Ma már szerda. Valahogyan, én sem értem hogyan, de az elmúlt 3 nap (na jó, a mai a 3.) viszonylag hamar telt annak ellenére, hogy hétfőtől egyedül vagyok. Soma Franciaországban van, Párizstól 120 km-re, Amiensben (a város temetőjében talált végső nyugalomra Jules Verne). TGV-vel ment Párizsig, szokás szerint, és autót bérelt. Pont valamelyik nap beszéltünk róla viccesen, hogy még nem is olyan régen arról álmodozott, hogy legalább egyszer utazhasson TGV-n. Mára olyan rutin lett belőle, hogy egyik alkalommal, Párizsból hazafelé le is késte, mert elkalkulálta az idejét. A TGV-vel utazás élménye kezd olyan lenni, mint Pesten buszra szállni. Na jó, talán egy kicsit jobb.
Jó hír, nekem mindenképpen, hogy hétfőn végre kitakarítottam és ágyneműt is cseréltem, de előtte még napoztattam a paplanokat a teraszon. Mikor este lefeküdtem (volt már éjjel 1 is), a sötétben éreztem, hogy rend van, friss az ágynemű és ez olyan nagy örömmel töltött el (az én Ancim most biztos mosolyog, ő tudja, hogy ez mit jelent nekem:)). Hát igen, kevés kell a boldogsághoz:) Szintén jó hír, hogy a tegnapi (keddi) kontrollon a sebész nagyon elégedett volt és azt mondta, hogy lassan újra kezdhetek sportolni. A műtét utáni 4. hétig még mindig kivétel a futás (mondjuk pont ez hiányzik a sportból a legjobban), ne emeljek nehéz súlyokat (az edzőtermi gépekkel egy életre végeztem) és ne végezzek hasizom gyakorlatokat. A köldököm is, ami egy kicsit aggasztott, szépen gyógyul, ezért torna után már szaunázhatok vagy gőzfürdőzhetek is. 2 hét múlva kell mennem legközelebb kontrollra, elvileg az lesz az utolsó.
Hasonló örömmel töltött el ma reggel az a felismerés, hogy újra tudok nyújtózni ébredés után. Isteni, mert már kezdem úgy érezni magam, mint aki gúzsba van kötve. Azóta egész nap nyújtózok, szerintem holnap reggelre behozom a lemaradásomat:))) Ha belegondolok, hogy ma 2 hete, hogy haza jöttünk a kórházból, és hogy mennyire vacakul éreztem magam mint fizikailag, mint lelkileg! Ahhoz képest ma már elmondhatom, hogy a hétköznapi, rutin tevékenységekben szinte 99%-os vagyok. A műtét után napokig magam alatt voltam, világvége érzésem volt és sokszor rohamszerűen tört rám a sírás, teljesen váratlan helyzetekben. A neten, az angol oldalakon, elkezdtem keresgélni és rengeteg cikket találtam a posztoperatív depresszióról. Én szeretném azt hinni, hogy valóban ez volt a kiváltó ok és nem csak simán az, hogy ilyen rémséges sárkány is tudok lenni. Bár aki jól ismer az most biztos nevet magában és arra gondol, hogy nem kell Gabinak ahhoz műtét, hogy tüzet okádjon:)
Rossz hír, hogy ma havazik, nagyon intenzíven, fagy körüli a hőmérséklet és hiába tisztítják az utakat folyamatosan, pillanatok alatt havas lesz újra. Ráadásul a szél is fúj, és az tovább rontja a helyzetet. Ezért úgy tűnik, hogy a mai francia gyakorlós, női klubos programom elmarad, mert nem akarok ilyen csuszában kimozdulni és elesni. Szintén szomorúan tapasztaltam, hogy Bukszi, a júniusban vásárolt bukszus, kifakult és elkezdett sárgulni. Anya szerint valószínűleg megfagyott. Remélem, hogy még magához tér, mert nagyon a szívünkhöz nőtt és a nyári borozgatások a teraszon nem lesznek ugyan olyanok nélküle.
Az elmúlt hétvége végül nem lett annyira uncsi. Szombaton késői kelés és reggelizés után elmentünk Ikeába. Már volt egy elég hosszú listánk konyhába való apróságokról, amiket ott lehet svájci szinten a legolcsóbban beszerezni és most, hogy már van autónk, el is mentünk. Soma délután edzőterembe ment én főzőcskéztem. Vasárnap kora délután autóba ültünk és a Genfi tó partját néztük meg több városban - Nyonban (focirajongók tudják, hogy itt van az UEFA központja), Coppetba (a kis városka rajta van a svájci nemzeti örökségek lisáján) és Versoixba (ejtsd Verszoá, semmiről sem híres). A szibériai hideg idő miatt és az erős szél miatt is, a Genfi tó nagyon fura dolgokat produkált. Az egyik a gőzölgés volt, ami a -15 fokban volt látható igazán. A teraszról úgy tűnt reggelente, mintha be lenne fagyva a tó vize, de igazából csak gőzölgött, mint egy forró tea. Van róla videó itt. A másik érdekes dolog a tó vize szintén, amit a szél olyan erővel fúj a partra, hogy ráfagy mindenre és nagyon fura jégképződmények alakulnak ki. Az erről készült képek és felvételek az elmúlt hetekben bejárták az egész világot. Az alábbi 2 képet NEM mi készítettük. Egyik ismerősünk csinálta Genfben. Mi nem mentünk el addig, de a környéken, az általunk készített fotókat itt tudjátok megnézni.
Ja, a kaja. Majdnem elfelejtettem:) Paradicsomlevest csináltam, olaszosan, bazsalikommal, oregánóval és mozarella sajtgolyókkal. Szombaton mexikói volt hozzá, tortillába tekert fűszeres csirke, guacamole (avokádóból készült mártogatós), saláta, stb. Vasárnap canellonit töltöttem spenótos-ricottás töltelékkel, amit én csináltam hozzá és a töltött canellonit besamellel, a sütőben sütöttem meg, ami igazából főzés, mert a tészta a besamelben főtt meg. Desszertre muffin volt, egy szuper recept, végre, ami egy Kotányi muffin fűszerkeverék hátoldalán van. Nagyon jó gyömbéres-fahéjas-ánizsos-kardamonos és még sorolhatnám ízt ad a fűszer a muffinnak, olyan karácsonyos tőle egy kicsit. A fűszert Edittől kaptuk postán, sok más finomsággal együtt, amiért köszi, köszi még egyszer:)
Jó hír, nekem mindenképpen, hogy hétfőn végre kitakarítottam és ágyneműt is cseréltem, de előtte még napoztattam a paplanokat a teraszon. Mikor este lefeküdtem (volt már éjjel 1 is), a sötétben éreztem, hogy rend van, friss az ágynemű és ez olyan nagy örömmel töltött el (az én Ancim most biztos mosolyog, ő tudja, hogy ez mit jelent nekem:)). Hát igen, kevés kell a boldogsághoz:) Szintén jó hír, hogy a tegnapi (keddi) kontrollon a sebész nagyon elégedett volt és azt mondta, hogy lassan újra kezdhetek sportolni. A műtét utáni 4. hétig még mindig kivétel a futás (mondjuk pont ez hiányzik a sportból a legjobban), ne emeljek nehéz súlyokat (az edzőtermi gépekkel egy életre végeztem) és ne végezzek hasizom gyakorlatokat. A köldököm is, ami egy kicsit aggasztott, szépen gyógyul, ezért torna után már szaunázhatok vagy gőzfürdőzhetek is. 2 hét múlva kell mennem legközelebb kontrollra, elvileg az lesz az utolsó.
Hasonló örömmel töltött el ma reggel az a felismerés, hogy újra tudok nyújtózni ébredés után. Isteni, mert már kezdem úgy érezni magam, mint aki gúzsba van kötve. Azóta egész nap nyújtózok, szerintem holnap reggelre behozom a lemaradásomat:))) Ha belegondolok, hogy ma 2 hete, hogy haza jöttünk a kórházból, és hogy mennyire vacakul éreztem magam mint fizikailag, mint lelkileg! Ahhoz képest ma már elmondhatom, hogy a hétköznapi, rutin tevékenységekben szinte 99%-os vagyok. A műtét után napokig magam alatt voltam, világvége érzésem volt és sokszor rohamszerűen tört rám a sírás, teljesen váratlan helyzetekben. A neten, az angol oldalakon, elkezdtem keresgélni és rengeteg cikket találtam a posztoperatív depresszióról. Én szeretném azt hinni, hogy valóban ez volt a kiváltó ok és nem csak simán az, hogy ilyen rémséges sárkány is tudok lenni. Bár aki jól ismer az most biztos nevet magában és arra gondol, hogy nem kell Gabinak ahhoz műtét, hogy tüzet okádjon:)
Rossz hír, hogy ma havazik, nagyon intenzíven, fagy körüli a hőmérséklet és hiába tisztítják az utakat folyamatosan, pillanatok alatt havas lesz újra. Ráadásul a szél is fúj, és az tovább rontja a helyzetet. Ezért úgy tűnik, hogy a mai francia gyakorlós, női klubos programom elmarad, mert nem akarok ilyen csuszában kimozdulni és elesni. Szintén szomorúan tapasztaltam, hogy Bukszi, a júniusban vásárolt bukszus, kifakult és elkezdett sárgulni. Anya szerint valószínűleg megfagyott. Remélem, hogy még magához tér, mert nagyon a szívünkhöz nőtt és a nyári borozgatások a teraszon nem lesznek ugyan olyanok nélküle.
 |
| Bukszi fénykorában. |
Az elmúlt hétvége végül nem lett annyira uncsi. Szombaton késői kelés és reggelizés után elmentünk Ikeába. Már volt egy elég hosszú listánk konyhába való apróságokról, amiket ott lehet svájci szinten a legolcsóbban beszerezni és most, hogy már van autónk, el is mentünk. Soma délután edzőterembe ment én főzőcskéztem. Vasárnap kora délután autóba ültünk és a Genfi tó partját néztük meg több városban - Nyonban (focirajongók tudják, hogy itt van az UEFA központja), Coppetba (a kis városka rajta van a svájci nemzeti örökségek lisáján) és Versoixba (ejtsd Verszoá, semmiről sem híres). A szibériai hideg idő miatt és az erős szél miatt is, a Genfi tó nagyon fura dolgokat produkált. Az egyik a gőzölgés volt, ami a -15 fokban volt látható igazán. A teraszról úgy tűnt reggelente, mintha be lenne fagyva a tó vize, de igazából csak gőzölgött, mint egy forró tea. Van róla videó itt. A másik érdekes dolog a tó vize szintén, amit a szél olyan erővel fúj a partra, hogy ráfagy mindenre és nagyon fura jégképződmények alakulnak ki. Az erről készült képek és felvételek az elmúlt hetekben bejárták az egész világot. Az alábbi 2 képet NEM mi készítettük. Egyik ismerősünk csinálta Genfben. Mi nem mentünk el addig, de a környéken, az általunk készített fotókat itt tudjátok megnézni.
 |
| Genfi fotók, amiket NEM mi készítettünk. |
Ja, a kaja. Majdnem elfelejtettem:) Paradicsomlevest csináltam, olaszosan, bazsalikommal, oregánóval és mozarella sajtgolyókkal. Szombaton mexikói volt hozzá, tortillába tekert fűszeres csirke, guacamole (avokádóból készült mártogatós), saláta, stb. Vasárnap canellonit töltöttem spenótos-ricottás töltelékkel, amit én csináltam hozzá és a töltött canellonit besamellel, a sütőben sütöttem meg, ami igazából főzés, mert a tészta a besamelben főtt meg. Desszertre muffin volt, egy szuper recept, végre, ami egy Kotányi muffin fűszerkeverék hátoldalán van. Nagyon jó gyömbéres-fahéjas-ánizsos-kardamonos és még sorolhatnám ízt ad a fűszer a muffinnak, olyan karácsonyos tőle egy kicsit. A fűszert Edittől kaptuk postán, sok más finomsággal együtt, amiért köszi, köszi még egyszer:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése