Január elején

2-án este Bécsbe vonatoztunk. Este sétáltunk a városban, ettünk persze bratwurst (automatikus tárgyeset), forraltborral, még volt karácsonyi kivilágítás. Karácsonyi hangulat már nem volt. Másnap reggel indult a vonatunk Zürichbe. Gyönyörű idő volt, minden csupa hó. Néha azért belementünk egy hóviharba, de főleg napsütés volt. A havas hegycsúcsok nagyon szépek voltak. A vonat néha 200-zal száguldott, miközben az étteremben borjúbécsit ettünk és sört iszogattunk. :)

A héten próbáltam visszarázódni a munkába, nehezen ment.

Hétvégén nagyon szép idő volt, a patika hőmérője 18 fokot mutatott. Ezért csináltunk egy nagyobb sétát. A belvárosban kezdtünk, a Montbenon parkban. Itt található a Casino, ami igazából nem kaszinó, hanem kultúrház féle, ahol színielőadások vannak, kávézó ahol emberek beszélgetnek. Szinte minden városban van ilyen "kaszinó". Montreux-ben azért van igazi is. A parkban van még a Palais de Justice, ami most a kerületi bíróság épülete. Előtte pedig a nemzeti hős Tell Vilmos szobra áll, itt Guillome Tellnek hívják. Innen átsétáltunk a pályaudvarra, ahol átvettem az autókölcsönözőtől a mágneskártyám, amivel mostantól el tudok vinni bérelt autókat. Az autók a kártyával nyílnak, ha lefoglalod őket a neten, a slusszkulcs a kesztyűtartóban van. A kocsikat órára és kilométerre kell bérelni, adnak benzinkártyát, azzal lehet ingyen tankolni.

A pályaudvartól délre van egy negyed XVIII-XIX. századi épületekkel. Itt láttuk a Grancy kastélyt és az Angol templomot. Elsétáltunk a zsinagóga előtt, aztán a Német templomnál voltunk, végül a Mon-Repos parkba mentünk.
Itt található a Mon-Repos villa, amiben még Voltaire is lakott régen. Aztán 1922-től 67-ig itt volt az Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye, Coubertin báró is lakott itt.
A parkban található még a Szövetségi bíróság épülete is és legalább 70 madárfaj ketrecekben, köztük pár ritkább arapapagáj.

Vasárnap volt a szülinapom, arra ébredtem, hogy fel lett díszitve a nappali! Sajnos nagyon esett az eső, de azért elmentünk kicsit buszozni, és megnéztük a városi temetőben Coco Chanel és Coubertin báró sírját. Chanel igazából nem itt halt meg, hanem Párizsban, de megszerette a várost míg itt lakott pár évet és az volt az akarata, hogy itt temessék el és legyen 5 oroszlán a sírján.

Montreux-i karácsonyi vásár, Genf és Carouge

December 12-én elmentünk Zsorkóval és Zsófival Montreux-be. Ők az egyetlen magyar ismerőseink Lausanne-ban, egy barátomon keresztül ismertük meg őket. Elvittek minket a karácsonyi vásárba. Ez a leghíresebb téli vásár a francia részen. És tényleg jó nagy volt és színvonalas, főleg a lausanne-i mini vásárhoz képest. Nagyon sokmindent árultak, lakásdíszeket, gyertyákat, képeket, karácsonyfadíszeket és nagyon látványos gesztenyesütők voltak. Ittunk forralt bort, forralt cidre-t (almabort) és ettünk röstit, ami a másik svájci specialitás - a fondü mellett - krumpliból, hagymából és szalonnából.

Itt van Montreux-ben szobra Freddie Mercurynak, aki több évig élt itt és több albumukat is itt vették fel egy stúdióban, ami szintén a városban van. Minden év szeptemberben Freddie Mercury emléknapokat is tartanak.

Az utolsó hétvégén Genfben találkoztunk egy középiskolai osztálytársnőmmel és a svájci férjével. Genfben nem volt szinte egyáltalán karácsonyi hangulat, karácsonyi vásár se volt. Viszont megnéztük az óvárost, amit eddig még nem tudtunk. Nagyon szép, még biztosan visszajövünk majd valamikor tavasszal, hogy a parkokat is megnézzük. Hogy lássunk azért szép karácsonyi vásárt és igyunk egy jó forralt bort, elmentünk Carouge-ba, ami közvetlenül délre van Genftől.

Itt elég nagy nyüzsgés volt (végre), sok árust láttunk és a kávézókban is sokan ültek.

Mielőtt hazarepültünk volna, még az utolsó hétfőn kipróbáltuk az újonnan vett fondü szettünket, és egy igazán szuper fondüt dobtunk össze.

December eleje

December 3-án céges karácsonyi buli volt a rolle-i Casinoban és Rolle főutcáján. Ingyen kaja, pia! :) Szombaton az egyik amerikai kollégámékkal elmentünk borkóstolóra Lausanne fölé a hegyekbe. Nem csak helyi borok voltak, hanem francia, olasz és spanyol borok is. Mindenből lehetett kóstolni, volt hozzá sajt is. Lecsúszott pár korty aranyárban mért bordeaux-i, de végül két nagyon finom francia fehéret vettünk. Este egy angol kollégám hívott meg vacsorára minket és az amerikai házaspárt is. Nagyon finomat főzött a menyasszonya, paprikás garnéla volt, utána prosciuttoba tekert kardhal volt és túrótorta volt a desszert.

Vasárnap a lengyel szobatársam hívott meg magukhoz egy desszertre.

Hétfőn végre megérkezett a kanapénk is.

Végre tudunk dögleni a TV helye előtt. Pénteken délután 5 órától "szomszéd Karácsonyunk" volt a lépcsőházban. Az egyik házaspár küldött meghívót minden lakónak, hogy megismerjék egymást a szomszédok. Vittünk le egy bort és rágcsálnivalót. Végül sokkal nagyobb buli lett belőle, mint amit egy ilyentől reméltünk. Mindenkivel jól elbeszélgettünk, szinte senki se svájci a házban. Van francia, angol, skót, német, szerb, román, lengyel, portugál és kínai is. Sikerült jó sok bort és pezsgőt meginni. Végül mikor már csak fiatalok maradtunk a szerb lány francia férje gyorsan összedobott egy tejszínes-gombás tésztát és még meghívtak minket a lakásukba. 1 óra után kerültünk ágyba.

Másnap jött a lengyel kollégám az ütvefúrójával segítni felszerelni a lámpákat, hogy végre ne csak izzók lógjanak a menyezetről. Nem volt egyszerű, meg segíteni se tudtam 100%-osan, mert eléggé másnapos voltam. :) De végül minden lámpát felszereltünk. Kezd alakulni a lakás!

Az első hó és bútorszerelés

A 22-i hét közepén végre megjöttek a bútoraink (kivéve a kanapé), csütörtök este leesett az első hó, ezért a hétvégét úgy terveztük, hogy amíg világos van szereljük az ágyat és a gardróbszekrényt, este pedig megnézzük a Lausanne-i karácsonyi vásárt. Ekkor még nem volt lámpánk a hálóban, ezért kellett világosban végezni. :) Az ágy könnyen ment, de azért gyorsan ment az idő. A gardróbszekrénynél kiderült, hogy szükség lenne fúróra is, az meg nem volt. Azt csak félig tudtuk megcsinálni. De kaptam fúrót pár nap múlva és egészen jól meg tudtuk csinálni a tolóajtókat is a szekrényen. Az étkezőasztallal és a nappali bútorral nem volt gond, azok eléggé egyben voltak, gyorsan kész lettek. Amivel gond volt az az éjjeli szekrény, de gond főleg az volt, hogy nem azt hozták, amit kértünk. Megreklamáltam, akkor már jó típust küldtek, de rossz színt. Harmadszorra sikerült eltalálniuk, de fájdalomdíjnak kaptunk árkedvezményt, meg két ingyen kaját az IKEÁ-ban.

Szombat este elmentünk a karácsonyi vásárba, elég jól szakadt a hó, ezért mire kiértünk legalább 10 bódé már be volt zárva. Ez eléggé csökkentette a vásár színvonalát mivel összesen kb. kétszer ennyi árus volt.Szóval nem volt egy nagy szám, ittunk egy forralt bort és elmentünk a városháza fele sétálni. Ezek a részek szépen ki voltak világítva, viszont nagyon nem volt senki az utcákon, gondolom a hó miatt, pedig ekkor már alig esett. A következő hét elején még inkább ráerősített a hó. Annyira, hogy 3 napig le volt zárva a genfi reptér. Aztán eltelt még pár nap és olyan meleg lett, hogy el is olvadt minden.

Lutry és parti séta

November 20-án Lutry (Lütri) városba vonatoztunk, ami rögtön Lausanne mellett van. Szeptemberben a lakáskereséskor kocsiból láttuk, hogy szép régi óvárosa van, ezért gondoltuk, hogy megnézzük jobban. Nem nagyon voltak emberek a városban, de tényleg nagyon szép hely. A környéken már i.e 4000 körül is éltek, amiről pár neolitikumból származó menhir tanúskodik. Ilyeneket láttunk már Carnacban és Korzikán is, ott mondjuk többet.

A város a XIII. századtól kezdett megint fejlődésnek indulni, de később mindent átépítettek, kibővítettek. Néhány helyen megmaradt még a középkori falmaradvány és azt hiszem a templom nagy része is XIII. századi. Találtunk egy sétaútvonalat is tizenegynéhány állomással, amit végigkövettünk és így bejártunk minden érdekeset. Nagyon szép a tópart is, szerencsére elég szép idő is volt, hogy lássuk a hegycsúcsokat.

Vasárnap megint Lausanne-ban sétáltunk, most a dél-nyugati részen néztük meg a tópartot, ezt Vidy partnak hívják. Itt van a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye is.

Lesétáltunk a partra, kb. 0 fok lehetett, de a parkban szabadtéri grillezést rendeztek páran. Mi inkább forralt bort hoztunk magunkkal, azt valahogy akkor jobban kívántam.

A parton rengeteg madár volt, mert valaki úgy gondolta megeteti őket. Egyébként ez a part nyáron a strand, azt mondják akár 23-24 fok is szokott lenni a víz. Hát majd meglátjuk. :)

Mai újság: december 13.

Még sok elmaradásom van a blogban, de ma kitaláltam, hogy néha kiemelek pár cikket, komment nélkül az aznapi helyi ingyenes újságból a '20 minutes'-ből, ami olyan itt mint a Metropol Pesten.

A címlapon Vanczák Vili, aki már az 5. percben beköszönt, mikor a Sion idegenben verte 3-0-ra a Nechâtel Xamaxt.

A genfieket zavaró reklámok jelentek meg a városban. Egy helyi bordélyház reklámja:

"Pipa 160 franctól". Szerintem vicces. :)

Úgy gondolják a szakértők, hogy nehéz lesz a 3,7%-os munkanélküliséget csökkenteni. Jelenleg 146 ezer munkanélküli van az országban.

A munkahely

Rolle-ban van az európai központunk. Kb. 30 km-re van Lausanne-tól félúton Genf felé. 5000 fős kis település, van egy szép főutcája meg egy vár a tóparton, ami azt hiszem most nem látogatható. Rajtunk kívül itt van még a Yahoo, Nissan Infinity és Chiquita is az ismert cégek közül (meg még 50 másik).

Ez az irodaházunk, a másodikon van az irodám, balról az ötödik ablak.

View Larger Map

Leírom egy átlagos reggelemet: 7kor kelek, 7:20ra a buszmegállóban vagyok, 10 perc alatt leérek a pályaudvarra, ahol van időm venni egy mandulás croissant-t mielőtt felszállok a vonatra. 7:48kor indul a vonat és hivatalosan 8:11-re ér Rolle-ba, de meglepő módon szinte mindig késik 2-3 percet. Rolleban felszállok a helyi buszra és kb. 8 perc alatt érek az irodához. Ha gyalogolok, akkor 15 perc, szóval ha jó idő van akkor sétálok. Ebédelni az autópálya túloldalán lévő irodaházba járunk ahol egy ebéd 7-10 CHF közt van a 6 CHF céges kedvezménnyel.

Néhány kép, amiket november eleje óta csináltam Rolle-ban, főleg az ablakból, vagy a teraszról és egy kép a rolle-i vasútállomásról:

Berendezkedés

November 7-én érkeztünk meg Gabival. Az első 3 napra fizetett nekünk szállodát a cég, de végül csak 2 napot aludtunk ott. Hoztunk felfújható matracot és keddtől már azon aludtunk a lakásban. 

Hétfőn Gabi vett magának Orange SIM kártyát és elintézte az internetet, amire utána 1 hetet kellett várjunk, hogy aktiválják. Csütörtökön elmentünk IKEÁba és megrendeltük a kanapét, az ágyat és a gardróbszekrényt. Leghamarabb 3 hétre vállalták a szállítást, addig matracon aludtunk. Szerencsére ennünk nem kellett a földön ülve, mert egy kollégám kölcsön adott egy asztalt 4 székkel, míg megjön a sajátunk. Szombaton rendeltük meg a saját étkezőasztalt 4 székkel és a nappali bútorokat egy másik bútoráruházban.

Vasárnap szép idő volt ezért elindultunk kirándulni. Először elbuszoztunk a legészakibb pontig, amíg érvényes a bérletünk, Grand Pont településig. Kis hegyi falu, nem volt benne semmi különös, ezért 20 perc múlva ugyanazzal a busszal visszamentünk Lausanne északi részébe, ahol a Sauvabelin park van egy kis hegy tetején.

Fent meglepően sokan voltak, játszótéren rohangáltak a gyerekek, a tó körül sétáltak az emberek és volt egy kis állatkert is háziállatokkal. A legjobb mégis a kilátótorony volt. 35 méter magas és 302 lépcsőfok visz fel a tetejére. Nagyon jó volt a kilátás, bár azért egy kis köd volt. A tó fölött szinte mindig nagyon párás a levegő, ezért nagyon ritkán látni tisztán a hegyeket. A kilátóból látszik a Mont Blanc csúcsa is, amúgy Lausanne-ból nem lehet látni, mert az előtte lévő hegyek eltakarják.

Utána lementünk a kikötőbe, Ouchyba és sétáltunk a parton, elmentünk az olimpiai múzeum parkjába és megnéztük a szobrokat, amiket a NOB tag országok adtak a NOBnak. A múzeumba most nem mentünk be, majd ha egyszer rossz idő lesz, most inkább tovább sétáltunk és megnéztük a thai királynő ajándékát a part végén.

Az első hét

Nem volt biztos, hogy megkapom a munkavállalási engedélyemet november 1-ig,és addig a lakásba se költözhetünk be. Ezért úgy szerveztem, hogy egyedül kijövök Svájcba, hotelben lakok és onnan járok be dolgozni. Október utolsó hetében végül mégis megkaptam az engedélyt, de addigra már megvolt a repjegyem, tehát november 2-án kedden kijöttem. Direkt Lausanne-ban foglaltam szállást, hogy tudjak intézni dolgokat. Aznap érkeztek meg a dolgaink, amiket a költöztetők pénteken pakoltak be Pesten. Átvettem a lakáskulcsokat is és az lánnyal az ügynökségtől körbejártuk a lakást és a házat, megkerestük a beállót és a tárolót is.

Szerdán munka után IKEÁba mentem és megnéztem pár bútort.

Csütörtökön nyitottam bankszámlát és este kimentem a Lausanne-Sport - Sparta Praha Europaliga meccsre Karollal a lengyel kollegámmal, akivel egy szobában ülünk. Egész jó volt (egy másodosztályú csapathoz képest), de kikaptak.

Pénteken délben hazarepültem és vasárnap már együtt jöttünk vissza.

Lakáskeresés – szeptember 14-16.

