Hétvégi mérleg

Egész héten nem mozdultam ki, nem éreztem úgy, hogy mennem kéne bárhová, vannak napok, mikor szúr, feszít, húz, mintha egy nehéz labda lenne a medencémben. A dokim szerint állapotom neve Várandóság, milyen meglepő:) és Üdv a 9. hónapban:)
 Csütörtökön hívták Somát a babaáruházból, hogy megérkeztek a babaexpón megrendelt dolgok és úgy döntöttünk, hogy szombaton beszerezzük a hiányzó babadolgokat is, ha már úgy is ott járunk. Megrendeltük a komódot plusz pelenkázóasztalt (ez 2 az 1-ben, a komód teteje pelenkázóvá alakítható és vissza, ha már nincs rá szükség), amire még 5 hetet kell várni:) Hát ennyi időnk a baba születéséig már csak akkor van, ha túlhordom, de mindegy, ez van. Vettünk kádat állvánnyal, rácsvédőt, zenélő játékot az ágyikója fölé, digitális hőmérőt, alvózsákot, és még sok minden mást. Egészen jól állunk, szerintem. Vasárnap csak Soma ment el edzőterembe, szombat este óta szakadt a hó, süvített a szél, +2 fok volt, otthon, a jó melegben volt a legjobb. Egy forralt bor nagyon jól esett volna, de ennek még nincs itt az ideje. 
Viszont szombaton megadta magát a fűtés az autóban, kedden szerviz, többek között olaj- és gumicserével egybekötve. A fényképezőgépünk teljesen használhatatlan lett, pont most, amikor nagyon fontos eseményeket közelednek, amiket meg szeretnénk örökíteni. De Soma vett is már egy újat, nagyon tuti, profi, tükörreflexes Canon. A kórház végre elkészítette a szüléssel kapcsolatos várható költségek listáját, amelyek normál szülés- illetve császármetszés esetén felmerülhetnek, amit a biztosító kért, mielőtt rábólint a kifizetésre. Mikor megláttam, hogy mennyi lesz, azt hittem el dobom a parókámat, de azóta a biztosító jóváhagyta, szóval ez a része ok. A lakással kapcsolatos dolgok most kezdenek csúcspontra érni, és jelenleg egy olyan fázisban vagyunk, ahol csak a nehézségek, az ezzel kapcsolatos problémák és bonyodalmak láthatóak, megoldás nagyon még nem. 

De......gyönyörű időnk volt a héten többször is, ennek örülünk. Hétfőn megint voltam kontrollon és jól vagyunk, ennek is nagyon örülünk, a többire most nem gondolunk. 

a pocakos trükk:)

Hétvége

Most sem időben kezdem a beszámolómat, de egy fokkal jobban állok, mert most csak 1 hétvégével vagyok adós. A hét közben történt dolgokra mostanában nem igazán érdemes kitérni, mert azok változatlanok: Soma dolgozik egész héten, én hétfőn francia órát kapok, kedden angol órát adok, szerdán a bevándorlós női klubba járok és előfordul, hogy itt élő, külföldi kismamákkal találkozok a Starbucksban egy kávéra és eszmecserére. A napjaim többi részét babaoldalak, bababoltok látogatása és egyéb ehhez kapcsolódó dolgok töltik ki. Levelezek a biztosítóval, mert a picurkánkat fel kell vegyék a biztosítottak közé még születése előtt. Szintén nem rendeződtek még az augusztusi kórházi számlák, a svájci kórház hibájából, annak ellenére, hogy már több mint 2 hónap telt el. Kicsit ciki, mert vannak orvosok, akik már számláztak és sorban állnak a pénzükért de a biztosító addig nem fizet, míg a svájci kórház nem nyújtja be a végleges számlát, hogy egyben átlátható és felülvizsgálható legyen az ellátás jellege és összköltsége. Most megint elmondhatnám, hogy itt milyen tetű lassan megy minden, de már 1000-szer erre lyukadtam ki, 1001-szer már nem teszem....
Ami említésre méltó talán az, hogy a múlt heti babaexpón kitöltöttünk néhány nyeremény szelvényt és az egyikkel nyertüüüüüünk!!! egy 50 CHF összegű kupont, ami itt kb 2 nívósabb pizza ára, szóval nem sok, de akkor is jópofa dolog:) Egy webes áruházban tudnánk elkölteni, ha végre megkapnánk az e-mailt a kupon kódjával. Már sokadik levélen vagyok túl a netes áruház ügyfélszolgálatosával, de már nagyon unom. És most újfent elmondhatnám, hogy itt milyen tetű lassan megy minden, de inkább hagyjuk.... 
A másik fontosabb dolog, hogy végre sikerült találnom gyerekorvost, aki angolul is tud, és fogad is új pácienseket, és központi helyen van a rendelője. Azt már többször említettem, hogy itt az egészségügyi ellátás úgy működik, mit otthon a magánpraxis, és ha egy orvos felkapott és tele van, akkor nincs mit tenni. Nincs körzeti, aki köteles fogadni. Az orvosnővel ugyan még nem találkoztam, de az asszisztensével már elintéztünk mindent egy hosszú, izzasztó, francia nyelvű telefonbeszélgetés keretén belül. Először csak a baba születése után találkozom vele, amikor még a kórházban meglátogat és felveszi a pici adatait. Az értesítését a kórház fogja intézni.
Szintén múlt pénteken találkoztam először védőnőmmel, aki a baba ellátásában és egyéb dolgokban segít, miután már otthon vagyunk és akit szintén választani kell. Ő csak franciául beszél, de jól értettem, amit mondott. Megbeszéltük még az elején, ha nem értjük egymást, ajánl valakit, akit beszél angolul. Szerencsére nincs rá szükség. Nagyon aranyos, türelmes, jópofa. Tartott egy rövid szülésfelkészítőt nekem és Somának, rögtön leszűrte, hogy egy kicsit aggódós vagyok és megtanított egy relaxáló légzéstechnikára. Kézzel megvizsgálta a pocakomat és a picurkánkat is. CTG-re tett, hogy megnézze a picur szívfrekvenciáját és a méhaktivitásomat. Amit tapasztalt, annak nem örültünk 100 %-ban.  Szerencsére a babucinkat rendben találta. Kézzel kitapizta, felébresztette, mert pont sziesztázott, aminek köszönhetően jól beindult:) Így viszont nagyon jól rögzíteni tudta a pulzusát a CTG és megnyugodhattunk, hogy vele minden rendben. Viszont az ilyenkor szokásos méhösszehúzódásaim sajnos kicsit sűrűbbek és erősebbek voltak a kelleténél. Ezt én is észrevettem a vizsgálat előtti napokban, és az olyan egyéb tüneteimmel együtt, mint a medencefeszülés és pocakereszkedés arra utal, hogy közeleg a nagy nap és előfordulhat, hogy közelebb van a vártnál. Nem mondhatnám, hogy nem vagyok jól de hétvégén nem hagyott a dolog nyugodni, ezért hétfőn dokihoz mentem, megvizsgált és sajnos megint pihennem kell, mert a tüneteim még várhattak volna legalább 2 hetet, amikor már betöltöm a 37. hetet. Szedek méhizomlazító bogyókat, de csak jövő hétig, mert a terhességnek abban a szakaszában vagyok, amikor a svájci dokik szerint, már nincs értelme külső beavatkozással késleltetni a baba születését, ha úgy hozza a helyzet, és a pihenésen kívül más gyógymódot már nem is alkalmaznak ilyenkor. Bár elmondhatnám, hogy nem, most nem aggódom....
 A védőnős péntek és a hétfői doki között ott volt a hétvége. Szombaton babaruha vadászaton jártunk, vettünk megint néhány darabot és este pizzát, kebabot, amerikai palacsintát ettünk, egy részét rendeltük, egy részét készítettük. Megnéztük a magyar X faktort és utána az angolt is, ami közvetlenül a magyar után kezdődik. Vasárnap egy közeli kiránduló helyre mentünk és sétáltunk egy kicsit, nagyjából 1.5 órát. Mivel ez egy felkapott, nagy területen elterülő, erdős, tisztásos, játszóteres, piknekezős hely, ahol télen szánkó- és egy nagyon egyszerű sípálya is üzemel felvonóval, a helynek saját weboldala van és nagyon sok hasznos infót lehet letölteni a piknik helyekről, a kiránduló útvonalak hosszáról és nehézségi fokáról. Kérem szépen, ez itt Svájc! Itt még erdőben sem kóválygunk csak úgy, céltalanul, spontán! 
Mi az egyik legrövidebb útvonalat tettük meg, volt kb 30 látnivaló útközben, amiket számozott kis fatáblácskával jelöltek és a kinyomtatott térképről tudtuk meg, hogy mi is az. Többnyire növények voltak a lényeg, egy mesterséges tavacska, egy rét, ahol sok a rókalyuk, de szerencsére rókát nem láttam. Viszont találkoztunk lovaglókkal, kutyasétáltatókkal, vittünk szendvicset és termoszban teát. Az erdő tele volt gombával. Nagyon sok volt a galambgomba és persze sok másmilyen is, ami szerintünk a bolondok táborát erősítette:) Találtunk pöfeteget is, amit Soma előszeretettel taposgatott. Most olvastam utána, és a pöfeteg ehető, hát ránézésre nem enném meg:( 
A séta után Soma lezavart egy focit a helyi olaszokkal, este csomagoltunk, mert 2 napra Varsóba utazott. Hát nagyjából ennyi. 

Mint kiderült, ez egy nagyon mérgező növény.

Ez meg az

Csak most látom, hogy milyen régen nem írtam semmit, pedig azóta megint túl vagyunk 2 hétvégén és történt egy s más. Világviszonylatban nem nagy jelentőséggel bírnak, de a mi életünkben annál inkább. Egy baba expón jártunk hétvégén, ahol megvettük a picurkánk babakocsiját, ami így néz ki (a miénk nem fekete, színe fehér-bézs kombináció, az utolsó színre kell kattintani a színskálán, ami közvetlenül a babakocsik alatt van), autósülését, ami ilyen és baba pihenőszékét, ami itt van. Bár még egyiket sem hozhattuk haza, mert várni kell egy-két kiegészítőre és november elejére lesz egyben a rendelés, de már legalább megvan. Azért még hiányzik sok minden más, aminek a beszerzése folyamatban van. Ami még fontos lenne, az a légzésfigyelő, kiskád és azok a meleg ruhácskák, amiben a kórházból haza tudjuk hozni. Az összes többi már csak ajándék, ha időben meglesz. Mivel ahány ember, ahány netes baba-mama oldal, annyi féle verzió létezik arra vonatkozólag, hogy mi kell egy babának, mi már tuti, hogy vettünk valamit, amire nekünk sem lesz szükségünk és nem veszünk meg több mindent, ami viszont nagyon kéne. Hát nem egyszerű feladat..... 

Szóval ez múlt szombaton történt, elment ezzel az egész napunk, este egy nagyon jó thai éttermet próbáltunk ki, elvitelre vettünk vacsorát és nagyon finom volt. Vasárnap, ahogy azt már megszoktuk, vacak volt az idő. Soma elment edzőterembe én meg addig főzőcskéztem, csirkepaprikást nokedlivel és máglyarakást készítettem. 
Az ezt megelőző héten szintén csak a szombat volt kimozdulós, vasárnap rossz idő volt, milyen meglepő. Viszont szombaton belehúztunk. Egy szomszédos tóparti városkában jártunk, ahol brit oldtimer találkozó volt. 1500 régi autó parkolt végig a tóparti sétányon és a parkban. Nem is tudtuk az összeset megnézni, mert olyan nagy területen voltak. Utána egy általunk kedvelt és gyakran látogatott borász tartott szürettel egybekötött nyílt napot, amire minket is meginvitált. Ilyenkor van borkóstoló, raclette (helyi sajtos étel), apró süti, szőlő, must, meg lehet nézni a szőlő feldolgozását, bevisz a pincébe, mindent elmagyaráz, mindezt ingyen és bérmentve, fülig érő mosollyal. 

Viszont a szüreti fotózás alatt feltünt, hogy az addig sem tökéletesen zoom-oló és működő fényképezőgépünk, kezdi végleg megadni magát (a szüreti képek csíkosak lettek). Egyre furább dolgokat produkál és megbízhatatlan. Soha jobbkor.... Még jó, hogy amúgy is terveztük egy jobb gép beszerzését, most ezt is felvettük a listára, a baba cuccok mellé.

Hát röviden ennyi volt. Most nem cifráztam a történteket, mert ha több hétvégét próbálok felölelni egy bejegyzésen belül, már kopnak az élmények és nagyon bő lére sem engedném, mert még ennél is laposabbra sikerülne:)

a kiállított autók gazdái piknikeznek a kiállítás alatt:)

 

Szüret svájci módra, egy gép szedi le a szőlőszemeket a fürtről.

Így néz ki a csupasz fürt, miután a gép lekopasztotta.

  

Átfejtik a szőlőszemeket préseléshez.

Köd előttünk

Ma végre beadtuk a tartózkodási engedély hosszabbításához szükséges kérelmet. Az új engedélyre hivatalosan 8 hetet kell várni, de eddigi tapasztalatból tudjuk, hogy svájciul ez akár 16 hetet is jelenthet. De nem érdekel, a lényeg, hogy be van adva, mert az enyém már le is járt, a Somáé is le fog napokon belül. Egy gonddal kevesebb. Sajnos nagyon elhúzódott a szerződés megújítása, erre sok befolyásunk nem volt. "Későn jöttek" - mondta ma kötekedően a hölgy az asztal fiókos oldaláról, ami nagyon meglepett, mert 2 év alatt elég sok hivatalban fordultunk meg, és eddig soha rossz tapasztalatunk nem volt. Elszoktunk az otthoni ügyintézéstől és a hivatalnokok stílusától, csak erről lehet szó:)
Szóval az, hogy hosszabbítjuk a tartózkodási engedélyt azt jelenti, hogy maradunk, szerződés szerint 2013 március 31-ig. Ez tulajdonképpen jó hír, mert Somát otthon nem várja meló, a régi pozíciója azóta megszűnt. Én pocakosan úgy, hogy a pesti lakásunkban se lámpa, se függöny, dokim otthon nincs, se várandós kis könyvem, se védőnőm és még sorolhatnám, szintén nem szívesen költöztem volna. Nem beszélve a műtétemről, ami miatt ha egy mód van rá, akkor itt szeretném a picurkánkat erre a nagy világra hozni. Viszont a maradással egyéb gondok szakadtak a nyakunkba, amik megkeserítik a hétköznapjainkat. Az egyik a már említett tart. engedély hosszabbítása lejárat közelben, a másik az egészségügyi biztosítás hosszabbítása, amit a cég intéz és amiben szintén csiga lassúak, a baba cuccok beszerzése, ami lassan a körmünkre ég, amit már nagyon túlragoztunk és ideje lenne pontot tenni a végére, a távolban lévő családtagok ide utaztatása segítséggyanánt és a legnagyobb dilemmánk, a lakhatás. Sajnos innen menni kell, viszont néhány hónapra Svájcban bérelni nem lehet, helyette ajánlottak egy köztes megoldást, ami bútorozott lakás lenne, ami drágább lenne és nem is akarjuk, mert van saját bútorunk, és megint csak vissza kanyarodtunk az állapotomhoz, mert sem most sem egy csecsemővel nem vágyunk arra, hogy cuccoljunk. Eljött az a pont, amikor az ember szíve szerint hagyna mindent a francba és aztán majd lesz valahogy. De sajnos ezt a luxust most nem engedhetjük meg magunknak. Cserébe szüntelenül azon agyalunk, hogy mi lesz ha, és mi lesz ha és végül mi lesz, ha.....
De nem akarok panaszkodni, és még véletlenül sem szeretném, hogy bárki így fogja fel. Nem éhezünk, nem fázunk, pont. Az, hogy az egészségnél nincs fontosabb nem közhely, ezt mindig is tudtam de igazi értelmet akkor nyert, amikor augusztusban a kórházi ágy szélén ültem, egy csokor infúzióval a karomban. Bárki akart üzenni akkor jelentem, hogy az üzenet célba ért, vettük az adást, felfogtuk és tudjuk, hogy jó helyen vagyunk, és jó dolgunk van, és ezt értékelni kell. Most a babucink egészsége és nyugalma a legfontosabb. A többi meg majd megoldódik, ahogy eddig is.

Ez történt...

..... az elmúlt 2 hétvégén, amivel adós vagyok. Mostanában nem igazán érzem azt, hogy egy-egy hétvégének külön posztot kéne szentelnem, ezért most 2 hétvége lesz egy bejegyzésen belül. 
Augusztus közepétől, az addig talán néha még túlságosan is mozgalmas életünk egy lassabb, nyugodtabb és csendesebb irányt vett, ami azóta is tart. Nem mondom, és még véletlenül sem gondolom azt, hogy sajnos, mert a dolgok a történtek ellenére a lehető legjobban alakultak, és ez a legfontosabb. Amíg augusztusban a műtét miatt, addig mostanra már a sokszor túlságosan őszies időjárás és az én, fizikailag egyre inkább beszűkülő, korlátaim miatt mozdulunk ki kevesebbet. Egyre nagyobb a pocakom ami jó, mert azt jelenti, hogy egyre nagyobb a mi kis kincsünk, de cserébe egyre több helyet követel magának, egyre kevesebb helyet hagyva a többi szerveimnek, sokszor gyötör légszomj, az éjszakai alvás kihívás és ezért a nappalok is fárasztóbbak. Ennek az állapotnak vált áldozatává a szeptember 22-i esti programunk is, ami múzeumlátogatás lett volna a lausanne-i múzeumok éjszakája program keretén belül. Sajnos a nappali séta és délutáni főzés után este 9-kor egyszerűen úgy éreztem, hogy belepusztulok, ha nekem még 3-4 órát múzeumokban kell mászkálni. Hát ezért maradtunk otthon. Vasárnap, szeptember 23-án, szép időnk volt. Termosszal és rágcsával a szomszédos Lavaux szőlővidékre indultunk, 10 perc autóval, UNESCO védett, de ezt már mindenki tudja:) Sétáltunk a szőlőskertek között, Soma csipegette a szőlőt, csodáltuk a tavat és a hegyeket. Vannak helyek, amiket nem lehet megunni, és ez olyan.

Következő szombaton Besanconba mentünk, Franciaországba. Kb másfél óra autóval, már többször meg akartuk nézni a várost és most úgy döntöttünk, hogy megyünk, menekülünk az eső elől, több legyet ütünk egy csapásra, és a francia bababoltok kínálatát is szemügyre vesszük mert azt hallottuk, hogy nagyobbak és olcsóbbak is. A város aranyos volt, sokat sétáltunk, bámészkodtunk. Viszont a bababoltos része nem váltotta be a hozzáfűzött reményeinket, semmivel sem találtuk jobbnak, mint itt a környéken lévőket.

Vasárnap Lutryben voltunk, egy szomszédos tóparti városkában. Busszal mentünk, mert szüreti fesztivál volt és Soma borozgatni szeretett volna. Misszió sikeresen teljesítve, jókat kortyingált:), sétáltunk, üldögéltünk a tóparton, néztünk szüreti felvonulást, jól éreztük magunkat.