Még mielőtt bárki belelkesedne azon, hogy hétfő van és én már posztolom is a hétvégét, azt ki kell ábrándítsam. Ez nem az, aminek látszik.
Múlt hét péntekről van szó, mert karácsonyi buli volt a lépcsőházban. Tavaly is volt, és mivel nagyon jól sikerült, idén is megszervezték a lakók. Jóval előtte mindenki postaládájába be volt dobva egy meghívó, és a bejárati ajtóra is ki volt rakva. Ugyanúgy mint tavaly, idén is volt egy nagy asztal a bejáratnál, terítővel, mécsesekkel, szalvétával és poharakkal. Az inni- és ennivalót mindenkinek hoznia kellett. Volt bor, üdítő, sós és édes rágcsák, házi mini pizzák, igényes szendvicsek, sütik.
A tavalyi buli elég görbére sikerült. Az alattunk lévő lakónál kötöttünk ki, ahol még főztünk és az éjfél utáni vacsorát néhány helyi pálinkával fojtottuk le, pedig már nem voltunk szomjasak, aminek másnap meg is volt az eredménye. Tavaly, a buli másnapjára, lámpaszerelés volt beütemezve. Ide trombitáltuk Soma lengyel kollégáját, Karolt, aki persze előző este nem dorbézolt és hajlandó volt segíteni felfúrni a lámpákat. De sajnos a buli másnapján Somának nem sok hasznát vette. Következő volt az ábra - Soma vízszintben, a szivárvány összes színét játszotta a kanapén, Karol a létrán állt fúróval a kezében, én meg egyik kezemben a fakanállal a másikban vagy egy tiplivel vagy egy csavarral a konyha és a létrás Karol között szambáztam. Ebből okulva megbeszéltük Somával, hogy nem maradunk sokáig és csak egy szolid iszogatásra ugrunk le, hogy ápoljuk a kapcsolatokat. Éjjel 2 lett belőle.
A meghívón 6 óra volt, mi kb. 7 után csatlakoztunk. A házban 29 lakás van és több, mint a lakók fele már lent volt. Fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok is, az utóbbi amolyan tipikus svájci, aki aranykeretes szemüveget hord, a frizurája frissen berakva, sportol, autót vezet, étterembe jár és nem mellesleg a karácsonyt Peruban tölti, mert még nem látta a Machu Picchut. Hát mi sem, de mi beérjük idén karácsonykor Budapesttel és Beregszásszal is.
Feltűnt, hogy nagyjából ugyan azok voltak, akik tavaly is. Ezek szerint itt is van egy kemény mag, aki szívesen közösködik, de a lakók egy része még 1 év után sem kíváncsi a szomszédaira. Pont mint Pesten:) A tavalyi bulihoz képest talán csak annyi a változás, hogy voltak olyan lakók, akiket mi is már elég jól ismerünk. Tavaly mindenki idegen volt, mert a ház új építésű és Svájcba költözésünk előtt 2 hónappal adták át.
Miután lementünk, mindenkihez egyenként odamentünk, koccintottunk, megkérdeztük hogy van, melyik lakásban lakik, mióta, stb, stb, stb. Többnyire angolul kommunikáltunk, csak nagyon ritkán franciául. A lakók nagy része állítja, hogy csak alig beszél angolul és ezért mindig bocsánatot is kérnek. De az igazság az, hogy a társalgási szintet mindenki megüti, még a nyugdíjasok is. Hát igen, no comment...
Miután lefutottuk a kötelező köröket, összeverődtünk a már ismert szomszédokkal, velük bandáztunk hajnali 2-ig. Név szerint ők lennének azok:
Bátran állíthatom, hogy idén a szomszédokkal még jobban össze barátkoztunk, és ha élhetek ezzel a kifejezéssel, közelebb kerültünk egymáshoz. Ezt a következők miatt gondolom:
Csak 1 db fotó készült a bulin mobillal. Rudolf és Natalie van rajta, mellettem Elena csizmás lába látszik. De, hogy ne maradjon a kedves olvasó fotók nélkül, íme néhány az aktuális kilátásról, a teraszról. Már havasak a hegyek a túloldalon, ami Franciaország, és ugyan az idő csapnivaló, de a táj szebbnél szebb arcát mutatja már napok óta, amire még 1 év után is képesek vagyunk naponta többször rácsodálkozni:)
Múlt hét péntekről van szó, mert karácsonyi buli volt a lépcsőházban. Tavaly is volt, és mivel nagyon jól sikerült, idén is megszervezték a lakók. Jóval előtte mindenki postaládájába be volt dobva egy meghívó, és a bejárati ajtóra is ki volt rakva. Ugyanúgy mint tavaly, idén is volt egy nagy asztal a bejáratnál, terítővel, mécsesekkel, szalvétával és poharakkal. Az inni- és ennivalót mindenkinek hoznia kellett. Volt bor, üdítő, sós és édes rágcsák, házi mini pizzák, igényes szendvicsek, sütik.
