Éljen a demokrácia!

Az elmúlt hétvégén, pontosabban vasárnap, szavazás volt. A kb 5.6 millió szavazásra jogosult svájci állampolgárok 45% urnához járult, idén először, de nem utoljára. Ebben az évben még legalább háromszor sor kerül rá - júniusban, szeptemberben és novemberben.
Svájc választási rendszere egyedülálló a modern, demokratikus államok között. Közvetlen demokráciának hívják, nem kevesebb, mint 150 éve gyakorolják, aminek az a lényege, hogy a közösség minden tagja személyesen részt vehet a közügyek közvetlen eldöntésében. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy népszavazás útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni, és népszavazási kezdeményezés által a szövetségi alkotmányt is lehet módosítani. Ez amolyan sok lúd disznót győz dolog. Ehhez mindössze 50 ezer aláírást kell gyűjteni 100 nap alatt és ha ez megvan, akkor népszavazásra kerül sor, ahol a szavazók többsége fogadja vagy utasítja el a törvényt. Az alkotmánymódosításhoz 100 ezer aláírás kell 18 hónapon belül és már szavaznak is. Mivel mindig akad olyan, aki elégedetlen ezzel vagy azzal a döntéssel, a svájciak évente legalább négyszer szavaznak. Minden szavazás egyik részét olyan törvénymódosítási javaslatok képezik, amik országos szintűek és minden svájci állampolgárt érint. A másik része, mivel itt a kantonok teljesen külön életet élnek,  kantoni szintű, azaz csak egy bizonyos kantonban élők életére van kihatással és értelemszerűen abban a bizonyos kérdésben csak az érintett kanton lakói szavaznak.
Az idei első szavazásra bocsájtott kérdések a következők voltak.
Országon szinten:

1. Népi kezdeményezés - az invazív módon terjeszkedő nyaralók építésének leállítása. Igennel szavaztak, aminek következményeképpen 2013-tól csak azokban a településekben lehet nyaralót építeni, ahol a nyaralók száma a településen nem érte el a 20% a lakóingatlanokkal szemben.
2. Népi kezdeményezés -  extra adó kivetése a lakáscélú megtakarításokra, amit első lakás megvásárlás céljából "gyűjtögetnek". Leszavazták, nincs extra adó.
   
3. Népi kezdeményezés - 6 hét éves szabadság minden munkavállalónak. Leszavazták, ami előtt a svájciakon kívül, mindenki döbbenten áll. Kampányokkal győzték meg az aktív lakosságot arról, hogy mennyi hátránya van a sok szabadságnak és milyen rossz hatással van az ország hosszú távú fejlődésére, ha kevesebbet dolgoznak.
4. Állami törvényjavaslat - fix könyvárak országszerte. A szabadáras könyváraknak akartak véget vetni, mert azok megölik a kisboltokat, akik nem tudnak a nagy áruházakkal versenyezni. Leszavazták és a könyvek maradnak szabadárasak, azaz minden bolt dönti el, hogy mennyiért adja.
5. Állami törvényjavaslat - a szerencsejáték szabályainak szigorítása. Megszavazták, jöhetnek a megszorítások. 

Kantoni szinten Vaudban nem volt most semmi, viszont más kantonokban szavaztak különbőző kérdésekben. Íme néhány érdekesebb:

Genf kantonban megszavazták, hogy a gyerekek szerdán is járjanak iskolába. Eddig a szerda iskolaszünet nap volt és csak 4 napból állt a sulihét. Ezzel a genfieknek nem sok gondjuk volt de az országos statisztikák kimutatták, hogy az ilyen rendszerben tanuló gyerekek látványosan le vannak maradva az ország többi diákjaitól, ami sajnos komoly gondot jelent a gimnáziumok és főiskolák/egyetemekre való bejutáskor. 

Zürichben megszavazták, hogy a vigalmi negyedet költöztessék ki a külvárosba és az autómosókhoz hasonlóan kialakított bokszokban kell ezek után, autóstól, pásztor-órázni az arra vágyó közönségnek.  

a szerelmi fészek:)

Jura kantonban zsúfoltak a börtönök, ezért egy börtön-város létesítését vetették fel az ott lakóknak. Nemmel szavaztak.

Solothurn és Graubünden kantonokban csökkenteni akarták a kis- és középvállalatokat érintő bürokráciát. 

Obwaldenben lakóinak azt kellett eldönteni, hogy szükség van-e 40 millió frankból egy új kórházszárny megépítésére. És még sorolhatnám. 

Annak ellenére, hogy mi nem választunk, minden alkalommal választási lázban égünk. Követjük a kampányt és a szavazást. Megnézzük a híreket (én felirattal), elolvassuk a nyomtatott sajtót és interneten is utána olvasgatunk. Nagyon elgondolkodtató és tanulságos, ugyan úgy, mint ahogy az eddig itt eltöltött 15 hónap minden egyes napja.  Egy nagyon jó önismereti óra. Rengeteg dolgot árul el rólunk, magyarokról és róluk, svájciakról, akiknek a mentalitását mi magyarok akkor sem értenénk meg, ha 100 évig élnénk. Gondoljunk csak bele. Mennyi feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a népnek ilyen szintű beleszólási jogot biztosítson az állam a törvényhozásba. Először is, kell hozzá egy általánosan magas szellemi színvonal, ami garantálja a kellő komolyságot. Ez itt megvan, mert annak ellenére, hogy 3 havonta szavaznak, a részvételi arány mindig az 50%-hoz közelít, ami bizonyítja, hogy tudatában vannak annak, hogy a saját sorsukat irányítják. Szükség van egy olyan fokú, össznépi tájékoztatásra, ami elfogulatlan és megbízható, és ugyan azt az üzenetet hordozza egy 19 éves diák számára, mint egy zürichi bankárnak vagy egy hegyi faluban élő nyugdíjasnak. Szükségeltetik egy hatalmas adag bizalom a kormány részéről a nép iránt, mert hiszik, hogy a kapott tájékoztatás eredményeként az állampolgárok valóban képesek elfogulatlan döntést hozni, ami nem hátráltatja az ország előrejutását. És nem utolsó sorban kell egy nagy fokú önzetlenség az emberek részéről, ami arra készteti őket, hogy amikor az urnához lépnek objektíven döntsenek annak ellenére, hogy a személyes érdekeik esetleg más diktálnak. Az összes eddig itt felsorolt dolgokra egy példám van, a 6 hetes szabadság, ami időről időre szavazásra van bocsájtva de már évek óta leszavazzák. Mert ki az az őrült, aki nem örülne 6 hét fizetett szabadságnak 4 helyett, töltse azt bár mivel? De nálunk ez ott kezdődik, hogy a kormány dönt róla, és nem véletlenül. A svájciaknak vázolták a kampány során, hogy hová vezet a sok szabadság, mik a következményei és hosszú távon milyen káros a gazdaságnak. Elgondolkodtam, hogy vajon egy elcsigázott, minimálbérért dolgozó magyar, képes lenne-e ezt megtenni a hazájáért, mennyire érdekelné őt az ország hosszú távú sorsa? Mindenki tudja a választ. És szégyen vagy nem szégyen, sajnos én sem vagyok benne biztos, hogy leszavaznám. És ha a svájci mentalitásról van szó, mint olyan sokszor eddig, most is, Pier-Allen szomszédom jut eszembe, aki vonattal jár be melóba, vállalja az ezzel járó macerát és kiadást annak ellenére, hogy autója és robogója is van. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért azt felelte, mert ő így védi a környezetet.
Hát igen, csak ennyit szerettem volna mondani:)