.....nagyon izgalmasan telt. Sok mindent láttunk, csináltunk és ettünk:)
A szombati nap egy szemétfeldolgozó üzem látogatásával kezdődött, ami sokkal de sokkal több, mint egy szemétégető üzem. 2006-ban adták át, ami a környék gazdaságos szemétfelhasználásáért és a szemétből előállított energia lakosság felé való továbbításáért felelős. A gyár 2/3-a, a lelke, ahol a szemétégetés és az energiatermelés történik, a föld alatt van. Kívülről semmi nem látszik, hallatszik, szaglik, mert ez Svájc. A háztartási hulladék (minden, ami nem szelektív) az üzembe vasúton, konténerekbe tömörítve érkezik, amihez a város alatt egy 4 km-es alagutat építettek, csak erre a célra. Nem mellékes, hogy az alagútban futó sínhálózat becsatlakozik a városi, és persze az állami vasúthálózatba. Ezért a környéken lakók a zajból, szemétből és az ezzel járó csinnadrattából semmit nem érzékelnek. Miután a konténerek megérkeznek az üzembe, egy kapun mennek át, ahol átvilágítják és kiszűrik a radioaktív tartalmú hulladékot. A vonatokról, a szeméttel teli konténereket, kamionnal emelik le, kapukhoz viszik, természetesen épületen belül, nem a szabad ég alatt. Ezután kiborítják a szemetet és egy 11 méter mély, 10 ezer köbméter átmérőjű betongödörbe öntik, ahonnan markolóval emelik az égetőbe. Ezt egy irányító szobából teszik, üvegfalon keresztül, fotelból, egy joystickkel. A hulladék égetése során energiát termelnek, amit a városi villany- és fűtési hálózatba juttatnak, és ezzel 18 ezer ember számára biztosítanak fűtést illetve áramot. Télen főleg a fűtésre koncentrálnak, nyáron inkább az áramra. A fűtést az üzem környékén élők kapják, mert így minimális a hőveszteség. Az elégetett szemétből vissza maradt hamut nedvesítik, hogy ne szálljon és azt is tömörítik és gyűjtik. Belgiumba adják el, ahol térburkolókat készítenek belőle. Mondanom sem kell, hogy szag nincs a környéken, semmilyen bűz nem terjeng még a konténerekkel megpakolt vonat mellett sem. Nagyobb tisztaság van, mint egy átlagos közterületen. A megtisztított gázok, amiket a kéményen engednek ki tisztább, mint a város levegője, ezért azon a környéken mérik a legjobb minőségű levegőt. Hát igen, ilyen is lehet egy "szeméttelep":) Van egy pár perces videó a folyamatról, az üzem honlapján. A link itt, angolul tudók előnyben.
A szeméttéma után megvettük végre a teraszra az elektromos grillezőt, beraktuk a csomagtartóba és mivel szép időnk volt, elautóztunk 20 km-re Lausanne-tól, hogy megnézzük Charlie Chaplin sírját.
Vasárnap Brocba mentünk, ott van a Nestlé csokigyár. Egy 2,5 órás csokikészítő gyorstalpalón vettünk részt, saját kézzel készítettünk csokit, amit haza vihettünk a végén a köténnyel együtt. Truffelt készítettünk, tejcsokiból vagy étcsokiból, ki hogy akarta. A tölteléket fűszeresre vagy alkoholosra lehetett készíteni, a bevonatot szintén ízlés szerint ét- vagy tejcsokisra. A tanfolyamot vezető srác, Silvano, mindig megmutatott egy folyamatot és a többiek utána csinálták. Így haladtunk lépésről lépésre. Ki voltak készítve a hozzávalók és az eszközök. Olyan volt, mint egy tévés főzőműsor:) Szuper volt a program, kreatív, jól szervezett, igényes. Nagyon, nagyon élveztük!
Mondanom sem kell, hogy egész hétvégén grillezett cuccot ettünk.
Köretnek quiche-t (ejtsd kis) készítettem. Ez egy francia étel, tortaformába tésztát rakunk az aljára, arra tetszés szerint párolt zöldséget (most póréhagymás-kaliforniai paprikás, currys szutymák volt benne), lereszeljük sajttal és tejszínes-tojásos öntetet rakunk rá. Ez így 30 perc alatt megsül a sütőben és szeleteljük, mint a tortát.
Desszertre kipróbáltam egy brownie receptet, vanília fagyival ettük. Nagyon finom süti, de nekünk túl csokis.
Most egy darabig nem írogatok, mert a Húsvétot és környékét otthon töltjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése