Lausanne-Rolle: Fő az egészség!

Igen, fő az egészség! Sajnos hajlamosak vagyunk közhely kategóriába sorolni bizonyos dolgokat. És, sajnos, produkál olyan helyzeteket az élet, amikor a közhelyek igazi értelmet nyernek és örökre megváltoztatják a szemléletünket. Nekem 35 év kellett hozzá, de soha nem késő.
Kedden reggel megműtötték a lágyéksérvemet. Nagyon örülünk, hogy már túl vagyunk rajta, mert igen nagy lelki terhet rakott a vállunkra. Betegnek lenni sehol sem öröm, különösen rossz akkor, ha az ember lánya nem beszél franciául, az orvosok nem beszélnek tökéletesen angolul, idegen az egészségügyi rendszer, nincs rokon, aki segítsen, ha a műtét időpontját a család egyetlen kenyérkereső munkájához kell igazítani és a biztosító sem hagy békén egy percre sem. A műtétet megelőző néhány napban már szinte egyáltalán nem ment az éjszakai alvás. Átlagosan 4 óra alvásra voltam képes, azt is csak sok részletben, és a műtét napjára már nagyon úgy éreztem, hogy lemerült az elem. Amikor a műtét előtt az aneszteziológus megkérdezte, hogy van-e valami kérésem azt mondtam, hogy aludni szeretnék. Azt válaszolta, hogy ezt garantálni tudja:)))
A műtét a Clinique de La Source kórházban volt, ami 150 méterre van a házunktól, így esett rá a választás. A műtétről, kórházról, az ellátásról és a svájci egészségügyről órákon át tudnék írni, természetesen csak és kizárólag szuperlatívuszokban, de nem fogok. Legyen annyi elég, hogy egy svájci magánkórházban műtöttek, egyágyas szobám volt, annak minden kényelmével és luxusával, saját nővérrel és szállodai szintű kiszolgálással. Papucson kívül semmit nem kellett vinnem, piperét, fésűt, fogkefét, törölközőt, hálóinget, köntöst és minden mást a kórház adta. Ez volt az első altatós műtétem és az első laparoszkópos is. Azt mondják, hogy az első alkalom, úgy általában, mindig meghatározó, legyen szó műtétről, sportolásról, főzésről, szexuális együttlétről vagy bármi másról. Hát az enyém nagyon pozitív, és a műtétre gondolok:) Bevallom, a műtét előtt nagyon féltem, és tegye fel a kezét az, aki nem félne. De amikor elkezdtek felkészíteni a műtétre és már csak percek választottak el, biztonságban éreztem magam. A tudat, hogy egy svájci magánklinikán vagyok, nagyon sokat segített és az igazság az, hogy jobb kezekben valóban kevés helyen lehettem volna a világon.
Ma péntek, még fáj a belső sebem, inkább a jobb oldali, mint a bal, mert műtét közben derült ki, hogy kétoldali sérvem van. A bal oldali csak 3-4 mm-es volt, ott egy öltéssel helyrehozták, nem úgy, ahogy a jobb oldalit. Nehezen viseli a fene nagy önállóságom, hogy nem tudom felvenni egyedül a zoknimat, hogy a zuhanyzáshoz is segítség kell, hogy az ágyból felkelés percekig tart, hogy feküdnöm kell, mikor már úgy mennék és még sorolhatnám. Sajnos be kell valljam, elviselhetetlen vagyok és jelenleg csak egy kívánságom van, hogy újra a saját testem ura legyek. Hála a laparoszkópos eljárásnak, nincs külső varratom, hegem, ami gyorsítja a felépülést. Viszont így hatványozottan érzem a belső műtét miatti fájdalmat. A CO2, amivel a műtét alatt fújtak fel, végre teljesen felszívódott és már nem fáj, szúr, feszít a bordám, a kulcs csontom és úgy általában. Viszont gazdagabb lettem 4 lyukkal, a hasamon, ami állítólag hegmentesen fog gyógyulni. Most még a köldök feletti elég erősen fáj, de az a legnagyobb. Ott tolták be a kamerát és a világítást:) Elképesztő, itt tart az orvostudomány!
Jövő héten kontroll és 2 hét után mindent csinálhatok úgy, mint az előtt. Természetesen kivétel a nehéz tárgyak emelgetése és a sportolás, amit szüneteltetni kell a műtét utáni 5. hétig. Addig, sajnos, nem sok izgalmat ígérek a blogolvasóimnak. De mivel most viszonylag sokat leszünk "bezárva", megpróbálom Somát rávenni, hogy végre írjon Dubai-ról és tegye fel a fotókat is. Ez a bejegyzés rá vár.

Készítettünk néhány mobilos fotót a kórházban, remélem nem sokkolok vele senkit:)

Kórházi nagyi-bugyiban, a CO2-től püffedt hasam és a 3 lyuk a 4-ből. A 4. a köldök felett van, a képen nem látszik, csak órákkal később vettem észre én is, annyira kicsi.