Megérkeztünk, beköltöztünk!

Flóra születése után elgondolkodtam egy kicsit a blog sorsán. Szinte biztos voltam benne, hogy folytatni szeretném de nem akartam, hogy egy baba-mama blogba menjen át. De a sors, mint eddig már számtalanszor, gondoskodott a folytatásról:) Úgy alakult, megjegyzem elég váratlanul, hogy néhány hónapra Milánóba költöztünk, és az életünkben egy újabb fejezet vette kezdetét. Magunk mögött hagytuk Svájcot, a Genfi tó svájci részét, Lausanne-t, a mesés, tóra néző lakást és sajnos egy darabot a civilizációból is. Nem akarom én bántani az olaszokat, mert nagyon kedves emberek, tele érzelmekkel, ami a karót nyelt svájciak után felüdülés, az ételeik fantasztikusak és az időjárás is sokkal kellemesebb, bár ez az utóbbi nem az ő érdemük. Az már első nap kiderült, hogy ez itt kérem nem Svájc, inkább egy dzsungel. Egy olyan anyuka számára, aki egy 11 hetes csecsemővel szeretné nyakába venni a várost, ahogy azt Lausanne-ban megszokta, nem sok jót tartogat.  1,5 milliós metropolisz, annak minden hátrányával. Nagy, zajos, sokszor koszos. A tömegközlekedés nem babakocsisoknak való. A buszok, trolik nagy része lépcsős, középen korláttal, esélytelen felszállni rá. A metrók jó mélyen a föld alatt lift vagy mozgássérült rámpa nélkül, Flórával szintén passz. Még szerencse, hogy már jártunk itt korábban Somával kettesben, és a legfontosabb dolgokat már láttunk, ezért nem érzem azt, hogy a felsorolt hiányosságok miatt be vagyunk zárva. Fura, hogy az a nagyvárosi nyüzsgés, amit Bp-n annyira szerettem és Lausanne-ban sokszor hiányoltam, most teher. Egy kisbabával és babakocsival a nagy pezsgés, ami korábban feltöltött most inkább taszít, elveszettnek és bizonytalannak érzem magam tőle. 
De még mielőtt bárki leszidna gondolatban, hogy jaj de nyafkás vagyok hozzáteszem, hogy:

1. Jó a ház és a lakás, ahol lakunk. Van recepciósunk, minden vadi új, a lakás igényes, bidé, mosó- és mosogatógép, padlófűtés, esőztető zuhanyfejes kabin, jó sok hely és egy hatalmas terasz, ahol kedvemre tologathatom Flórát, ha pont nem flexelnek a háznak még épülőben lévő wellness részlegén:)
2. Az eddig itt töltött 1 hét alatt 3szor mozdultam ki és csak jókat tudok mondani. Az emberek kedvesek, vidámak, segítőkészek. Imádják a gyerekeket, mondjuk ami zavaró néha, különösen amikor piszkálni akarják, de ezt már Svájcban nagyjából megszoktam. A szomszéd patikus megengedte, hogy nála mérjem le Flórát, idegenek villamoson segítenek leemelni a babakocsit még mielőtt kérném, tartják az ajtót a közértben, lépcsőházban, előre engednek a sorban, elenged a villamosvezető a zebrán és még sorolhatnám. Remélem ez a jellemző és nem csak egy ilyen szerencsés sorozatú hetünk volt:)
3. Az olasz konyha rabja vagyok, pizza és pasta minden mennyiségben jöhet. A sajtok, sonkák, antipasti-k ....... és mennyire olcsó itt minden!!!
4. Rengeteg bolt van, hatalmas választék, jókat tudunk majd Flórának vásárolni, persze ha sikerül A pontból B-be eljutnom valahogy:)

 Hát talán eddig ennyi. A dobozokat felszámoltuk, a lakást belaktuk, izgatottan várjuk a folytatást:)