A 71. hetünk vége

A múlt hétvégéről írok pár sort, mert már nyakunkon a következő. Hét közepén kellett volna sort kerítenem rá, de a belga síbusz balesete rányomta bélyegét a hangulatomra. A baleset kb 1 órányira innen történt, azon a környéken már mi is jártunk. A sérült gyerekek egy részét a lausanne-i kórházban ápolják. Az újságok, a helyi hírportálok, és a tv-ben a hírek is csak erről szólnak már szerda óta. A 200 fős mentőcsapat tagjainak megrázó beszámolói nem engednek felejteni, szabadulni a szörnyűség lelki terhe alól. Nem hibáztatom őket ezért. Egy értelmetlen tragédia, aminek az okára ha valaha fény is derül, megnyugvást nem hoz egyik gyászoló család életébe sem. Na de erről ennyit.

Ezen kívül csak most esett le, hogy a március 3-4 hétvégéről nem is írtam. Akkor szombaton múzeumokban voltunk, kettőben, mert  újra hónap első szombatja volt, ami ingyen belépést jelent. Elmentünk a modern művészetek múzeumába, és Lausanne város történeti múzeumába is. Vasárnap sokáig fetrengtünk és délután a tóparton voltunk futni. Asszem a menü gombaleves volt és thai currys garnélarák, thai tésztakörettel.

ez is művészet:)

18. századi Lausanne makettje

gyerekprogram a múzeumban

A mostani hétvége izgalmasabbra sikerült. A történet ott kezdődik, hogy az utóbbi időben Sománál  új függőséget véltem felfedezni, a groupon.ch személyében, ami egy online bolt, ahol árverésszerűen lehet kuponokat vásárolni rendezvényekre, eseményekre, szolgáltatásokra kedvezményes áron. Otthon a kuponvilag.hu a megfelelője, ha ez mond valakinek valamit. Vett már így féláron autómosást, hajvágást, termál fürdőbe belépőt, éttermi vacsorát, stb. De a múlt hétvégi kupon egy program volt, amit meglepetésnek szánt. Eleinte csak a meglepetés részével volt gondom, mert ciki vagy nem, a meglepiket, a korom előrehaladtával, egyre kevésbé favorizálom. Szeretem tudni, hogy mi vár rám és mi fog történni, szeretem azt érezni, hogy én irányítom a dolgaimat, már amennyire ez kiszámítható és befolyásolható az életben. Ez az érzés egy sarkalatos pontja lett az életemnek amióta Svájcban vagyunk. Egyszerűen nem találok olyan melót, amit szívesen csinálnék, hónapok óta mosok, főzök, takarítok, ami hosszú távon már egyáltalán nem vicces, és ami miatt előfordul, hogy úgy érzem, persze képletesen, hogy a gyeplő kicsúszott a kezemből és futok utána, hogy még mielőtt a ménes szétszéled, elkapjam és újra a bakon ülhessek.
Péntekre nagy nehezen kiderült, hogy mi a meglepi, és ezután jött a másik aggályom, a bizonyos programmal kapcsolatos. Egy kb 50 perces szabadtéri, erdős, hegyi túra egy buggy-n, ami egy mini, nyitott terepjáróhoz hasonlít legjobban. Én azt mondtam, hogy ezt biztosan nem akarom, de már késő volt. A kupon ki volt fizetve, az időpont le volt fixálva. Jura-hegységben voltunk, a francia oldalon (a korszak a hegységről kapta a nevét, itt találtak először abból a korszakból származó maradványokat). Az idő szép volt, sütött a nap és még volt hó. Páni szerű félelem akkor lett úrrá rajtam, miután átöltöztünk, a túra vezető sisakot rakott rám és bekötött egy versenyautóba illő biztonsági övvel és elkezdte vázolni, hogy milyen a terep és mire kell figyelnie a sofőrnek. Zsibbadt a szám, nem kaptam levegőt és már szinte láttam, ahogy felborulunk és össze-vissza törjük magunkat. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. A táj szép volt, de a túra kevésbé. A túravezető ment elől a saját buggyján, mi meg utána. Havas, olvadt-jeges, sáros, kavicsos útszakaszok váltották egymást hol hegyre fel, hogy hegyről le. A kerekek darálták a havas-kavicsos masszát a ruhánkra, az arcunkba és ha kinyitottam a számat, hogy sikítsak, akkor oda is jutott. Szóval befogtam, pedig ez nem szokásom:) Csimbókokban lógott rajtunk a sár és egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik. Soma eszméletlenül élvezte. Nagyon remélem, hogy jól elrakta ezt az élményt és még sokáig tud "táplálkozni" belőle, mert hogy engem többet ilyesmire rá nem vesz az olyan biztos, minthogy ma péntek van. Képek az extrém túráról itt.

 
Ezen a hét végen esett meg először, ide költözésünk óta, hogy nem főztem. Az ominózus buggy túra után pizzát rendeltünk és kaptunk hozzá desszertet is, ami uborkás-epres fagyi vagy inkább sorbet volt. Nem volt olyan nagyon uborka íze, de jónak semmi esetre sem mondanám. De ezt is kipróbáltuk, lesz mit az unokáknak mesélni.

uborkás-epres fagyi

Vasárnap vendégségben voltunk, egy itt élő pesti párnál. Szuper menü volt, grillezett csirke, sertés szelet és kolbász, amit a teraszon grillezett a srác, Gyuri. Volt hozzá sült krumpli, saláta, finom, házilag készített joghurtos-fűszeres mártogatós és Villányi vörös. Sokat dumáltunk, nevettünk és végre olyan dolgokról beszélgettünk és úgy, ahogy csak magyarok tudnak magyarul:)