Szeptember 15-re szervezett nekünk egy ügynökség egy ismerkedő túrát, hogy többet tudjunk meg Vaud kantonról és főleg Lausanne-ról. Ők mindenképpen ezt a környéket javasolták, mi ekkor még inkább Genfben gondolkoztunk. Úgy gondoltuk jobb a legnagyobb városban lakni és legyen közel a reptér. Az ügynökség nem igazán javasolta, és nem is szerveztek lakást erre a környékre, mert nem ért rá az ottani munkatárs. De erősen próbáltak le is beszélni minket, hogy sokkal drágábbak ott lakások, nagyon üzleti, kevés a fiatal és a szórakozási lehetőség és nem éreznénk jól magunkat. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de végül is meggyőztek minket. Lausanne (~120 ezer lakos) se sokkal kisebb, mint Genf (~180 ezer lakos) és sok a fiatal, nagyobb a nyüzsgés és van éjszaki élet.

14-én érkeztünk Lausanne-ba. Este megnéztük a várost, bementünk a belvárosba, felmentünk a katedrálishoz. Nagyon tetszet a sok sétálóutca és a régi, spalettás házak.

Másnap reggel jött értünk Fiona az ügynökségtől. Hozott egy listát 10 lakással, amit kinézett és szerinte megfelelne nekünk. Főleg bútorozatlan lakásokat néztünk, mert nem nagyon jellemző, hogy bútorozva adjanak ki lakást.

Avenue Jomini 5.

Ez volt az első lakás, amit megnéztünk. Még nem volt kész a ház, dolgoztak a lépcsőházban. De nagyon megtetszett már az első pillanatban. Hatalmas nappali, tolóajtóval az erkélyre, ahonnan kilátás van a tóra és a hegyekre. Akkor még nem tudtuk, hogy jobbat és szebbet nem is fogunk látni és ez lesz a lakásunk. Amit akkor még nem tartottunk fontosnak, sőt furcsa volt, hogy a konyhában a pult alatt volt egy mosógép és egy szárítógép. Mint később kiderült Svájcban nincs minden lakásban még mosógép se, és sok helyen elvileg nem szabad ruhát szárítani a lakásban (nálunk sem, fogalmam sincs miért). Sok később látott házban közös mosóhelységek voltak, ahol minden lakó kap egy időszakot a héten, amikor moshat és száríthat, valahol még fizetni is kellett érte. Szóval a lakás nagyon jó volt, a belváros is közel van, csak 800 méter. Egy gond volt vele, hogy 10%-kal többe került, mint amennyi keretünk volt.

A többi

Néztünk még 2 lakást Lausanne-ban, ezek már jóval kijjebb voltak a belvárostól és a környék se volt olyan szép. Meg lakások se voltak tökéletesek, az egyikben nem volt mosógép, a másik meg földszinti volt és egy lakótelepre nyílt a kertrésze. Aztán Lausanne külvárosába és elővárosaiba mentünk. Néztünk lakásokat Pullyben (vasúti sínre nézett), Lutryben (messze volt), Aubonne-ban (még messzebb volt), meg még valahol, ami egy óvodával volt egy épületben.

Az egész napos túra után még mindig a legelső tetszett. Sajnos megtudtuk, hogy itt nem olyan egyszerű a bérlés, mint otthon. Pályázni kell a lakásért, mindenféle papírokat kell beadni. Cégtől kereset igazolást kérnek. De végül viszonylag könnyen és gyorsan sikerült megkapni, ami a kollégák elmondása szerint nem szokványos dolog.

Aznap délután még megnéztük Lausanne tóparti részét (Ouchy), ott sétálgattunk. Este elmentünk fondüzni egy helyre, amit Fiona ajánlott. Tényleg nagyon jó is volt. Másnap bementünk Rolle-ba, a cégemhez, hogy találkozzunk a HR-essel és azzal a kollegámmal, aki korábban a pozíciómban volt. Délután volt még kb. 1 óránk, hogy bemenjünk Genfbe és szétnézzünk. Ami feltűnt, hogy nagyon nagy a tömeg ebédidőben és kizárólag öltönyös üzletemberek rohannak az utcákon. Mindenki siet, menet közben, vagy egy lépcsőre leülve eszik. Sokkal nagyobb a rohanás, mint Lausanne-ban. Délután hazarepültünk.