A tavalyi buli elég görbére sikerült. Az alattunk lévő lakónál kötöttünk ki, ahol még főztünk és az éjfél utáni vacsorát néhány helyi pálinkával fojtottuk le, pedig már nem voltunk szomjasak, aminek másnap meg is volt az eredménye. Tavaly, a buli másnapjára, lámpaszerelés volt beütemezve. Ide trombitáltuk Soma lengyel kollégáját, Karolt, aki persze előző este nem dorbézolt és hajlandó volt segíteni felfúrni a lámpákat. De sajnos a buli másnapján Somának nem sok hasznát vette. Következő volt az ábra - Soma vízszintben, a szivárvány összes színét játszotta a kanapén, Karol a létrán állt fúróval a kezében, én meg egyik kezemben a fakanállal a másikban vagy egy tiplivel vagy egy csavarral a konyha és a létrás Karol között szambáztam. Ebből okulva megbeszéltük Somával, hogy nem maradunk sokáig és csak egy szolid iszogatásra ugrunk le, hogy ápoljuk a kapcsolatokat. Éjjel 2 lett belőle.
A meghívón 6 óra volt, mi kb. 7 után csatlakoztunk. A házban 29 lakás van és több, mint a lakók fele már lent volt. Fiatalok, középkorúak és nyugdíjasok is, az utóbbi amolyan tipikus svájci, aki aranykeretes szemüveget hord, a frizurája frissen berakva, sportol, autót vezet, étterembe jár és nem mellesleg a karácsonyt Peruban tölti, mert még nem látta a Machu Picchut. Hát mi sem, de mi beérjük idén karácsonykor Budapesttel és Beregszásszal is.
Feltűnt, hogy nagyjából ugyan azok voltak, akik tavaly is. Ezek szerint itt is van egy kemény mag, aki szívesen közösködik, de a lakók egy része még 1 év után sem kíváncsi a szomszédaira. Pont mint Pesten:) A tavalyi bulihoz képest talán csak annyi a változás, hogy voltak olyan lakók, akiket mi is már elég jól ismerünk. Tavaly mindenki idegen volt, mert a ház új építésű és Svájcba költözésünk előtt 2 hónappal adták át.
Miután lementünk, mindenkihez egyenként odamentünk, koccintottunk, megkérdeztük hogy van, melyik lakásban lakik, mióta, stb, stb, stb. Többnyire angolul kommunikáltunk, csak nagyon ritkán franciául. A lakók nagy része állítja, hogy csak alig beszél angolul és ezért mindig bocsánatot is kérnek. De az igazság az, hogy a társalgási szintet mindenki megüti, még a nyugdíjasok is. Hát igen, no comment...
Miután lefutottuk a kötelező köröket, összeverődtünk a már ismert szomszédokkal, velük bandáztunk hajnali 2-ig. Név szerint ők lennének azok:
- Brigitte és Michael - ők a szervezők, az egyik kertkapcsolatos lakásból.
- Pierre-Allen, a környezettudatos, aki azért vonatozik a melóba, hogy óvja a természetet és a román barátnője, Elena.
- Laura, a matek doktorijára készülő lány és a barátja Jerome.
- Cédric és Ana, akik alattunk laknak és tavaly náluk volt az utó-parti és a búcsú-drink:)
- Jim, a skót nyugdíjas és a brit származású Maria barátnője, aki egy 56-os magyar özvegye, akivel Svédországban élt 39 évet, ezért tőkéletesen beszél magyarul.
- Michel, a 40-es agglegény, aki egyedül él egy 116 négyzetméteres lakásban. Idén nála volt az utó-parti és a búcsú-drink:)
- Rudolf, a fitt és jópofa svájci nyugdíjas, aki mindig kezitcsókolommal köszön, mert ennyit tud magyarul.
Bátran állíthatom, hogy idén a szomszédokkal még jobban össze barátkoztunk, és ha élhetek ezzel a kifejezéssel, közelebb kerültünk egymáshoz. Ezt a következők miatt gondolom:
- Brigitte-tel jól kibeszéltük a Maserati-s szomszédainkat, akik német-oroszok és tényleg nagyon furák.
- Michael elmondta, hogy a klotyón ülve, pucér hátsóval (nyilván) vette észre, hogy mennyire huzatos a fürdő, ami a rossz szellőzőrendszerre utal.
- Michel megmutatta Somának a Tarr Béla DVD gyűjteményét (még jó, hogy nem a bélyeggyűjteményét).
- Jerome-al a lausanne-i prostikról és fekete drogdílerekről dumáltunk, de csak azért, mert Jerome szerint már sokat ivott és így szóvá meri tenni.
- Rudolf káromkodva szidta a portugál szomszéd szélcsengőjét, ami erős szélben az őrületbe kergeti a lakókat. Persze 1 év alatt még senki nem mert neki szólni, hogy szedje már le.
Csak 1 db fotó készült a bulin mobillal. Rudolf és Natalie van rajta, mellettem Elena csizmás lába látszik. De, hogy ne maradjon a kedves olvasó fotók nélkül, íme néhány az aktuális kilátásról, a teraszról. Már havasak a hegyek a túloldalon, ami Franciaország, és ugyan az idő csapnivaló, de a táj szebbnél szebb arcát mutatja már napok óta, amire még 1 év után is képesek vagyunk naponta többször rácsodálkozni:)
 |
| Elena lába csizmában, én, háttal nem tudom a nevét, Natalie és Rudolf |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése