Folyt. köv.

Eltelt egy újabb hét, amit egy szombat-vasárnap zárt. Úgy döntöttem, hogy a hétvégékről mindig írni fogok, attól függetlenül, hogy mozgalmasan vagy inkább nyugisabb tempóban telt. Ez a két nap amolyan fénypontja a hétnek, több okból is:

• Soma végre behozza a lemaradását alvás terén, imád a déli harangszóra kelni:)
• Nagyon jó kis reggeliket eszünk, miközben nekem be nem áll a szám és nem magamban beszélek, mint hétfőtöl péntekig, hanem Somával/hoz dumcsizok, aki nagyon hálás közönség, vagy csak nagyon éhes? Mindegy, ezúton is köszönet érte!
• Közös programokat szervezünk!
• Finom ebédet főzhetek, és hozzá finomabnál finomabb borokat iszunk, amit Soma nagy gonddal választ ki, attól függően, hogy mit eszünk.
• Van desszert is!!!!

A jövőben igyekszem a hétvégékről szóló bejegyzéseimet időben, azaz legkésőbb hétfő estig közzé tenni. Remélem ez menni fog, már csak azért is, mert a mostani késésnek lelki okai voltak, vannak. Már második napja próbálom kipréselni magamból ezt a néhány bekezdést, kedden abba is hagytam, és most szerdán este folytatom, remélhetőleg be is fejezem. Sajnos néhány napja nem hozom a legjobb formámat. Ez az állapot sok, kicsi, kevésbé kellemes hírnek tudható be, meg talán annak, hogy mostanában inkább bal lábbal kelek. Jó ég tudja hogyan, mert az ágynak a jobb felén alszom, de Svájcban még ez is úgy megy, mint a karikacsapás, Soma legnagyobb bánatára. Ebből kifolyólag az ihlet is elkerül mostanság, és így sajnos nem vagyok benne biztos, hogy ugyanolyan szórakoztató leszek, mint általában. Legalábbis az olvasótáborom szerint az szoktam lenni:) De hát rossz kedv ide, bal láb oda, ez van. Ahogy Freddie Mercury is mondaná: "The show must go on!"
Apropó, olvasótábor: mindenkinek végtelenül hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért! Nagyon jól esett, és őszintén boldog vagyok, hogy örömet szerzek vele! Nem utolsó sorban, csodát művelt múlt héten az önbecsülésemmel. Úgy éreztem, hogy kitűnök valamivel. Az elmúlt hónapokban a nagybetűs ÉLET többi területén sajnos nem sok alkalmam volt brillirozni.


Szóval a szombat és a vasárnap...? Hát igen, ez történik, ha napokig "kotlok" a bejegyzésen. Meg is van! Lausanne környékén voltunk egy borkóstolóval összekötött vidéki vásáron, ahol helyi gazdák kóstoltattak és árulták a saját készítésű termékeiket: méz, sajt, pék- és húsáru. Egy helyi borász adott helyet a vásárnak, akinél már többször voltunk borkóstolón a pesti vendégekkel, és vásároltunk is minden kóstoló alkalmával ipari mennyiségben. Most csak 2 üveg bort vettünk, de csak azért, mert autó híján tömegközlekedtünk, és nem kényelmes zötyögtetni a csörgő-zörgő üvegeket, még Svájcban sem.

a borászat előtt

Majdnem 5 óra volt, mire hazaértünk és akkor kezdtem neki a vacsorának. Nagyon hamar ment, szándékosan egy gyorsan elkészíthető ételt választottunk, thai currys csirke zöldségekkel (cukkini, bébikukorica, póréhagyma, sárgarépa, kaliforniai paprika), kókusztejjel (itt már látom Péter arcát magam előtt:)), thai bazsalikommal (nagyon más a sima bazsalikomtól) és jázmin rizzsel körítve. Igazából ez wokba való kaja, de egy jó teflonbevonatú serpenyővel is el lehet érni ugyan azt a hatást. Nagyon finom volt, és nagyon hasonlított ahhoz, amit itt ettünk Lausanne-ban, egy távolkeleti étteremben.

a kész étel	az alapanyagok

Az elmúlt 1 évben viszonylag sok egzotikus és mediterrán ételt iktattunk be a hétköznapokba. Ennek elsősorban az az oka, hogy az eredeti alapanyagokat szinte gyerekjáték beszerezni. A legfontosabb hozzávalók minden közértben megtalálhatóak, de természetesen vannak erre szakosodott boltok is. A mostani ételhez a belvárosban lévő ázsiai sárkányfűárustól szereztük be az alapanyagokat. Szegény kis ázsiai olyan akcentussal beszél franciául, hogy még az én fülem is fáj tőle, de becsületére legyen mondva, olyan fűszereket és alapanyagokat tart, amit mi eddig csak a lexikonban vagy esetleg interneten láttunk. A kis ázsia sárkányfűárusról sajnos nincs idevágó fotóm:)


Vasárnap sétálni voltunk a Mont Benon és a Mon Repos parkban. Péterékkel is jártunk mind a kettőben. Az egyikben van Tell Vilmos szobra, aki nem mellékesen svájci és Svájc német részéről származik. A másik a papagájos park, erről Péteréknek tuti beugrik. Mondanom sem kell, hogy a parkok az év 365 napjában kifogástalan állapotnak örvendenek. Se elszáradt falevél, se gyom, se szemét, sem kopott padok, se kutyagumi. Csak a gyönyörű pázsit és mindig az évszaknak megfelelő virágok. A papagájos park tele van madarakkal, többnyire papagájokkal, milyen meglepő, innen az általunk raragasztott magyar neve:) De vannak pávák, például egy fehér is. Nem is tudtam, hogy létezik, itt láttunk ilyet először.






                       a fehér páva




Park után a szokásos vasárnapi edzőterem. Vacsorára rakott cucc volt, a rakott kruplihoz hasonlítanám leginkább, de a kolbászt előző este bepácolt csírkemell kockákkal helyettesítettem (Soma mostanában kerüli a vöröshúst) és a tetejére sajtot is szórtam. A desszertről szándékosan nem szóltam, mert egy dráma volt. Egy új muffin receptet próbáltam ki, bár ne tettem volna!  Soma nem szidta, mindig dícséri a főztömet. De mikor még percek után is a szájában forgatta, mint aki nyál nélkül őröl, már tudtam, hogy valami nem kóser. Olyan száraz volt, mint a Szahara. Még a vanílía pudingból készített híg öntet sem lendített rajta, sajnos. Könnyen feledhető élményt nyújtott.


Mivel advent első vasárnapja volt, gyújtottunk gyertyát és a fenyőfa izzók is felkerültek a polcra. A karácsonyi kompozícióval együtt nagyon meghitté varázsolta a nappalit. Azóta minden este bekapcsoljuk a fényeket, gyertyát is gyújtunk és ettől úgy érzzük, van valmi szokatlan a levegőben, valami készülőben van:) Kellemes érzés jár át mert tudjuk, hogy minden nappal közelebb vagyunk a karácsonyhoz, a szeretet ünnepéhez, ami az elköltözésünk óta az oly ritkán látott családtagok közelségét is jelenti. Már nagyon várjuk:)))!!!!

Advent első vasárnapja