Még mindig lábadozok és még néhány hétig fogok. Ezért elég laposra sikerült volna ez a hétvége, ha pont nem most bővült volna a családunk egy újabb taggal. 9 éves a drága, neve még nincs, de már dolgozunk rajta, van benne 160 ezer km és meglepően sok extra:)
Péntek este hozta haza Soma az új autót, amit már az előtt 1 héttel leelőlegeztünk, de addig nem beszéltünk róla senkinek, amíg a biztosítás, rendszám és regisztráció nem történik meg és nincs a garázsban, a miénkben, a mélyben, a ház alatt:) Amióta október végén haza vittük az autót (akkor telt le az 1 éves itt tartózkodásunk és a svájci törvények szerint itt kellett volna forgalomba helyezni az autót, amihez otthon ki kellett vonni a forgalomból, majd ha haza megyünk újra vissza, amit nem akartunk végig csinálni), sokszor éreztük hiányát, különösen Soma. Én vígan elvagyok egy 120 ezres városban, 1000 méterre a belvárostól.... De Somának dupla időre nőtt a munkába eljutás, ráadásul 2 busz és 1 vonat, tehát átszállásos, aránytalanul sokba kerül, hideg van, sokszor esett, hétvégén neki kellett cipelni a bevásárlást (a sérvem miatt én már nem emelgettem) és ha mind ehhez hozzá vesszük, hogy az utóbbi években Pesten is csak akkor szállt buszra, ha buliba mentünk, akkor komoly vissza esést jelentett kényelmi szinten. Sokszori nekifutás után mostanra sikerült találni egy viszonylag olcsó autót. Túl drágát nem akartunk, mert ha év végén haza kell mennünk, akkor itt kell hagyni eladásra, ami ki tudja mennyi idő lesz, és nem szerettük volna, ha sok pénz áll benne. Ezért, mindenki kapaszkodjon, megint Opel lett és, hogy Pétert idézzem: "Opel, ami sosem kop el!" Hát így legyen! Vevey-ben vettük (engedtessék meg egy kis kultur-morzsa, itt halt meg és van eltemetve Charlie Chaplin), kaptunk 3 hónap garanciát, téli-nyári gumikat, 1 éves autópálya matricát és egy Alfa Romeo kulcstartót, mert a kereskedő, akitől vettük, főleg Alfa Romeokat árul:) Fotók itt.
Az autó soha nem jöhetett volna jobbkor! A műtét miatt, és a -13 fok miatt is, nagyon be vagyok zárva. Már kezdett naftalin szagom lenni, ezért Soma szombaton elvitt bevásárolni, vasárnap meg autókáztunk egy kicsit a környéken. Elmentünk egy szánkózós helyre havat nézni Lausanne-tól 10 km-re és utána lementünk a tópartra, Lausanne-ban. Egy jó nagyot sétáltunk, fotóztunk egy párat (képek itt), aztán Soma haza vitt és elment edzőterembe. Mivel én még 3 hétig nem mehetek, kénytelen volt engem itthon hagyni, amitől nekem annyira fájt a szívem, mert az elmúlt 1 évben a sport igen nagy teret nyert a hétköznapjaimban. És ugyan még csak 1 hete nem futottam, de már nagyon hiányzik.
A kaja, hétvégén, nagyon egyszerű volt. Rakott étel készült sütőben krumpliból, sok zöldségből (répa, kaliforniai paprika, póré, stb.), csirkemellből, tejszínből és reszelt sajtból. Amit mégis kiemelnék, az a desszert:) Amerikai palacsintát sütöttem, volt hozzá juharszirup. Nagyon tuti, jobb, mint a sima palacsinta, amit ki is golyózott jó hosszú időre, szerintem.
Péntek este hozta haza Soma az új autót, amit már az előtt 1 héttel leelőlegeztünk, de addig nem beszéltünk róla senkinek, amíg a biztosítás, rendszám és regisztráció nem történik meg és nincs a garázsban, a miénkben, a mélyben, a ház alatt:) Amióta október végén haza vittük az autót (akkor telt le az 1 éves itt tartózkodásunk és a svájci törvények szerint itt kellett volna forgalomba helyezni az autót, amihez otthon ki kellett vonni a forgalomból, majd ha haza megyünk újra vissza, amit nem akartunk végig csinálni), sokszor éreztük hiányát, különösen Soma. Én vígan elvagyok egy 120 ezres városban, 1000 méterre a belvárostól.... De Somának dupla időre nőtt a munkába eljutás, ráadásul 2 busz és 1 vonat, tehát átszállásos, aránytalanul sokba kerül, hideg van, sokszor esett, hétvégén neki kellett cipelni a bevásárlást (a sérvem miatt én már nem emelgettem) és ha mind ehhez hozzá vesszük, hogy az utóbbi években Pesten is csak akkor szállt buszra, ha buliba mentünk, akkor komoly vissza esést jelentett kényelmi szinten. Sokszori nekifutás után mostanra sikerült találni egy viszonylag olcsó autót. Túl drágát nem akartunk, mert ha év végén haza kell mennünk, akkor itt kell hagyni eladásra, ami ki tudja mennyi idő lesz, és nem szerettük volna, ha sok pénz áll benne. Ezért, mindenki kapaszkodjon, megint Opel lett és, hogy Pétert idézzem: "Opel, ami sosem kop el!" Hát így legyen! Vevey-ben vettük (engedtessék meg egy kis kultur-morzsa, itt halt meg és van eltemetve Charlie Chaplin), kaptunk 3 hónap garanciát, téli-nyári gumikat, 1 éves autópálya matricát és egy Alfa Romeo kulcstartót, mert a kereskedő, akitől vettük, főleg Alfa Romeokat árul:) Fotók itt.
 | |
| Charlie Chaplin szoborVevey-ben |
Az autó soha nem jöhetett volna jobbkor! A műtét miatt, és a -13 fok miatt is, nagyon be vagyok zárva. Már kezdett naftalin szagom lenni, ezért Soma szombaton elvitt bevásárolni, vasárnap meg autókáztunk egy kicsit a környéken. Elmentünk egy szánkózós helyre havat nézni Lausanne-tól 10 km-re és utána lementünk a tópartra, Lausanne-ban. Egy jó nagyot sétáltunk, fotóztunk egy párat (képek itt), aztán Soma haza vitt és elment edzőterembe. Mivel én még 3 hétig nem mehetek, kénytelen volt engem itthon hagyni, amitől nekem annyira fájt a szívem, mert az elmúlt 1 évben a sport igen nagy teret nyert a hétköznapjaimban. És ugyan még csak 1 hete nem futottam, de már nagyon hiányzik.
A kaja, hétvégén, nagyon egyszerű volt. Rakott étel készült sütőben krumpliból, sok zöldségből (répa, kaliforniai paprika, póré, stb.), csirkemellből, tejszínből és reszelt sajtból. Amit mégis kiemelnék, az a desszert:) Amerikai palacsintát sütöttem, volt hozzá juharszirup. Nagyon tuti, jobb, mint a sima palacsinta, amit ki is golyózott jó hosszú időre, szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése