk, szinte senki se svájci a házban. Van francia, angol, skót, német, szerb, román, lengyel, portugál és kínai is. Sikerült jó sok bort és pezsgőt meginni. Végül mikor már csak fiatalok maradtunk a szerb lány francia férje gyorsan összedobott egy tejszínes-gombás tésztát és még meghívtak minket a lakásukba. 1 óra után kerültünk ágyba.

Másnap jött a lengyel kollégám az ütvefúrójával segítni felszerelni a lámpákat, hogy végre ne csak izzók lógjanak a menyezetről. Nem volt egyszerű, meg segíteni se tudtam 100%-osan, mert eléggé másnapos voltam. :) De végül minden lámpát felszereltünk. Kezd alakulni a lakás!

Az első hó és bútorszerelés

A 22-i hét közepén végre megjöttek a bútoraink (kivéve a kanapé), csütörtök este leesett az első hó, ezért a hétvégét úgy terveztük, hogy amíg világos van szereljük az ágyat és a gardróbszekrényt, este pedig megnézzük a Lausanne-i karácsonyi vásárt. Ekkor még nem volt lámpánk a hálóban, ezért kellett világosban végezni. :) Az ágy könnyen ment, de azért gyorsan ment az idő. A gardróbszekrénynél kiderült, hogy szükség lenne fúróra is, az meg nem volt. Azt csak félig tudtuk megcsinálni. De kaptam fúrót pár nap múlva és egészen jól meg tudtuk csinálni a tolóajtókat is a szekrényen. Az étkezőasztallal és a nappali bútorral nem volt gond, azok eléggé egyben voltak, gyorsan kész lettek. Amivel gond volt az az éjjeli szekrény, de gond főleg az volt, hogy nem azt hozták, amit kértünk. Megreklamáltam, akkor már jó típust küldtek, de rossz színt. Harmadszorra sikerült eltalálniuk, de fájdalomdíjnak kaptunk árkedvezményt, meg két ingyen kaját az IKEÁ-ban.

Szombat este elmentünk a karácsonyi vásárba, elég jól szakadt a hó, ezért mire kiértünk legalább 10 bódé már be volt zárva. Ez eléggé csökkentette a vásár színvonalát mivel összesen kb. kétszer ennyi árus volt.Szóval nem volt egy nagy szám, ittunk egy forralt bort és elmentünk a városháza fele sétálni. Ezek a részek szépen ki voltak világítva, viszont nagyon nem volt senki az utcákon, gondolom a hó miatt, pedig ekkor már alig esett. A következő hét elején még inkább ráerősített a hó. Annyira, hogy 3 napig le volt zárva a genfi reptér. Aztán eltelt még pár nap és olyan meleg lett, hogy el is olvadt minden.

Berendezkedés

November 7-én érkeztünk meg Gabival. Az első 3 napra fizetett nekünk szállodát a cég, de végül csak 2 napot aludtunk ott. Hoztunk felfújható matracot és keddtől már azon aludtunk a lakásban. 

Hétfőn Gabi vett magának Orange SIM kártyát és elintézte az internetet, amire utána 1 hetet kellett várjunk, hogy aktiválják. Csütörtökön elmentünk IKEÁba és megrendeltük a kanapét, az ágyat és a gardróbszekrényt. Leghamarabb 3 hétre vállalták a szállítást, addig matracon aludtunk. Szerencsére ennünk nem kellett a földön ülve, mert egy kollégám kölcsön adott egy asztalt 4 székkel, míg megjön a sajátunk. Szombaton rendeltük meg a saját étkezőasztalt 4 székkel és a nappali bútorokat egy másik bútoráruházban.

Vasárnap szép idő volt ezért elindultunk kirándulni. Először elbuszoztunk a legészakibb pontig, amíg érvényes a bérletünk, Grand Pont településig. Kis hegyi falu, nem volt benne semmi különös, ezért 20 perc múlva ugyanazzal a busszal visszamentünk Lausanne északi részébe, ahol a Sauvabelin park van egy kis hegy tetején.

Fent meglepően sokan voltak, játszótéren rohangáltak a gyerekek, a tó körül sétáltak az emberek és volt egy kis állatkert is háziállatokkal. A legjobb mégis a kilátótorony volt. 35 méter magas és 302 lépcsőfok visz fel a tetejére. Nagyon jó volt a kilátás, bár azért egy kis köd volt. A tó fölött szinte mindig nagyon párás a levegő, ezért nagyon ritkán látni tisztán a hegyeket. A kilátóból látszik a Mont Blanc csúcsa is, amúgy Lausanne-ból nem lehet látni, mert az előtte lévő hegyek eltakarják.

Utána lementünk a kikötőbe, Ouchyba és sétáltunk a parton, elmentünk az olimpiai múzeum parkjába és megnéztük a szobrokat, amiket a NOB tag országok adtak a NOBnak. A múzeumba most nem mentünk be, majd ha egyszer rossz idő lesz, most inkább tovább sétáltunk és megnéztük a thai királynő ajándékát a part végén.

Lakáskeresés – szeptember 14-16.

Szeptember 15-re szervezett nekünk egy ügynökség egy ismerkedő túrát, hogy többet tudjunk meg Vaud kantonról és főleg Lausanne-ról. Ők mindenképpen ezt a környéket javasolták, mi ekkor még inkább Genfben gondolkoztunk. Úgy gondoltuk jobb a legnagyobb városban lakni és legyen közel a reptér. Az ügynökség nem igazán javasolta, és nem is szerveztek lakást erre a környékre, mert nem ért rá az ottani munkatárs. De erősen próbáltak le is beszélni minket, hogy sokkal drágábbak ott lakások, nagyon üzleti, kevés a fiatal és a szórakozási lehetőség és nem éreznénk jól magunkat. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de végül is meggyőztek minket. Lausanne (~120 ezer lakos) se sokkal kisebb, mint Genf (~180 ezer lakos) és sok a fiatal, nagyobb a nyüzsgés és van éjszaki élet.

14-én érkeztünk Lausanne-ba. Este megnéztük a várost, bementünk a belvárosba, felmentünk a katedrálishoz. Nagyon tetszet a sok sétálóutca és a régi, spalettás házak.

Másnap reggel jött értünk Fiona az ügynökségtől. Hozott egy listát 10 lakással, amit kinézett és szerinte megfelelne nekünk. Főleg bútorozatlan lakásokat néztünk, mert nem nagyon jellemző, hogy bútorozva adjanak ki lakást.

Avenue Jomini 5.

Ez volt az első lakás, amit megnéztünk. Még nem volt kész a ház, dolgoztak a lépcsőházban. De nagyon megtetszett már az első pillanatban. Hatalmas nappali, tolóajtóval az erkélyre, ahonnan kilátás van a tóra és a hegyekre. Akkor még nem tudtuk, hogy jobbat és szebbet nem is fogunk látni és ez lesz a lakásunk. Amit akkor még nem tartottunk fontosnak, sőt furcsa volt, hogy a konyhában a pult alatt volt egy mosógép és egy szárítógép. Mint később kiderült Svájcban nincs minden lakásban még mosógép se, és sok helyen elvileg nem szabad ruhát szárítani a lakásban (nálunk sem, fogalmam sincs miért). Sok később látott házban közös mosóhelységek voltak, ahol minden lakó kap egy időszakot a héten, amikor moshat és száríthat, valahol még fizetni is kellett érte. Szóval a lakás nagyon jó volt, a belváros is közel van, csak 800 méter. Egy gond volt vele, hogy 10%-kal többe került, mint amennyi keretünk volt.

A többi

Néztünk még 2 lakást Lausanne-ban, ezek már jóval kijjebb voltak a belvárostól és a környék se volt olyan szép. Meg lakások se voltak tökéletesek, az egyikben nem volt mosógép, a másik meg földszinti volt és egy lakótelepre nyílt a kertrésze. Aztán Lausanne külvárosába és elővárosaiba mentünk. Néztünk lakásokat Pullyben (vasúti sínre nézett), Lutryben (messze volt), Aubonne-ban (még messzebb volt), meg még valahol, ami egy óvodával volt egy épületben.

Az egész napos túra után még mindig a legelső tetszett. Sajnos megtudtuk, hogy itt nem olyan egyszerű a bérlés, mint otthon. Pályázni kell a lakásért, mindenféle papírokat kell beadni. Cégtől kereset igazolást kérnek. De végül viszonylag könnyen és gyorsan sikerült megkapni, ami a kollégák elmondása szerint nem szokványos dolog.

Aznap délután még megnéztük Lausanne tóparti részét (Ouchy), ott sétálgattunk. Este elmentünk fondüzni egy helyre, amit Fiona ajánlott. Tényleg nagyon jó is volt. Másnap bementünk Rolle-ba, a cégemhez, hogy találkozzunk a HR-essel és azzal a kollegámmal, aki korábban a pozíciómban volt. Délután volt még kb. 1 óránk, hogy bemenjünk Genfbe és szétnézzünk. Ami feltűnt, hogy nagyon nagy a tömeg ebédidőben és kizárólag öltönyös üzletemberek rohannak az utcákon. Mindenki siet, menet közben, vagy egy lépcsőre leülve eszik. Sokkal nagyobb a rohanás, mint Lausanne-ban. Délután hazarepültünk.