A királylány új ruhája:)

Megható élményben volt részem pénteken! Kate szerezte nekem azokat a felejthetetlen pillanatok, az amerikai lány, akivel még másfél évvel ez előtt ismerkedtem meg a francia tanfolyamon, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. 
Nemrégen otthon, azaz Pittsburghben járt, és miután vissza jött szólt, hogy ha van kedvem, menjek át hozzá, mert főzne valamit és amúgy is hozott nekem meglepit. Kaptam tőle egy nagyon szép színű Opi márkájú körömlakkot, ami nem akár mi. Szintén kaptam híres, amerikai kókuszos csokit, mert egyszer elejtettem, hogy mennyire szeretem a Bounty-t és.............. a pici lánykánk megkapta első ruhácskáját, ami szintén nem akár honnan van, egyenesen a tengeren túlról:) 

Kate ajándéka tengerentúlról

Nagyon elérzékenyültem, nagyon meghatott, hogy távol Svájctól, a családja és a barátai körében, akiket nagyon ritkán lát, ott is eszébe jutottam és nem csak én, hanem a mi kis picurkánk is!  
A gondolat, hogy egy babaruha van a szekrényben, beindította a fészekrakó ösztöneimet. Babakelengye listát kezdtem el készíteni azokról a dolgokról, amiket meg kell vennünk a kicsikénk születéséig. És valahogy a véletlen is úgy hozta, hogy ma az egyik áruházban babaruha akcióba botlottam és megvettem a második ruhácskát.  Ez most svájci, plüss és szintén nagyon cuki. Viszont kiderült, hogy a szekrényben nincs több hely, amin sürgősen változtatni fogok, átrendezem a dolgainkat, hogy a drágánk ruhácskái is méltó helyre kerülhessenek, a szüleié mellé.

ezt anya vette:)

F-5E Tiger II

Már többször meg akartam osztani, de mindig elfelejtettem. Valamelyik szombaton svájci vadászgépek gyakorlatoztak a tó felett, versenyre készültek, a csapatról itt van bejegyzés a Wikipedia-n angolul, magyarul sajnos nem találtam. Soma a teraszról készített néhány fotót.  Szinte karnyújtásnyira zúgtak el, és közben szebbnél szebb alakzatokban, füsttel és más effektekkel. Nagyon klassz volt, még soha nem láttam ilyet élőben.

Hétvége

Egy hosszú hétvégében volt részünk, azaz inkább Somának, mert én már 2010 november óta hosszú hétvégézek. Kimozdulósra terveztük, mert egyrészt már megtehetem, hogy hosszabb időre kimozdulok, és az időjárás is szép volt, amit tapasztalatból mondok, szeptember ide-vagy oda, ezt itt, ilyentájt már ajándéknak kell tekinteni.
Szombaton Soma fodrásznál volt. Lehet, hogy csak én vagyok eltévedve, de mintha otthon lassabban nőtt volna a haja, vagy csak ritkábban szánta rá magát, hogy levágassa. Na mindegy...:) Fodrász után találkoztunk félúton, vittem a kis gurulósomat (kéne neki valamilyen nevet adni) és megint piacoztunk. Valahogy régen nem sok fantáziát láttunk benne, de mostanában kifejezetten jól esik. Nem zavar a tömeg, imádjuk a hangulatát, minden stand nagyon precíz, igényes és szinte mindent lehet kóstolni, az aszalt gyümölcstől, a sajton át, a házi sörig, tényleg szuper. Mivel a svájci nem magyar, és ha ingyen lehet kóstolni nem áll sorba 10szer és nem visz el egyszerre 5 adagot mindenből, itt egyáltalán nem ciki "csipegetni".  Mi sem állunk meg minden standnál és eszünk két pofára, de egy-egy különlegesebb vagy egzotikusabb falatkát azért be-be kapunk. Én viszonylag ritkán, mert a pasztörizálatlan tejtermékekből készült sajtokat nem ehetem, és itt ezek dominálnak. A füstöléssel vagy szárítással érlelt hústermékek is tiltólistásak, és egyébként is ritkán kóstolgatok utcán az állapotomból adódóan, mert nagyon féltem a mi kis picurkánkat minden bacitól. Most csak szilvát vettünk a szilvasgombócba, amit hétfőn csináltunk Somával. Körülnéztünk az egyik áruház babarészlegén is és rájöttünk, hogy mi tényleg szó szerint rózsaszínbe fogjuk látni a világot hamarosan, mert ezen a színen kívül más nem nagyon létezik a lányos ruhákban. Úgy döntöttünk, hogy formát bontunk és lesz, amiből kéket vagy más színűt veszünk, nehogy bejojózzunk:) Babaprogram után bevásároltunk és már 3 óra is elmúlt, mire haza értünk. Én főztem 3 napra:

