Lausanne-Rolle: Szombat-vasárnap

Kedd este van, már 11 is elmúlt. Nem nagyon terveztem blogírást a mai estére, de mivel a mosogatógép még nem végzett azzal, ami az én feladatom lenne:), úgy sem fekszem le. És ha jobban végig gondolom a következő pár napot, nem igazán lesz rá alkalmasabb idő. Szerdán fogorvos és a szokásos szerdai női egylet van terítéken. Csütörtökön vásárolgatok az elutazás előtt és utána edzőterem. Pénteken Villővel mézeskalácsokat sütünk. Az estéket és a hétvégét nem számolom, mert ha Soma itthon van, ilyesmivel nem foglalkozok. És ő holnap este érkezik Brnoból, szóval tényleg most kell megírnom.

A pénteki házi buli miatt a szombati nap későn indult. Soma kivételesen nem a déli harangszóra kelt, hanem jóval utána. Én már fél 10-kor fent voltam, de ez nálam megszokott. A bulik után mindig csak az első ébredésig tudok jól aludni és utána már nem tudok vissza szenderedni, mert minden bajom van, fáj a fejem, szomjas vagyok és még 2 pohár bortól is másnaposnak érzem magam. Ez most sem volt másképp.
Miután Soma is felkelt, megreggeliztünk. Sajtos omlett volt, vajas pirítós, van még egy kis Csabai szárazkolbászunk:), tea, forró csoki. Hétvégén mindig tojás van reggelire és igyekszem variálni. Néha sima tükörtojás, néha bundás kenyér, néha hagymás-kolbászos rántotta, ez az otthoni reggelikre emlékeztet. Hét közben mind a ketten péksütit, müzlit, joghurtot szoktunk reggelizni, de hétvégén megadjuk a módját, ahogy Beregszászban mondanák:) Reggeli után (volt már fél 3 is), elmentünk a belvárosba az egyik áruházba, mert Soma olvasta valahol, hogy férfi ing akció van és a Tommy Hilfiger ingek féláron vannak. Lőttünk is kettőt, nagyon szépek. Aztán húztunk haza villámgyorsan, mert olyan tömeg volt, hogy nem lehetett mozogni. Mivel itt a boltok fél 7-kor bezárnak és vasárnap ki sem nyitnak, még karácsonykor sem, a 120 ezres város szombaton végzi a szokásos vásárlást és egy riadt hangyabollyá változik. Ráadásul most jön a karácsony, ilyenkor különösen elviselhetetlen tud lenni. Vacsorára főztem zöldséglevest csirke húsból, Soma kérte, mert úgy evett volna levest. Otthon sem sok levest ettünk, de itt van, hogy havonta egyszer sem. Szóval ez egy ritka alkalom egyike volt. Másodikra improvizáltam. Volt még egy kis sertéscomb, kaliforniai paprika, mogyóróhagyma, tejszín és ebből készült ragu, fusilli tészta volt köretnek. A vacsorához pezsgőt bontottunk, amin annyira nem lepődtem meg, mert már régen terveztük, hogy veszünk egy üveggel. De aztán előkerült egy ajándék is, na akkor lepődtem meg. Mivel vasárnap vendégeink voltak és hétfőn, Gabriella napon, Soma már Brnoban volt, ezért szombaton adta át, amit nekem szánt. Azt, hogy igazából milyen, most csak sejtem és pénteken, este 8-tól fog kiderülni, ugyanis egy balett előadásra visz, amit a híres lausanne-i Maurice Béjart balett társulata ad elő. Erről majd írok bővebben az előadás után, de már nagyon várom!!!!:)))
Vasárnap edzőterembe akartunk menni. Hétvégén igyekszünk mindig menni, több okból is. Soma hét közben nem mindig ér rá, nem zsúfolt a terem és mivel ráérünk, nyugodtan élvezhetjük a szaunát és a gőzfürdőt. Sajnos ezen a hétvégén Soma nem volt 100-as, köhécselt és inkább kihagytuk. De nem is volt baj, mert így nyugodtan elkészíthettem a vendégeknek a vacsorát. Egy budapesti pár jött vendégsébe, Gyuri és Zsófi. A srác már 7 éve itt él, dolgozik. A barátnője 4. éve van itt, még főiskolás, Lausanne környékén az egyik suliban tanul.
Pácoltam csirke mellett, amit utána kisütöttem és köretnek gratint (ejtsd: grátánt) csináltam, ami tipikusan francia. Igazából nagyon vékonyra gyalult krumpli, tetszés szerinti fűszerekkel, tejszínnel leöntve és vastagon beterítve reszelt sajttal. Egy tűzálló edényben, sütőben fél óra alatt megvan attól a perctől számítva, hogy felrottyant a tejszín a tálban. Desszertnél kicsit csaltam, mert a múltkori muffin kudarc után nem volt kedvem sütni. Mivel itt sok az olasz, divat az olasz édesség. Karácsonykor az olaszok hagyományosan panettone-t esznek, ami egy kandírozott gyümölcsös kuglóf-kalács féleségre emlékeztet a legjobban. Lehet kapni a boltokban karácsony táján, 5 és 25 frank között van az ára, és ilyet vettünk mi is. Nagyon finom, lágy, puha, könnyű a tésztája. Az olaszok mascarpone krémmel eszik, ezt viszont én készítettem otthon. Kell hozzá mascarpone, tojássárgája, porcukor, rum és tojásfehérjéből a hab. Szuper lett, és ráadásul tipikusan karácsonyi és nem is egy megszokott édesség, mert mi is most kóstoltuk meg először.
Hogy ez a blog sem maradjon fotók nélkül, jobb híján jöjjenek az ingek, a balett jegyek, néhány kép a a belvárosról és egy kép a panattone-ről, amit a netről töltöttem le. Mi is pont ugyan ezt a panettonét vettük, 750 grammos, 9.90 CHF volt.