Jut eszembe....

Csak most jutott eszembe, hogy a múlt hétvégéről még nem is írtam. Ennek teszek most eleget és kivételesen rövid leszek:) A pénteket is beleveszem, mert vasárnap semmi nem történt, viszont pénteken éltünk egy kis társasági életet. Egy helyi hamburgerezőben voltunk, egy kis társasággal. Lina és Daniel, egy velünk egykorú madridi pár, illetve csak velem egykorúak, mert Soma más súlycsoportba tartozik:) Roger New Yorkból, Ywona Lengyelországból és mi. Így voltunk 6-an.

Itt a hamburgerezők nagyon felkapottak, a McDonald's vagy a Burger King mintájára működnek de nem gyorséttermeknek számítanak, sokszor még asztalt is kell foglalni, ami egy Mekire nem jellemző:) Itt is menük vannak, de valamivel drágább és nincs benne üdítő. Cserébe kellemes a hely, nincs jövés-menés, helyben készítik a friss húspogácsát, kizárólag svájci marhából van, a hamburger nagyobb, mint a gyorséttermi rokonai és a sült krumpli inkább steak burgonyához hasonlít, mert friss héjában sült hasábok és nem fagyasztott szalma krumpli. De nem akarom én lehúzni a gyorséttermeket, mert azt is szeretjük és oda is szoktunk járni havonta legalább egyszer. Egyszerűen ez a hamburgerezésnek egy másik fajtája, az egészségesebb változata:) Este 8-ra mentünk és 11 után értünk haza.

Szombaton még úgy ébredtünk, hogy nem tudtuk, mit kezdjünk magunkkal. Miután megnéztük az időjárás jelentést kiderült, hogy vasárnapra havas esőt jeleznek és úgy döntöttünk, hogy szombaton kell kimozdulnunk, mert 100 ágra süt a nap. Soma ki is nézett egy tuti kis programot, menjünk fel 3000 méterre hegyeket nézni. Megreggeliztünk, csináltam termoszba teát, beraktuk magunkat az autóba és elindultunk. Sajnos félúton hatalmas dugóba keveredtünk, mert baleset volt az autópályán és tűzoltó, rendőr és mentő is volt. Hogy mi történt pontosan, nem tudtuk meg, mert mire megnyitották az egyik sávot, már semmi nyoma nem volt az egésznek. Csak az útfenntartók takarították gépekkel az aszfaltot, mert valami csúnyán nyomott hagyott rajta.

Az úti célunk Diablerets volt, 1200 méteren fekszik és annak ellenére, hogy csak kb 65 km-re van, egy teljesen másik bolygóra érkeztünk. A hómentes, száraz, szűrke Lausanne-ból egy gyönyörű, hótakaróval borított mesés, hegyi település fogadott, rengeteg chalet-val (ejtsd sálé, svájci alpesi faházak, az osztrákoknál és a németeknél is jellemző) és síelővel. A dugó miatt késéssel értünk a faluba, de még szerencsére járt a felvonó, ami 3000 méterre vitt fel, 20 perc alatt tette meg az 1800 méteres szintkülönbséget. A hegytetőn van egy kilátó, étterem, alpesi bob pálya, napozó terasz, lehet kutyaszánt bérelni, több túra útvonal indul és természetesen sok-sok sípálya. A látvány páratlan, imádom azt a nyugalmat, amit áraszt. Megittuk a teát, megettük a croissant és a muffint, megetettem egy svájci madarat, fotóztunk (fotók itt), nézelődtünk és lementünk az utolsó felvonóval, fél 5kor.

Vasárnap úgy volt, hogy Soma edzőterembe megy kora délután. Kb fél 3kor becsengetett hozzánk Michael, az egyik szomszédunk, aki kitalálta, hogy körbejárja az összes lakást és felméri a lakók panaszait a lakásokkal kapcsolatban. Az építtető 2 év garanciát vállalt az épületre és mivel nyáron letelik a határidő,  a lakók be szeretnének nyújtani egy hibalistát, amit még garanciálisan javítani fog a cég. Ő az a szomszéd, aki a karácsonyi bulin elmondta, hogy a klotyón ülve, pucér hátsóval (nyilván) vette észre, hogy mennyire huzatos a fürdő, ami a rossz szellőzőrendszerre utal:) Szóval elég jól ismerjük:) Egyébként a szellőzőrendszerrel kapcsolatban teljesen igaza volt. A háznak sajátja van, ami abból áll, hogy a kinti friss levegőt gépek megszűrik és a nappali- illetve hálószobákban befújják szellőzőkön keresztül. Az elhasznált levegőt a WC-ben és a fürdőszobában elszívják. Ez lenne a lényege, de sajnos gond van vele. A WC-ben és a fürdőben nem szív megfelelően, ezért vissza áramlik a levegő és hozza magával más lakásokból a konyha szagot. Ez nálunk is probléma, amit el is mondtunk Michaelnek. Ezt mi már jeleztük egyszer az építtetőnek és ki is jöttek személyesen, de sok változás nem történt. Michael megkért, hogy 1 héten keresztül vezessek listát arról, hogy melyik fürdőben (2 van nekünk) érzek konyhaszagot, mikor és mennyire erős. Soma úgy hívja, hogy bűznapló. A szagok erősségét 5-ös skálán értékeljük és hétfőn kezdtem jegyzetelni. Fő a svájci precizitás!:) Michaelt megkínáltuk egy sörrel, Soma is bontott egyet magának és ugyan azzal a mozdulattal az edzőtermet elnapolta hétfőre. 

A hétvégi menü sütőtök krémlevesből állt, amit kókusztejjel és Dubai-ból hozott curryvel kicsit egzotikusra csináltam. Svájci recept ez is, itt kaptam és nagyon finom. Másodikra halat ettünk, szombaton lazacot, vasárnap tőkehalat. A halfilét sütés előtt 1 órával bepácoltam sóval, borssal, facsart citrommal, friss snidlinggel és petrezselyemmel. Hirtelen kisütöttük vajon és miután kivettem a serpenyőből, a vissza maradt szaftot fehérborral, citrommal és tejszínnel felrottyantottam. Ez került a halfilére és a köretre, ami héjában főtt bébi krumpli volt és fonnyasztott spenót. Volt hozzá finom bor és Anna néni sütije desszertre. Jó volt!

Most, hogy így elnézem a bejegyzést, nem lett ez sem rövidebb a többinél:) Mindig elkalandozok, annyi minden jut eszembe. Ezek szerint csak elkezdeni nehéz, aztán már csak úgy jön az ihlet, magától:)