Párizs

Pünkösd tiszteletére megint elhagytuk a várost, és az országot is. Hármasban Párizsban töltöttünk 5 teljes napot, ami nincs is olyan messze és ahol már 6 évvel ez előtt jártunk együtt Somával, egy Normandia-Bretagne körút alkalmával. Párizs újra levett a lábunkról. Nagyon sok oldalú és színes. Egy hely, ahol az elegáns Champs-Elysées nagyon jól megfér a bohém Montmartre-ral, a végletekig modern La Defense üzleti negyeddel és az ember úgy érzi, hogy minden nap egy másik városban jár. Egy 3 milliós város, ahol minden sarkon parkba botlik az ember, ahol kicsi és nagy, fiatal és öreg, fehér és fekete együtt piknikezik, festeget, petanque-ot játszik és közben bort iszogat és sajtot majszol hozzá.
Az időnk tökéletes volt, sok-sok napsütés, semmi felhő és legalább 30 fok. Mondjuk már nem az a tipikusan városnézős idő, mert ahhoz már kezdett túl meleg lenni. Nem kimondottan kedvez várandósoknak sem, de nagyon jól vettük az akadályt. Gyakorolnunk kell, júliusban vár ránk a Francia Riviéra, ollé! Hála Somának, a programjaink nagyon jól össze voltak állítva, nagyon sok új dolgot láttunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

A klasszikus turista programokat nagyjából kihagytuk. A Louvre környékén jártunk, de nem mentünk be. A Diadalívet, a Champs-Elysées-t útba ejtettük, de csak egy vásárlás erejéig, amivel Soma lepte meg magát. Az Eiffel toronynál jártunk, de csak alatta, egy piknikre. Ezeket a helyeket sokkal részletesebben átvettük még 6 évvel ez előtt, ezúttal az akkor kihagyott dolgokat néztük meg:

• Pantheont kívül-belül, alul, a kriptáját, ahol többek között Voltaire, Hugo, Zola és a Curie házaspár vannak eltemetve,  és felül, a kupoláját, ahonnan nagyon szép a kilátás.
• Pere Lachaise temetőt, aminek a nagy és árnyékos platánjai alatt találtak végső nyugalomra olyan hírességek mint Edith Piaf, Saint-Exupéry, Delacroix, Chopin és még sokan mások
• Concorde teret, ahol XVI. Lajos és Marie-Antoinette feje hullott.
• Victor Hugo házát.
• Sainte-Chapelle, Notre-Damme és Sacré-Cœur székesegyház.
• A Párizsi katakombákat, ami egy 300 km hosszú alagútrendszer Párizs alatt. A 18. század második felében, amikor Párizs rohamosan terjeszkedni kezdett, és a közegészségre veszélyes temetőket felszámolták, a halottak csontjait ebbe az alagútrendszerbe szállították le. Összesen kb. 6 millió ember földi maradványai találhatóak lent. A csontokat sorban rendezték el, közéjük díszítésnek koponyákat helyeztek. Elég bizarr látvány! Az alagutak egy része látogatható, egy 45 perces túra keretén belül. 
• A párizsi nagymecsetet, ami Franciaország legrégebbi iszlám központja. Olyan, mint egy mini Alhambra.
• Sok, sok parkot. Szépeket, zöldeket, amik életmentőek voltak a nagy melegben.  

Extraként volt egy 4 órás, személyre szabott párizsi gyalogtúránk, saját idegenvezetővel, aki csak minket kalauzolt körbe.  Soma nézte ki a programot, ki más :), egy weboldalon, ami egy világszervezet, és a tagjai önkéntes helyi lakosok, akik ingyen és bérmentve, szívesen, mosolyogva és jókedvvel mutatják meg a turistáknak a városukat, ahol élnek úgy, hogy maga a turista az, aki össze állítja a programot. A mi idegenvezetőnk egy 62 éves pénzügyi szakember volt, Pascal a neve. Angolul és franciául mesélt, mikor hogy volt kényelmesebb. Sok érdekes dolgot mesélt egy-egy boltról, a város történelméről, a befalazott ablakú házakról, amiket az 1700-as évek végén bevezetett ablakadó miatt szüntettek meg. Vittünk neki svájci csokit, hogy azért valahogyan viszonozni tudjuk a kedvességét.

A mi kérésünk az volt, hogy kerüljük el a klasszikus turista helyeket, azokat már láttuk. Mutasson nekünk olyan dolgokat, amikről nem írnak az úti könyvek, a párizsiak mégis büszkék rá. Így kerültünk olyan párizsi udvarokba, amik felértek egy időutazással, láttunk olyan templomokat, kápolnákat, amik belülről pazarabbak 10 Notre-Dame-nál, nézhettük meg a Societé General bank épületét belülről és az alagsorában lévő széf helyiséget, amit Gustave Eiffel csapata tervezett és a Crédit Lyonnais bank székhelyét, amit maga Gustave Eiffel tervezett (biztonsági okokból nem fotózhattunk de netről letöltöttem egy-két képet).

Elvitt egy helyi aukciós házba, ahol pont aukciók zajlottak, és kb 10 helyiségben különböző dolgokat árvereztek, képeket, órákat, kerámiákat, festményeket, amire csokornyakkendős urak, kalapos hölgyek és egyszerű utca népe egyszerre licitált. Az egyik helyiségben, például, csak kitömött állatokat lehetett venni. Egy fehér kesztyűs fiú hordta körbe az árverésre bocsátott szörnyebbnél szörnyebb tollas lényeket, amiket úgy vittek, mint a cukrot. Hiába, a párizsiak tudnak élni! Megmutatta Párizs egyik leghíresebb bordélyházát is, ami azóta már galériáknak ad helyet, de ahová fénykorában állítólag még a brit királyi családból is jártak pásztorórákra. 

Kicsit kiegészítem a bejegyzést, utólag. A franciákról szerettem volna írni, pontosabban a lakosság etnikai összetételéről, ami rengeteget változott az elmúlt 6 évben, és nem a franciák javára. Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjam-e meg, és eredetileg meg sem említettem de most mégis úgy érzem, hogy csak pár szóban megteszem. Kicsit kényes téma, amióta külföldön élünk különösen. A fejlettebb nyugati országokban, ahol a jólét miatt sok a bevándorló, nagyon óvatosan kezelik a témát és a politikai élet egy sarkalatos pontja lett. A svájciak konkrétan képmutatóak és kétszínűek. Rasszizmus ellenes programokat szerveznek, azt szajkózzák, hogy "nem érdekel honnan vagy, milyen a bőröd színe", ha bevándorló a bűncselekmények elkövetője, a hírekben szándékosan nem említik meg a származását, de minden nem svájcit legszívesebben haza küldenének és sorra hoznak olyan törvényeket, amik lehetetlenné teszik még az újonnan (2004-ben) csatlakozott EU országok állampolgárainak a munkavállalását is, a harmadik országbeliekről ne is beszéljünk.
Na de vissza Párizsba. Láthatóan több a bevándorló, az arab, a fekete, az ázsiai, és az albán, román, és cigányok is vannak, szoknyásak, mezítlábasak, a legrosszabb fajtája. Sok a kéregető, a csöves és az alja, aki csak úgy, minden előzmény nélkül rád tapad és kéregetni vagy zaklatni kezd. A tömegközlekedési járműveken egyre több a zsebes, plakátokon és hangosbemondón keresztül kérik az embereket, hogy vigyázzanak az értékeikre. A túravezetőnk is ajánlotta, hogy Soma a hátizsákot inkább előre vegye és ne a hátán vigye, mert így jobban látja. Hát igen, ez is Párizs, ez is része lett ugyan úgy, ahogy a Montmartre, a Champs-Elysées, az Eiffel-torony, a Diadalív és még sok más.