• zöldséglevest, nagyon sok zöldséggel, zellergumó helyett zellerszárral és szaggattam bögréből levesbetétet is:)
• főételnek tartiflette-t készítettem, ami egy francia rakott étel főtt krumpliból, hagymán lepirított füstölt húsos szalonnából és egy jellegzetes reblochon nevű sajtból_, amit a sütőben kell rotyogtatni. Ehhez majonézben pácolt húst ettünk, amit minden nap frissen grilleztünk. Soma ló sztéket és halat is pácolt, de én egyikből sem ettem. 
• desszertnek a francia almatorta, tarte tatin, lett megszavazva. Most Anne-Sophie Pic, aki egy francia 3 Michelin csillagos szakács, receptje szerint csináltam, és ez mindent elárul, szuper lett. Sajnos hétfőre elfogyott és akkor jött a szilvás gombóc, ami ugyan a Michelin csillagokkal mit sem törődő ancim receptje, de szintén bajnok:)

Szóval szombaton nagyon jót ettünk, grilleztünk, boroztunk (én egy fél dl-t:)) és a teraszon ránk is sötétedett, úgy belefeledkeztünk a gyönyörű kilátásba, a jó időbe és a beszélgetésbe. Vasárnap és hétfőn is így ért véget a napunk. Nagyon szeretem ezeket a teraszos estéket, mert olyan meghitt, bensőséges és csak a miénk, most már hármunké:)
Vasárnap kirándultunk, 3 kisebb városkát néztünk meg. Kb 20 percre vannak autóval és a külföldieknek semmit sem mondanak, de itt felkapott kirándulóhely mind a három. Az egyikben könyvvásár volt a városka szélén lévő téren, sokan piknikeztek és mi is elővettük a plédet, gyümölcsöt, kekszet és a termoszt. Előrelátóak voltunk és készültünk. Megtanultuk, hogy itt mindenki mindenhol tud piknikezni, bőszen gyakorolják is, és az egész komoly bor-sajt pikniktől az egyszerű kekszes verzióig (lásd a miénket) mindegyikre van példa. 

Felirat hozzáadása

könyvemberek a járdán.....

.....a villanydróton és a ....

...parkban:)

piknik

 Hétfőn Soma edzőterembe ment és utána elmentünk megnézni a Svájci Expó-t, amit minden évben megszerveznek és minden ami svájci, itt megtalálható. 10 napot át tart, bor-, sajt-, lekvár- és egyéb termékkészítőkön kívül jellegzetes svájci háziállatok is vannak, malacverseny, koncertek, táplálkozási tanácsadás, amit a Nestlé szervez, divatbemutató svájci ruhatervezők modelljeiből, híres svájci séfek főznek, amit meg lehet kóstolni és receptet is nyomtatnak hozzá, és még sorolhatnám. Természetesen ez az egész svájci szervezésben, aminek, állítom, párja nincs. Majdnem 4 órásra sikerült a kiruccanás, megint rengeteg kóstolgatni való volt, ezúttal nekem is, mert a svájci csokoládé és keksz gyárak is képviseltették magukat:)

a svájci "alphorn", azaz alpesi duda

trágyamentes, svájci tehén

a malacfutam versenyzői:)

bocietetés

svájci séfek

Bátraké a szerencse

Ez mondogatom magamnak és ennek szellemében egyre távolabb merészkedek a biztonságot nyújtó kanapénktól. Az állapotomból adódóan szükségem lett néhány kiegészítőre, amit én szerettem volna kiválasztani. Körbe néztem a neten és mint mindig, az IKEA megint megoldotta helyettem, ezért pénteken úgy döntöttem, hogy be is szerzem. Vidékre utaztam, Aubonne-ba, ami 25 km-re van. Felöltöztem csinosan, smink, körömlakk, a ház előtt buszra szálltam, a pályaudvaron vonatra és fél óra múlva már tetthelyen voltam. Somával ott találkoztunk. Vettünk csúszásgátlót a zuhanyfülkébe, mert ahogy hajolgatok a szivaccsal, ami megjegyzem egyre nehezebben megy, félek, hogy elvesztem az egyensúlyom egy lábbal a vizes tálcán. Egy nagyon trendit vettünk, nem azt a gagyi gumi vacakot. Itt van a link. Szintén vettünk egy csaptelepre akasztható polcocskát, amibe beleraktam az összes tusfürdőt, sampont, szivacsot, amit használunk, hogy ne kelljen hajolgatni, itt a cucc. Mégis szívemnek a legkedvesebb egy gurulós bevásárlótáska, amivel hazahúzom a vásárfiát. Itt a meredek utcák miatt a hétköznapok kelléke. Vallási, faji, nemi, társadalmi és egyéb hovatartozástól függetlenül mindenki használja, a legátlagosabb nagymama dizájntól a legtutibb, színes, egyedi darabokig - a skála nagyon széles. Az enyém IKEA dizájn, trendi és üresen szinte nincs is súlya. Szuper, mert 1 kiló gyümölcsön és 1-2 joghurton kívül most már mást is haza tudok húzni benne és nem kell arra várnom, hogy szegény Soma meló után még ezzel is foglalkozzon.
Soma kiszúrta, hogy szombaton az utca túloldalán lévő parkban kirakodó vásár van. A kerületben vide-grenier-t (ejtsd vid grönyié) tartottak, ami üres padlást jelent és egy ugyan olyan dolog, mint az amerikai filmekben a garázs lomtalanításával egybekötött vásár. A környéken élők eladják a lomjaikat, amit sajnálnak kilomtalanítani. Odasétáltunk, vittem az új kis gurulósomat, nézelődtünk és vettünk is egy tört fehér, szinte új kilépőt az ágy elé 5 frankért (ez itt egy kávé ára).

a bevásárlótáskám:)

Megunt játékaikat áruló gyerekek. A papíron az áll, hogy a bevételt a WWF-nek (Természetvédelmi Világalap) adják:)

Utána bevásároltunk és délután a tópartra mentünk grillezni. A hús nem lett jó, egy új páccal kísérleteztem, rosszul tettem, tanultam belőle, soha többet.

Vasárnap gokartozni mentünk. 

készül a futam

Ide nekem az oroszlánt is!

Soma nem fél:)

részeredmények

Mikor megérkeztünk az volt az első gondolatom, hogy milyen jó, hogy kismama vagyok és nem kell részt vennem ebben. Tuti, hogy Soma meglepi gyanánt engem is befizetett volna. A lélexi buggy-s program jutott eszembe, ami szintén meglepetés volt és amitől még a fülem is lezsibbadt, a sárról a számban nem is beszélve. A gokartozás 4 db 10 perces körből állt, plusz a beöltözés, levezető kör. A körök között kisebb, nagyobb szünetek voltak és Soma elszürcsölhetett egy sört, ettük, fotóztunk. Soma élvezte és ez a lényeg, mert ezért mentünk. Örülök, hogy ha még nem is teljes mértékben, de már részben vissza tudtunk zökkenni a megszokott kerékvágásba. Örülök, hogy egyre több házimunkát el tudok végezni, és ez nem hárul többet Somára. Tudom, hogy badarság, de bűntudatom volt, hogy neki kell elindítani a mosó- és mosogatógépet, hogy az ingeit tisztítóban kell vasaltatni, és még ezzel is neki kell bajlódni, pedig dolgoznia és aggódnia is kellett egyszerre. Ijesztő volt rádöbbenni, hogy mennyire messze vagyunk minden segítségtől, hogy egyedül vagyunk. Erő felett teljesített és olyan házimunkák elvégzésével is bajlódott, amikkel soha nem terheltem volna, mert ez egy nő feladata, különösen ha nem dolgozik. De a szükség törvényt bont, és most ez történt. Olyan lelki és fizikai támaszom volt a nehéz időkben, mint még senki, és jöhet sáskajárás, jégzivatar, nem félek, ha mellettem van.

Elnézést, jól értettem?

SMS-t küld a birka Svájcban, ha jön a farkas:) Somától hallottam először és azt hittem, rosszul hallok. Kell ennél abszurdabb? Ez a legújabb svájci találmány, a technika vívmánya! Mi jön még? Szól a tehén a fejőnőnek, ha feszít a tőgye? A cikk itt.

Telik-múlik az idő

Már lassan 1 hónapja nem írok a hétköznapjainkról. Szintén kimaradtak a hétvégi programbeszámolók pedig azt ígértem, hogy azokról mindig posztolok.
Sajnos történtek váratlan dolgok, aminek mellékhatásaként átmenetileg "szobafogságban" vagyok és elkerül az ihlet. A történteket részletezni nem fogom, nem akarom és amúgy is képtelen lennék rá. Megviselt mindenkit, megjártuk a földi pokol összes bugyrát, de már túl vagyunk rajta, fizikailag mindenképpen, lelkileg is már majdnem.  Egyszer, valahol azt olvastam, hogy a rossz dolgokat be kell tenni egy képzeletbeli dobozba és jól el kell rejteni egy olyan helyre, ahol nem érjük el és nincs szem előtt. Jó ötletnek tűnik...

A helyzetem javuló tendenciát mutat, ezért rövid sétákkal tarkíthatom a programomat. Ezek nem telnek valami izgalmasan, mert kicsit gyengécske vagyok, de jót tesz, hogy kimozdulhatok. Voltam postán feladni minden félét, egy kis bevásárlás is volt már, a Starbucksban találkoztam itt élő külföldi kismamákkal, akik 2 hetente jönnek össze dumcsizni. A fénypont egy éttermi kiruccanás volt, amit eredetileg a szülinapomra terveztünk, de akkor sajnos erre nem volt lehetőségünk. Lausanne-ban, a katedrális mögött, egy nagyon jó nevű, Michelin Guide által ajánlott helyen jártunk, és a ház specialitását ettük, kis kakas egyben sülve tejszínes kucsmagomba mártással, párolt zöldséggel és röstivel. A kis kakasnak nálunk talán a csibe a megfelelője, a még 1 kg alatti tyúkocska. Itt ennek nagy hagyománya van, minden közértben lehet kapni, nagyon jó belőle a leves, már többször kipróbáltam. A kucsma gomba szintén nagy sláger, arany árban adják és ugyan fura a külseje, de nagyon jó az íze. Soma előételnek evett egy borjúbrízes salátát, én egy sima vegyes salátát, ami rajta sem volt az étlapon. A pincérnő az elején kiszúrta, hogy babát várok és ezt ajánlotta, mert a főétel nagy volt és az összes többi előétel is, ami szerinte nagyon eltömött volna. Kedves volt tőle, hogy nem akart rám sózni egy 3szor drágább előételt. Jól esett ez a fajta kiemelt figyelem és kedvesség, hogy nem rajtam akart meggazdagodni, hogy veszi a fáradságot és ajánl valamit, és növeli a komfortérzetemet. Ez itt megszokott, már számtalanszor tapasztaltuk, ennek ellenére mindig mély nyomot hagy. A főétel tényleg kiadós volt, de én mindent megettem, pedig nagyon kicsi az étvágyam az utóbbi időben, ami miatt sajna fogytam is. De a friss étel illata, a környezet, hogy jobban vagyok és kimozdultam, ez mind meghozta az étvágyamat:) Soma kicsit borozgatott, az étterem teraszán közben ránk sötétedett, kaptunk gyertyát, sokat beszélgettünk aztán lassan indultunk, mert már kezdett hűvös lenni.

Felirat hozzáadása

a főétel

a főétel

Egy kis svájci csemege

Iskolakezdés lévén egy svájci vonatkozású érdekesség. 

Soma munkahelye mellett van egy magánsuli, amiről Soma már többször mesélt nekem. Abból, hogy reggelente testőrök kísérgetnek be uniformisos gyerekeket arra következtetett,  hogy nem egy átlagos tanintézményt takarnak a magas kerítések a kíváncsi szemek elől. De azért erre mi sem számítottunk! Kis kutatás után kiderült, hogy a világ legdrágább iskolájáról van szó. És ez mind egy Genfi tóparti városkában, aminek a lakossága valamivel 5 ezer felett van és kb arról híres, hogy olyan nagy cégek, mint a Nissan, Chiquita, Yahoo, Honeywell, Cicso, PPG, Johnsons és még sorolhatnám itt nyitottak irodákat.

Elolvastam a cikket, amit itt linkeltem be, és csak kapkodtam a fejem. Mennyi pénzből gazdálkodik egy olyan család, ahol csak a gyerek középfokú oktatására ennyit költenek? Milyen elvárások vannak egy ilyen kamasszal szemben, mi lesz, ha nagy lesz? Mit kap egy ilyen gyerek karácsonyra vagy a szülinapjára? Hát igen... Gábor barátunk jutott eszembe, aki azt szokta ilyenkor mondani, hogy egy ilyen gyereknek csak megszületni nehéz.

A svájciak nagy napja

Szerdán munkaszüneti nap volt, a svájciak nagy napja. 1291-ben, ezen a napon született a Svájci Konföderáció, ami a legnagyobb nemzeti ünnepük. A svájciaknak sokat jelent és nagyobb csinnadrattával ünneplik, mint a szilvesztert. Feldíszítik a teraszaikat lufikkal, ablakaikba svájci zászlókat raknak és minden pirosban úszik. Piknikeznek, grilleznek, kerti partiznak svájci mintás lampionokkal, svájci mintás szalvétákkal, szívószálakkal, tányérokkal, poharakkal és egyéb svájci mintás izé-mizével. Minden zárva van, nem dolgoznak, programok vannak egész nap és este hatalmas tűzijátékkal zárják az ünnepet. A pirotechnikai cuccokat standokon árulják az utcákon, mint nálunk szilveszterkor, és az amatőr durrogtatás már előtte egy nappal elkezdődik.

Több program tervünk volt erre a  napra, de az időjárás miatt hamar leszűkítettük a kört és végül a Nagy-Szent Bernát-hágó lett a befutó, ahol legutóbb a francia nyaralásunkkor jártunk. Itt fogadott hóesés és 1 fok, a napfényes Monaco után. A svájci-olasz határon van, egy kolostorban itt tenyésztették ki a bernáthegyi kutyafajtát. Ma is 10-20 bernáthegyit tartanak mentőkutyaként a lavina alá került emberek megmentésére. Szintén van egy szép tó, az a hágó legmagasabb pontja, 2500 méter, és egy közeli svájci városban van egy múzeum, ami a bernáthegyi kutya fajtát mutatja be. 

Úgy terveztük, hogy egy jót reggelizünk otthon, piknik a hágón a tóparton, vissza úton múzeum, és este grillezünk, borozgatunk, eszegetünk és megnézzük a teraszról a tűzijátékot. A piknikhez vettem előző nap édes péksüteményt, amit a svájciak csak erre az alkalomra készítenek, egy kereszt van a közepébe sütve és svájci zászlót szúrnak bele. Ezzel álcáztuk svájciaknak magunkat:) Csomagoltunk hozzá vajat, saját készítésű eperlekvárt, levendulamézet, amit Provence-ból hoztunk és termoszban teát. Jól is jött, mert a hágón még foltokban állt a hó és csak 15 fok volt.

Vissza úton vettünk 8 kiló barackot egy gyümölcsgazdaság mellett, az egyik kis faluban. Valais kanton, ahol jártunk, híres baracktermelő vidék és tényleg. Nagyon finom, puha, édes barackokat vettünk, amiből főztem be lekvárt bőven, ettük kb 3 napig és egy nagyon finom sütit is összedobtam, a clafutist.

A múzeumban

sétára várva

 

Zoltánnak hívják a kutyust, terápiákhoz használják

Barry, a leghíresebb bernáthegyi, aki 44 ember életét mentette meg

a szuvenírboltban

Este grilleztünk a teraszon és 10 után erkélyről nézhettük végig a tűzijátékot, amit a tópartról lőttek fel, amit a nemzeti ünnep alakalmából tartanak minden évben és amit idén majdnem elmosott egy nagy vihar.