Áldozócsütörtök

Csütörtökön munkaszüneti nap volt, áldozócsütörtök, amihez kivételesen jó idő is járt. Soma, programfelelős révén, úgy döntött, hogy a szomszédos Valais (németül Wallis) kantonba megyünk borfesztiválra, amit úgy ünnepelnek, hogy minden pincészet ajtaja tárva-nyitva áll mindenki előtt, és minden pincészet bora ingyen kóstolható, egyes helyeken még falatka formájában harapnivaló is van. És ha ez még nem lenne elég, a 19 borospince között ingyenes kis vonat közlekedik, olyan nyitott, ami több kocsiból áll és normál abroncsai vannak, csak vonat kinézete van. 

Ilyen rendezvények rendszeresen vannak, ez itt hagyomány. A környék svájci szinten híres bortermelő vidék, és sok boruk üti a mércét. Mi is voltunk már több ilyen rendezvényen. Ettől függetlenül, minden alkalommal letaglóz az a fajta intelligencia, kulturáltság és nem is tudom, még minek nevezzem azt, amivel a svájciak rendelkeznek, és ezzel a fajta hozzá állásukkal lehetővé teszik az ilyen fajta programok szervezését, megvalósulását. Nincs tolongás, tömeg, tülekedés, ingyenélés, ólcsójánoskodás, két pofára evés-ivás és még sorolhatnám, pedig ingyen van. Az emberek lézengenek, mindenki kulturáltan kóstolgat, a tulaj mindenkihez szól két kedves szót és szinte tukmálja a borait. Minden pincészetnek van egy helyisége, ahol a vendégeket fogadják, igényesen, szépen berendezve, energiát fektetnek bele, ez presztízs kérdése. A boraik ki vannak állítva, borospoharakba kóstolót öntenek, finom sajtokkal és sonkákkal kínálnak kísérőnek, asztalok vannak, ahol le lehet ülni enni-inni, minden asztalnál egyszer használatos poharak, mert üdítő is van, szemetesek, és egyeseknél a pincébe is be lehet kukucskálni. A borok sokszor rekeszekben, a sarokban, csak úgy felügyelet nélkül állnak, csak az nem viszi el, aki nem akarja. De ezek szerint itt senki nem akarja. Eleinte mi is, és ahányszor vendégeink vannak ők is, le vannak döbbenve, hogy itt az emberek mennyire megbíznak a másikban, és mi mindent hagynak felügyelet nélkül:

• teli bevásárló szatyrokat a boltok előterébe, mert nem akarja végigcipelni az előzőleg már bevásárolt cuccot egy másik bolton keresztül
• az autók csomagtartóján csak úgy bármit, akár egy éjszakán át a parkolóhelyeken (télen sífelszerelés, nyáron mikor mi)
• GPS, laptop, táskák, kicsit letekert ablak mellett az autó hátsó ülésén mindennaposak
• a kabriolet autók a jó időben szinte mindig lenyitott tetővel parkolnak
• babakocsik, lakatolatlan bringák mindenfelé
• egész nap nyitva hagyott garázsok, ahol fűnyírótól kezdve, kerti bútoron át, a bicikliig, minden ott van hagyva csak azért, mert a tulaj már lusta kiszállni az autóból, hogy bezárja. Pesten hamar megtanulná, hogy mi a dörgés. A kocsiját is elvinnék a garázs elől, amíg a garázsajtót zárja.
• földszinti teraszokon bútor, grill cucc, stb.

És még napokig sorolhatnám. Mikor autókat nézegettünk megvételre, még a legdrágább autóban sem volt riasztó. Mikor megkérdeztük, csak kíváncsiságból, hogy miért nincs, nem értették, hogy miért kéne. 

Hát igen, van mit tanulni és hová fejlődni. Az nyugtat, hogy ez itt tényleg egyedülálló. Az olaszoknál, franciáknál, még a németeknél sincs ilyen. Ez biztos hiányozni fog, ha majd egyszer tovább állunk. Soma mondogatja is, hogy mi azért ne lazítsunk a szokásainkon és ne vegyük át ezt a stílust, mert otthon a gomblyukunkat is ellopják, ha egy percre elfordulunk:)

Na de jöjjenek a képek, a link itt.