Jelentem, megérkeztünk! Megint szennyes és bőrönd kupac, homok mindenhol, újra turbóüzemmódban mosás, Soma csütörtökön újra utazik, most kandúr muri lesz Madridba, egyszóval minden a régi:) De az elmúlt másfél évünk nagyjából így telik, nincs megállás és már megszoktuk. Soma szerint bugatópor van a fenekünkben, jelentsen ez bármit:)
A 8 napos Provence és Cote d'Azur nyaralásunk szuper volt!!! Részletes beszámolóba nem kezdek, mert nem egy átlagos hét van mögöttünk, és ezernyi élmény ért minden egyes nap, amit képtelenség netre vetni. 1973 km, tündéri falvak, levendulamezők, mesés tengerpartok, gyönyörű hajókázások, vadregényes tájak, finom reggelik és vacsorák, ez a bő egy hét mérlege. A Lonely Planet útikönyvnek továbbra sincs párja, az én Somám feje még mindig egy GPS, szervező- és tájékozódási képessége kivételes, slussz-passz, és erről újfent meggyőződtem. Megint csak azt tudom mondani, hogy remélem a mi pici gyermekünk az ő eszét örökli......és az én szépségemet, akarom mondani főzőtudásomat vagy mi, de ebbe most ne menjünk bele:)
Kis kaland azért most is volt, nincs igazi utazás ilyesmi nélkül. Monaco volt az utolsó látnivalónk vasárnap és onnan indultunk vissza Lausanne-ba, kora délután. A hatalmas dugók miatt, amik az olasz autópályákon voltak, kicsit késve érkeztünk az olasz-svájci határhoz, de még nem volt teljesen sötét. Én beszéltem rá Somát, hogy a Nagy-Szent Bernát-hágón, ami a Nyugat-Alpok egyik határátkelőhelye, ne az alagúton jöjjünk, mert az 30 svájci pénz egy irányba és már legalább 2szer áthaladtunk rajta korábban, hanem kerüljük meg az alagutat a párhuzamosan mellette haladó úton, aminek a legmagasabb pontja 2467 m., és nézzük meg a tájat is. Az út minőségével nem volt gond, a svájciak előtt ismét le a kalappal, de egy időjárás jelentést nem ártott volna megnézni. Ahogy emelkedtünk, az idő egyre vacakabb lett. Kezdett lehűlni, szitált az eső és rohamosan zuhant a hőmérséklet. Az út 3/4-nél a Monaco-i 35 fokból a Bernát hágó csúcsán 1 fok várt, hóesés és olyan köd borult ránk, hogy ködlámpával is csak lépésben tudtunk haladni az út közepén, a sávokat elválasztó csík mentén, mert abból is 3 rovátkát láttunk. Soma inkább a GPS-et nézte, nem az utat, mert abból legalább sejtettük, hogy merre kanyarodik és vesz ívet az út. Ültünk kusban az autóban, Soma a szélvédőre tapadva, nekem görcsben minden porcikám, csak a szívem dobogását a torkomban és a picur bukfencezését éreztem. Biztos ő is tudta, hogy most nem babra megy a játék és ilyen az, ha anya nem fér a nadrágjába és marhaságokra veszi rá apát. Ime a fotó az utó műszerfaláról, ami bizonyítja, hogy tényleg hideg volt az nap este:)
Arra viszont jó volt, hogy eldöntsük, ide jó időben feltétlenül vissza kell mennünk, mert amit a tájból még a hóvihar és a köd előtt láttunk, nagyon tetszett és a bernáthegyi kutya fajtája is onnan származik, aminek tiszteletére a hágó lábánál van egy jópofa múzeum is, ahol igazi bernáthegyi kutyusokat is tartanak.
A nyaralós képeket igyekszünk minél hamarabb a család számára is elérhetővé tenni. Addig is, egy kis türelmet kérünk. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése