Szombat éjfélkor estünk be a lakásba, Olaszországból. Hulla fáradtan a bőröndből szennyes ki, tiszta ruha be, egy kis szendvics és termoszban tea, és vasárnap reggel már megint úton voltunk. Ezúttal Németország volt a cél, egy köztes állomással, a Rajna vízeséssel, Schaffhausen kanton határában, még a svájci oldalon. Mikor megjöttünk a parkolóba úgy szakadt az eső, hogy az autóból sem tudtunk kiszállni. Szörnyen fújt a szél is, ami viszont jól jött, mert ahogy jött a zuhé úgy ment is, és mi megvehettük a hajójegyet és elindulhattunk a vízeséshez. A vízesésnél kb 10-15 percet voltunk, többet nem is nagyon lehet, mert a vízpermet és a szél miatt hamar vizes lesz az ember. Relatíve hamar megjártuk, és már mentünk is tovább Stuttgartba, a Mercedes múzeumba. Én még az oda úton azt mondtam, hogy nem megyek be, mert nem érdekel. A Genfi Autószalonban is már voltam egyszer, többet nem is szeretnék, mert az autók annyira nem hoznak lázba. De amikor bementünk a múzeum területére, megláttam a shopot, az éttermet, a kávézót, meggondoltam magam. Nem is nevezném múzeumnak, mert a szó hallatán egy molyirtó szagú hodály jut az ember eszébe, ahol suttogni kell és és csak a parketta recsegése tölti be a termet. Inkább Mercedes autókiállításnak nevezném, egy nagyon modern épületben, ami nagyon kreatív, dizájnos, szórakoztató és sokkal többről szól, mint a kiállított autókról. Nagyon jó volt! Az éjszakát Stuttgartban töltöttük, vacsoráztunk egy jó német sörözőben, volt kolbász, csülök és sör is. Képek itt.
Másnap reggel Tübingenbe indultunk, ami kb 1 órára van Stuttgarttól, mert Soma melója ott volt. A szállodából kijelentkeztünk és úgy döntöttünk, még amikor az utat terveztük, hogy a másik éjszakát a melóhoz közel töltjük, hogy ne kelljen Somának olyan sokat ingáznia. Jó ötletnek bizonyult, mert hétfőn reggel kiderül, hogy Stuttgart körül bütykölik az autópályát, már nagyon régen, és olyan dugók vannak egész álló nap, hogy öröm nézni. Mi is beleszaladtunk egy 14 km-esbe és amikor végeztünk vele örültünk, hogy ezt Somának nem kell végig csinálni este vissza a melóból, és másnap reggel, mikor újra irodába kell menni. Egyetlen egy gond akadt, hogy a szállodába csak dél után lehetett bejelentkezni és mi már 9-re Tübingenben voltunk. Esett az eső, 8 fok volt és nekem ki kellett szállnom az autóból, mert az irodába nem mehettem. Sírtam, mint egy gyerek, nem akartam kiszállni semmi áron, mert annyira szürke volt minden, és nem volt kedvem várost nézni az esőben. Soma szíve majd meg szakadt, de mennem kellett. Magával vitte a cuccainkat, hogy ne cipekedjek, és én a nyakamba vettem az esős Tübingent, ami egyébként, verőfényes napsütésben, egy nagyon szép, barátságos, egyetemi város. Általában a Soma melózós utazásai így telnek, több helyen alszunk, mert így több helyre tudunk eljutni. Sokszor "kell" várost néznem, ha tetszik ha nem, mert már vagy kijelentkeztünk a szállodából és este indulunk, vagy korán érkeztünk, de a szállodába még nem lehet becuccolni. Nincs is ezzel semmi gond, ha jó az idő, de sajnos most ezt kifogtuk.
Szörnyen lassan telt az idő. 10 után kinyitottak a boltok és én bementem minden H&M-be, Tally Weilbe, Pimkie-be és C&A-ba, felpróbáltam mindent, amit lehetett és végre dél lett és én bejelentkezhettem a szállodába, végre! Olyan nyúzott voltam, hogy rögtön ágyba bújtam és 3 órát aludtam zsinórban. Este Soma német kollégái meghívtak egy német fogadóba, ahol igazi sváb ételeket főztek. Ettünk házi spatzlit prézlivel, meg jó kis schitzelt tejszínesen és persze volt sok házi sör is a férfiaknak.
Másnap már fél 11-kor el kellett hagynom a szállodát. Általában van lehetőség late check-out-ra, ami késői kijelentkezést takar, de nem ott és nem akkor, mert tele voltak és a takarítónő már ott topogott az ajtóm előtt a csőre töltött tollseprűjével. Szerencsére az időjárás kegyes volt, és Soma is 2 után végzett, ezért Tübingenből is sokat láttam, az orrom sem fagyott le és Soma is időben jött. Sajnos útközben derült ki, hogy be kell csatlakoznia egy konferenciahívásba, ezért egy bevásárlóközpontba mentünk és ő a mélygarázsban, az autóból bluetooth-al a fülén és laptoppal az ölében "konferenciált". Én addig bementem a szupermarketbe és bevásároltam, mert Lausanne-ban a hűtő kongott. Már húsvét előtt "kipucoltuk" mert tudtuk, hogy április végéig alig leszünk otthon. És mivel vendégeket vártunk a hét második felére, komolyan fel kellett tankolnunk. Tübingeni képek itt.
Hát így telt ami olasz-német maratoni túránk. Annyi mindent láttunk és csináltunk megint, hogy néha keverjük, hogy hol mit láttunk, mit csináltunk és mit ettünk. De ez elmondható az egész elmúlt másfél évről, mert utazásból és kalandból nincs hiány. Eszembe jutott, hogy hány helyen jártunk már és nincs róla bejegyzés, mert abban az időszakban volt, mikor parkolópályán volt a blog. De majd egyszer készítek egy "Akik kimaradtak" vagy valami hasonló frappáns című bejegyzést, amiben azokat a helyeket sorolom fel, ahol eddig jártunk. De addig is marad mindig az aktuális kalandunk, ezúttal Németországban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése