Ma még csak csütörtök, és én már megint blogolok. Csiga lassúsággal telnek a napok. Egész nap az órát bámulom és várom, hogy este legyen és aludni menjünk. Aztán megint másnap van és kezdődik előröl. Ezért gondoltam, írok pár sort, ezzel is telik az idő. Annyira elveszítettem az időérzékemet, hogy tegnap meg kellett néznem, hogy szerda van vagy csütörtök. Szánalmas.....
A múlt heti műtétem olyan, mintha legalább 1 hónapja lett volna, annyira távolinak tűnik. Abból tudom, hogy nem így van, mert még mindig lassú üzemmódban vagyok. Most már nagyjából minden mozdulat és tevékenység megy, csak sokkal lassabban és óvatosabban, de még mindig kivétel a reggeli nyújtózkodás az ágyban, mert az még fáj. Ma Soma kb. 10 körül lesz, mert meló után focizni megy és mivel ez az utolsó meccs, még maradnak egy sörre. Én ma edzőterembe mentem volna, valószínűleg estére ütemeztem volna szintén, és így fel sem tűnt volna. Helyette vasalok egy kicsit, mert már nagyon nagy a kupac és fel kéne számolni. Eddig ülve vasaltam, de csak a Soma ingeit. Állni nem tudtam sokáig. Most már tudok hosszabb ideig is, fájdalom nélkül, szerintem menni fog.
Mára ideért egy melegfront, vagy mi, mert reggel is csak -7 volt, napközben sütött a nap, teljesen elkopott a hó, ami a műtétem napján esett, végre elállt az orkánerejű szél is, amitől egyenesen kellemes lett az idő. Ezért ma dél körül kimozdultam bevásárolni néhány dolgot. A közelben voltam, kb 5 perc sétára a lakástól. Még csináltam egy varga betűt egy szelektív sziget felé, mert már elég sok műanyag palack gyűlt össze. Az üveget és a papírt a házban gyűjtjük szelektíven, de műanyag és alumínium konténer nincs. Ezeket, ugyan úgy, mint Pesten, szigetekre kell vinni. A vásárlás jól esett, voltak emberek körülöttem, köszönt a pénztáros, megkérdezte, hogy vagyok és végre a tüdőmet is kiszellőztettem. A bevásárlókocsiba berámoltam, ahogy szoktam és a pénztár felé menet jöttem rá, hogy én ezt nem tudom haza vinni, mert nem cipelhetek. Ezért vissza rámoltam egy részét és csak 2 db banánt, salátát, avokádót, 1 testápolót, fűszereket és 1 csomag tortilla-t vettem. Holnap dél körül átjön ebédre Kate, egy amerikai lány, akivel együtt jártunk francia tanfolyamra és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Cuki lány, a kórházban is meglátogatott, hozott finom muffint egy helyi cukrászdából, amit egy itt élő amerikai nő nyitott tavaly és mesekönyvbe illő muffinokat készít. Mexikói kaját csinálok holnap ebédre, ahhoz kell a tortilla, az avokádó és a fűszerek is.
Hétfőn kockásra ültem-feküdtem a fenekem. Normál esetben ilyenkor van a heti nagytakarítás, ami marhára rá férne a lakásra, mert a porcicák már a szélrózsa minden irányából támadnak. Soma felelőtlenül kijelentette vasárnap, hogy ő kitakarít. A porszívózást hősiesen meg is csinálta, de mire a végére ért, meggondolta magát. Felmosni, port törölni már nem akart, azt mondta, hogy bőven elég volt a porszívózás. Először csinálta, amióta itt vagyunk és valami azt súgja, hogy utoljára:)
Kedden kontrollon voltam, ami 2 és fél órámba telt. A doki rendelője kb 5 percre van gyalog, de míg lezuhanyoztam, felöltöztem, oda-vissza mentem, mindezt lassú üzemmódban, csomó idő elment vele. De nem bántam, legalább történt valami. Szépen gyógyulok, de a műtéti hegeket masszírozni kéne, hogy hegmentesebben gyógyuljanak. Eléggé fáj, ha nyomkodom de hát c'est la vie, ahogy a franciák mondanák.
Szerdán a női klub lett volna, a szokásos francia nyelvgyakorlós program, ami 2-től 5-ig tart. El is mentem volna, mert nincs messze, de erre a hétre csoportos múzeumlátogatás volt belőve, és én még ennyire azért jól nem vagyok. De jövő héten megyek, akkor bent leszünk, megint főzőcskézni fogunk. Helyette természetesen itthon maradtam, elég sok levelezni valóm volt. Még mindig levelezgetek a biztosítóval. Múlt héten szólt a bérlőm, hogy elromlott a gázóra, ezt intézem, illetve intézném, ha a Gázművek együttműködőbb lenne és az Elművel is gond van, mert egyszerűen elfelejtettek számlázni és értelemszerűen mi meg nem fizettünk, amiért ők le akarták kapcsolni az áramot. Megint belevágtam az álláskeresésbe, de az elmúlt kudarcoknak "hála", ennél pesszimistább hozzáállásom talán még soha sem volt.
A csütörtökről már beszéltem. Pénteken, holnap, átjön Kate. Eszünk, iszunk, dumálunk. Este 7 körül Somával kimozdulunk. Komoly dolog lesz, sminkelni is fogok és a körmömet is kifestem:) Itt élő külföldiekkel találkozunk egy helyi szálloda bárjában (így néz ki, csak az asztalokat cserélik ki. Mellkasig érő, kerek asztalokat kapunk, azt könnyű körbeállni). Egy itt élő francia srác, Ludovic a neve, szokta szervezni havonta egyszer, egy weboldalon keresztül. Nagyon felkapott esemény az itt élő külföldiek körében, ez már a 21. alkalom és a holnapira eddig 118 ember jelezte a részvételét. A szálloda nagyon elegáns. Mivel sokan vagyunk és magas az átlagfogyasztás, az étterem, teljesen ingyen, büfészerű ellátást biztosít, ami kis igényes, 5-6 fajta, nagyon finom partifalatkákból áll, és egészen a program végéig folyamatosan újratöltik az asztalokat. Mindenki kap kitűzőt a nevével és az emberek jönnek-mennek az italaikkal és dumálnak. 4-szer voltunk eddig, már elég sok embert ismerünk. Van olyan, akiknél már vendégségben is voltunk.
A hétvégénket még köd és homály fedi. Jó időnk lesz, szóval akár egy rövid szabadban töltött program is bele férhet. Majd meglátjuk.
A múlt heti műtétem olyan, mintha legalább 1 hónapja lett volna, annyira távolinak tűnik. Abból tudom, hogy nem így van, mert még mindig lassú üzemmódban vagyok. Most már nagyjából minden mozdulat és tevékenység megy, csak sokkal lassabban és óvatosabban, de még mindig kivétel a reggeli nyújtózkodás az ágyban, mert az még fáj. Ma Soma kb. 10 körül lesz, mert meló után focizni megy és mivel ez az utolsó meccs, még maradnak egy sörre. Én ma edzőterembe mentem volna, valószínűleg estére ütemeztem volna szintén, és így fel sem tűnt volna. Helyette vasalok egy kicsit, mert már nagyon nagy a kupac és fel kéne számolni. Eddig ülve vasaltam, de csak a Soma ingeit. Állni nem tudtam sokáig. Most már tudok hosszabb ideig is, fájdalom nélkül, szerintem menni fog.
Mára ideért egy melegfront, vagy mi, mert reggel is csak -7 volt, napközben sütött a nap, teljesen elkopott a hó, ami a műtétem napján esett, végre elállt az orkánerejű szél is, amitől egyenesen kellemes lett az idő. Ezért ma dél körül kimozdultam bevásárolni néhány dolgot. A közelben voltam, kb 5 perc sétára a lakástól. Még csináltam egy varga betűt egy szelektív sziget felé, mert már elég sok műanyag palack gyűlt össze. Az üveget és a papírt a házban gyűjtjük szelektíven, de műanyag és alumínium konténer nincs. Ezeket, ugyan úgy, mint Pesten, szigetekre kell vinni. A vásárlás jól esett, voltak emberek körülöttem, köszönt a pénztáros, megkérdezte, hogy vagyok és végre a tüdőmet is kiszellőztettem. A bevásárlókocsiba berámoltam, ahogy szoktam és a pénztár felé menet jöttem rá, hogy én ezt nem tudom haza vinni, mert nem cipelhetek. Ezért vissza rámoltam egy részét és csak 2 db banánt, salátát, avokádót, 1 testápolót, fűszereket és 1 csomag tortilla-t vettem. Holnap dél körül átjön ebédre Kate, egy amerikai lány, akivel együtt jártunk francia tanfolyamra és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Cuki lány, a kórházban is meglátogatott, hozott finom muffint egy helyi cukrászdából, amit egy itt élő amerikai nő nyitott tavaly és mesekönyvbe illő muffinokat készít. Mexikói kaját csinálok holnap ebédre, ahhoz kell a tortilla, az avokádó és a fűszerek is.
Hétfőn kockásra ültem-feküdtem a fenekem. Normál esetben ilyenkor van a heti nagytakarítás, ami marhára rá férne a lakásra, mert a porcicák már a szélrózsa minden irányából támadnak. Soma felelőtlenül kijelentette vasárnap, hogy ő kitakarít. A porszívózást hősiesen meg is csinálta, de mire a végére ért, meggondolta magát. Felmosni, port törölni már nem akart, azt mondta, hogy bőven elég volt a porszívózás. Először csinálta, amióta itt vagyunk és valami azt súgja, hogy utoljára:)
Kedden kontrollon voltam, ami 2 és fél órámba telt. A doki rendelője kb 5 percre van gyalog, de míg lezuhanyoztam, felöltöztem, oda-vissza mentem, mindezt lassú üzemmódban, csomó idő elment vele. De nem bántam, legalább történt valami. Szépen gyógyulok, de a műtéti hegeket masszírozni kéne, hogy hegmentesebben gyógyuljanak. Eléggé fáj, ha nyomkodom de hát c'est la vie, ahogy a franciák mondanák.
Szerdán a női klub lett volna, a szokásos francia nyelvgyakorlós program, ami 2-től 5-ig tart. El is mentem volna, mert nincs messze, de erre a hétre csoportos múzeumlátogatás volt belőve, és én még ennyire azért jól nem vagyok. De jövő héten megyek, akkor bent leszünk, megint főzőcskézni fogunk. Helyette természetesen itthon maradtam, elég sok levelezni valóm volt. Még mindig levelezgetek a biztosítóval. Múlt héten szólt a bérlőm, hogy elromlott a gázóra, ezt intézem, illetve intézném, ha a Gázművek együttműködőbb lenne és az Elművel is gond van, mert egyszerűen elfelejtettek számlázni és értelemszerűen mi meg nem fizettünk, amiért ők le akarták kapcsolni az áramot. Megint belevágtam az álláskeresésbe, de az elmúlt kudarcoknak "hála", ennél pesszimistább hozzáállásom talán még soha sem volt.
A csütörtökről már beszéltem. Pénteken, holnap, átjön Kate. Eszünk, iszunk, dumálunk. Este 7 körül Somával kimozdulunk. Komoly dolog lesz, sminkelni is fogok és a körmömet is kifestem:) Itt élő külföldiekkel találkozunk egy helyi szálloda bárjában (így néz ki, csak az asztalokat cserélik ki. Mellkasig érő, kerek asztalokat kapunk, azt könnyű körbeállni). Egy itt élő francia srác, Ludovic a neve, szokta szervezni havonta egyszer, egy weboldalon keresztül. Nagyon felkapott esemény az itt élő külföldiek körében, ez már a 21. alkalom és a holnapira eddig 118 ember jelezte a részvételét. A szálloda nagyon elegáns. Mivel sokan vagyunk és magas az átlagfogyasztás, az étterem, teljesen ingyen, büfészerű ellátást biztosít, ami kis igényes, 5-6 fajta, nagyon finom partifalatkákból áll, és egészen a program végéig folyamatosan újratöltik az asztalokat. Mindenki kap kitűzőt a nevével és az emberek jönnek-mennek az italaikkal és dumálnak. 4-szer voltunk eddig, már elég sok embert ismerünk. Van olyan, akiknél már vendégségben is voltunk.
A hétvégénket még köd és homály fedi. Jó időnk lesz, szóval akár egy rövid szabadban töltött program is bele férhet. Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése