Ez mondogatom magamnak és ennek szellemében egyre távolabb merészkedek a biztonságot nyújtó kanapénktól. Az állapotomból adódóan szükségem lett néhány kiegészítőre, amit én szerettem volna kiválasztani. Körbe néztem a neten és mint mindig, az IKEA megint megoldotta helyettem, ezért pénteken úgy döntöttem, hogy be is szerzem. Vidékre utaztam, Aubonne-ba, ami 25 km-re van. Felöltöztem csinosan, smink, körömlakk, a ház előtt buszra szálltam, a pályaudvaron vonatra és fél óra múlva már tetthelyen voltam. Somával ott találkoztunk. Vettünk csúszásgátlót a zuhanyfülkébe, mert ahogy hajolgatok a szivaccsal, ami megjegyzem egyre nehezebben megy, félek, hogy elvesztem az egyensúlyom egy lábbal a vizes tálcán. Egy nagyon trendit vettünk, nem azt a gagyi gumi vacakot. Itt van a link. Szintén vettünk egy csaptelepre akasztható polcocskát, amibe beleraktam az összes tusfürdőt, sampont, szivacsot, amit használunk, hogy ne kelljen hajolgatni, itt a cucc. Mégis szívemnek a legkedvesebb egy gurulós bevásárlótáska, amivel hazahúzom a vásárfiát. Itt a meredek utcák miatt a hétköznapok kelléke. Vallási, faji, nemi, társadalmi és egyéb hovatartozástól függetlenül mindenki használja, a legátlagosabb nagymama dizájntól a legtutibb, színes, egyedi darabokig - a skála nagyon széles. Az enyém IKEA dizájn, trendi és üresen szinte nincs is súlya. Szuper, mert 1 kiló gyümölcsön és 1-2 joghurton kívül most már mást is haza tudok húzni benne és nem kell arra várnom, hogy szegény Soma meló után még ezzel is foglalkozzon.
Soma kiszúrta, hogy szombaton az utca túloldalán lévő parkban kirakodó vásár van. A kerületben vide-grenier-t (ejtsd vid grönyié) tartottak, ami üres padlást jelent és egy ugyan olyan dolog, mint az amerikai filmekben a garázs lomtalanításával egybekötött vásár. A környéken élők eladják a lomjaikat, amit sajnálnak kilomtalanítani. Odasétáltunk, vittem az új kis gurulósomat, nézelődtünk és vettünk is egy tört fehér, szinte új kilépőt az ágy elé 5 frankért (ez itt egy kávé ára).
Utána bevásároltunk és délután a tópartra mentünk grillezni. A hús nem lett jó, egy új páccal kísérleteztem, rosszul tettem, tanultam belőle, soha többet.
Vasárnap gokartozni mentünk.
Mikor megérkeztünk az volt az első gondolatom, hogy milyen jó, hogy kismama vagyok és nem kell részt vennem ebben. Tuti, hogy Soma meglepi gyanánt engem is befizetett volna. A lélexi buggy-s program jutott eszembe, ami szintén meglepetés volt és amitől még a fülem is lezsibbadt, a sárról a számban nem is beszélve. A gokartozás 4 db 10 perces körből állt, plusz a beöltözés, levezető kör. A körök között kisebb, nagyobb szünetek voltak és Soma elszürcsölhetett egy sört, ettük, fotóztunk. Soma élvezte és ez a lényeg, mert ezért mentünk. Örülök, hogy ha még nem is teljes mértékben, de már részben vissza tudtunk zökkenni a megszokott kerékvágásba. Örülök, hogy egyre több házimunkát el tudok végezni, és ez nem hárul többet Somára. Tudom, hogy badarság, de bűntudatom volt, hogy neki kell elindítani a mosó- és mosogatógépet, hogy az ingeit tisztítóban kell vasaltatni, és még ezzel is neki kell bajlódni, pedig dolgoznia és aggódnia is kellett egyszerre. Ijesztő volt rádöbbenni, hogy mennyire messze vagyunk minden segítségtől, hogy egyedül vagyunk. Erő felett teljesített és olyan házimunkák elvégzésével is bajlódott, amikkel soha nem terheltem volna, mert ez egy nő feladata, különösen ha nem dolgozik. De a szükség törvényt bont, és most ez történt. Olyan lelki és fizikai támaszom volt a nehéz időkben, mint még senki, és jöhet sáskajárás, jégzivatar, nem félek, ha mellettem van.
Soma kiszúrta, hogy szombaton az utca túloldalán lévő parkban kirakodó vásár van. A kerületben vide-grenier-t (ejtsd vid grönyié) tartottak, ami üres padlást jelent és egy ugyan olyan dolog, mint az amerikai filmekben a garázs lomtalanításával egybekötött vásár. A környéken élők eladják a lomjaikat, amit sajnálnak kilomtalanítani. Odasétáltunk, vittem az új kis gurulósomat, nézelődtünk és vettünk is egy tört fehér, szinte új kilépőt az ágy elé 5 frankért (ez itt egy kávé ára).
 |
| a bevásárlótáskám:) |
 |
| Megunt játékaikat áruló gyerekek. A papíron az áll, hogy a bevételt a WWF-nek (Természetvédelmi Világalap) adják:) |
Utána bevásároltunk és délután a tópartra mentünk grillezni. A hús nem lett jó, egy új páccal kísérleteztem, rosszul tettem, tanultam belőle, soha többet.
Vasárnap gokartozni mentünk.
 |
| készül a futam |
 |
| Ide nekem az oroszlánt is! |
 |
| Soma nem fél:) |
 |
| részeredmények |
Mikor megérkeztünk az volt az első gondolatom, hogy milyen jó, hogy kismama vagyok és nem kell részt vennem ebben. Tuti, hogy Soma meglepi gyanánt engem is befizetett volna. A lélexi buggy-s program jutott eszembe, ami szintén meglepetés volt és amitől még a fülem is lezsibbadt, a sárról a számban nem is beszélve. A gokartozás 4 db 10 perces körből állt, plusz a beöltözés, levezető kör. A körök között kisebb, nagyobb szünetek voltak és Soma elszürcsölhetett egy sört, ettük, fotóztunk. Soma élvezte és ez a lényeg, mert ezért mentünk. Örülök, hogy ha még nem is teljes mértékben, de már részben vissza tudtunk zökkenni a megszokott kerékvágásba. Örülök, hogy egyre több házimunkát el tudok végezni, és ez nem hárul többet Somára. Tudom, hogy badarság, de bűntudatom volt, hogy neki kell elindítani a mosó- és mosogatógépet, hogy az ingeit tisztítóban kell vasaltatni, és még ezzel is neki kell bajlódni, pedig dolgoznia és aggódnia is kellett egyszerre. Ijesztő volt rádöbbenni, hogy mennyire messze vagyunk minden segítségtől, hogy egyedül vagyunk. Erő felett teljesített és olyan házimunkák elvégzésével is bajlódott, amikkel soha nem terheltem volna, mert ez egy nő feladata, különösen ha nem dolgozik. De a szükség törvényt bont, és most ez történt. Olyan lelki és fizikai támaszom volt a nehéz időkben, mint még senki, és jöhet sáskajárás, jégzivatar, nem félek, ha mellettem van.
De jó lehetett ez a gokartozás és Soma mint látom még edzened kell hogy benne légy az első 5 ben :-) de hajrááá, ügyes voltááál :-)
VálaszTörlésJó látni, hogy ennyire szeretitek egymást - mint az utolsó sorokból is kitünik! :-)