Breaking News

Megszakítjuk adásunkat... Jelentem, megtaláltam a magyar tejfölnek a svájci megfelelőjét!!!


Ennek kapcsán olyan közhelyek jutottak eszembe, hogy "A remény hal meg utoljára", "Vannak még csodák" és társai:) Tegnap estére, Soma hazaérkezésének tiszteletére, egy tonhalas tésztasalátát készítettem a megfáradt utazónak. Akkor bontottam ki a szmötyit (a salátában majonézzel vegyesen használtam) és örömmel konstatáltam, hogy ez az! :) Az íze szinte teljesen ugyan olyan, mint a Danone tejfölé, a pirosé (az a zsírosabb). Az állaga talán krémesebb. Eddig csak salátában használtam, még nem főztem vele, szóval nem tudom a hő hatására milyen állapotba kerül. De a már fent említett közhelyekre gondolok majd főzés közben is:) Vajon ez segít?

Végre csütörtök!

Igen, mindenki jól látja. Ezen a héten tényleg a csütörtöki nap a favorit. Amióta Svájcban tengetjük napjainkat, és én nem dolgozom, azóta a nagybetűs PÉNTEK, az utolsó munkanap a héten, lecsúszott a trónról és a helyét, mikor melyik nap bitorolja. Ezen a héten a választás a csütörtökre esett, ugyanis ma jön haza Soma, egy viszonylag hosszú távollét után. Még hétfőn, kora reggel "pattant meg" meló ügyben Franciaországba. Ez durván 4 nap, akárhogyan is számolom, és most valamilyen oknál fogva még lassabban teltek a napok, mint általában. A nappalokat már megszoktam, olyankor amúgy is egyedül vagyok. De talán a korai sötétedés miatt (már fél 6-kor olyan sötét van, mint a tehén hátsójában) úgy érzem, mintha az este egy örökkévalóság lenne. Nem igazán vacsorázok, ezért a főzés mint program nem létezik. A tv-ben a Duna az egyetlen magyar nyelvű csatorna, ami valljuk be őszintén, hagy némi kívánnivalót maga után. Az angol csatornák sokszor adnak jó műsort, de egyrészt 1 órával vissza vannak, ezért az esti filmek 10-kor kezdődnek, és hát az angol nem az anyanyelvem. Egy pörgősebb filmnél könnyű elveszítenem a fonalat.
A hétfő sima ügy volt. Ez a nap mindig hamar telik, nem unatkozom mert a hétvége után ilyenkor takarítom el a "romokat". Hétvégén igyekszem a házimunkát nullára redukálni, ezt rendszerint hét közben, nappal csinálom, amikor Soma dolgozik. Szerinte a lakás majdhogy nem öntisztul, és mindig rend van, nem is kell takarítani. Mondtam neki múltkor, hogy Disneylandben él, ott is olyankor végzik el a javításokat és a takarítást, amikor senki sem látja, hogy megmaradjon a tökéletesség illuziója:)))
Kedden edzőterem, ami háztól-házig, futással, súlyzózással, gőzfűrdővel, zuhanyzással együtt kb. 3,5 óra. Hát igen, Pesten örültem, ha meló mellett heti, hangsúlyozom HETI, 2-3 órát edzőteremben tudtam tölteni...
Szerdán a szokásos női egyesület volt a program. Ez is 3 órás elfoglaltság, most egy dokumentumfilmet néztünk francia nyelven, és utána megbeszéltük a látottakat. A dokumentumfilm egy afgán lányról szólt, akinek a fotója megjelent a National Geographic címlapján, és bejárta az egész világot. Ha megnézitek a linket, szerintem nektek is beugrik a fotó http://en.wikipedia.org/wiki/Afghan_Girl Ez a 4. alkalom volt és kezdenek vissza jönni a francia órán tanultak, egész jól meg tudom értetni magam. Mondjuk ez ott nagy dolog, mert a programszervezőkön kívül senki nem beszél folyékonyan franciául. Sajnos azt kell mondjam, hogy ebben az esetben "a vakok közt a félszemű" klasszikus esete áll fenn.
Ma csütörtök és mivel vasárnap már advent első vasárnapja, készítettem egy kis karácsonyi kompozíciót. Valamelyik hétvégén vásároltunk hozzá kütyüket. Már egy meglévő tálat "rendeztem át", amiben eddig egy általános díszítés volt. Hétvégén majd előkerülnek a gyertyák, beüzemeljük a karácsonyi izzó-füzért és elkezdünk vissza számolni karácsonyig:)))


Ilyen volt a dísztál eddig, mellette az ünnepi verzió.

Let's go moziba!

Hétvégén megtört a jég, illetve mi törtünk meg, beadtuk a derekunkat és moziba mentünk. Korán sötétedik, a szombat estéink bulik hiányában általában szabadok, itt még moziban úgy sem voltunk és egyébként is, az elmúlt évben összesen kb. két alkalommal voltunk moziban, amikor éppen Bp-n voltunk. Sajnos ez a program Svájcba költözésünkkor teljesen kiesett a nyelvi korlátok miatt. Hiszen egy mozibajárásnak varázsa van, kikapcsol, ellazít, hátradőlünk a popcornnal és a kólával és élvezzük a Dolby Surround-ban dübörgő magyar szinkront, rosszabb esetben a magyar feliratot.
Itt a filmek természetesen francia szinkronnal dübörögnek vagy eredeti nyelven francia és német felirattal. Hát egyik sem az igazi...
Hosszas gondolkodás után a választás Tintin kalandjaira esett, 3D-ben. Ha már lúd, legyen kövér:) Amúgy Tintin kalandjai egy belga emberke által írt képregénysorozat, 1929-ben jelent meg először. A 20. század egyik legnépszerűbb európai képregénye: a könyveket több mint 50 nyelvre fordították le, és több mint 200 millió példányban keltek el. Magyar nyelvre is lefordították (bár az első kötet csak 1989-ben jelent meg, majd 1994-ben még egy. A maradék 9 kötet az utóbbi 3 évben lett lefordítva. 13 kötet még nem jelent meg magyarul), de otthon valamilyen oknál fogva nem épült be annyira a hétköznapokba mint Nyugat-Európa többi részein. Na mindegy, nem is ez a lényeg... Szóval mivel ez itt egy fajta kultusz, főleg gyerekekenek és fiataloknak szól, a nyelvezete nem hemzseg szlengtől, nem káromkodnak benne, nem hadarnak, ezért nem angol anyanyelvűek is élvezni tudják. És mi éppen erre a "feeling"-re vágytunk! A film hivatalosan 17:20-ra volt kiírva de 17:45-kor kezdődött. Otthon soha nem figyeltem a mozikban, hogy mennyi ideig tömnek reklámokkal és filmelőzetesekkel, de szerintem ennél azért valamivel rövidebb ideig. De nem ez volt az egyetlen furcsaság. Mikor a moziterembe értünk feltünt, hogy a jegyhez nincs helyjegy. Soma álította, hogy hátra középre kérte, mert az a tuti hely, de ennek nem volt semmi nyoma a jegyen. Kiderült, hogy mindenki oda űl, ahová szeretne illetve ahol van hely. Szerencsére időben jöttünk és a terem sem volt tele, mivel ez egy eredeti angol nyelvű előadás volt, ami megszűrte a közönséget de hát akkor is, mi az hogy nincs helyjegy? Hát most már ezt is tudjuk... A másik dolog a szemüveg, a 3D élmény fontos kelléke. Somának jutott eszébe, miután befészkeltük magunkat arra a bizonyos tuti helyre, hogy hoppá, hol a szemüveg? A bejáratnál nem adtak viszont a teremben ülőknél van. Helyről fel, ki az előtérbe, elkaptunk egy alkalmazottat, aki ártatlan fejjel benyögte, hogy a büfében kell megvenni. Megvenni? Ez valami vicc? Nem, nem az volt. 2 CHF darabja úgy, hogy a jegy sem volt olcsó. Viszont cserébe van saját szemüveged, ami jó, ha rendszeres mozi látogató vagy. Újfent megállapítottuk, hogy itt minden pénzbe kerül, és ez senkinek sem esik zokon, mert belefér a fizetésbe és fillérek. Nálunk parasztlázadás törne ki, ha még a szemüvegért is fizetni kéne. Mert itt mi 2 CHF? Egy csokis croissant, egy fél kávé, egy vonaljegy töredéke... Frankban tényleg aprópénz. Na, de vissza a filmhez. Tényleg jó volt, kalandos, vicces, látványos. Kijelenthetem, hogy 99%-át értettük annak ellenére, hogy angolul volt. Nem ígérem, hogy ezt a programot rendszeresítjük, de az angol nyelvű mozizás már nem is olyan nagy mumus.:)







Soma a 3D szemüvegben Haddock kapitánnyal :)

1 hét dióhéjban

Az elmúlt hét szokás szerint zajlott. Szerdánként, már 3 hete, eljárok egy női egyesületbe, amit Lausanne város vezetése tart fenn külföldi nők részére. Tanfolyamokat és egyéb programokat (változó, hogy fizetős vagy ingyenes) szerveznek, hogy integrálják az ide érkező külföldi, franciául nem beszélő és különböző társadalmi réteghez tartozó nőket. Heti 1 alkalommal egy 3 órás programot jelent. Önkéntesek szervezik meg hétről-hétre a programokat és a gyerekes anyukáknak gyerekfelügyelet is van egy másik helyiségben a "foglalkozás" alatt. Hogy ezeknek a svájciaknak mi mindenre nem futja! Kb. 25 nő jár, vannak évek óta oda járók, vannak újak és néha-néha vissza látogatók. A társaság vegyes, 25 és 60 év közöttiek, ukránok, albánok, etiópok (nem soványak:)), spanyolok, irakiak, irániak, gánáiak, szudániak, 1 db magyar:) és még sorolhatnám. Főzőcskézni szoktunk, franciául beszélgetni vagy inkább makogni, múzeumba menni, dokumentum filmet nézni primitív francia nyelven, hogy mindenki értse és egyéb népösszekovácsoló dolgokat csinálunk.


Volt még egy kis edzőterem, szokás szerint. Az edzőteremről részletesebben majd egy későbbi bejegyzés során írok, talán.:)


Hétvégén vendégeink voltak, egy amerikai-angol házaspárt, Jeff-et és Frances-t láttunk vendégül. A férj Soma kollégája és itt laknak az utca túloldalán. Mi már voltunk náluk vacsorázni és most igazából vissza hívtuk őket. Így illik! Még soha nem ettek magyar cuccot, de már nagyon szerettek volna. Ezért oda tettem magam és gulyásleves, tejszínes csírkepaprikás saját kézzel szaggatott nokedlivel volt a menü. Volt pálesz, Tokaji késői szüretelésű és paprika a kajában minden mennyiségben. A desszert créme brulée volt, ami francia. Nagy siker volt, mindenből repetáztak és éjfélkor mentek el. Soma a végén már nagyon bólogatott a fáradságtól. Hatalmasakat ásított és néha olyan érzésem volt, hogy mindjárt beesik az asztal alá. Szétrúgtam a bokáját az asztal alatt, amit csak vészhelyzetben alkalmazok, mert még 6 év után is minden alkalommal, amikor megbököm képes teljesen ártatlan ábrázattal megkérdezni, hogy: "Mi van? Miért rúgdosol?" Ami vicces, ha haverokkal vagyunk de kevésbé, ha kvázi idegenekkel.

Vasárnap elmentünk kirándulni egy kicsit. Nagyon szép idő volt, nyakunkba vettük Lavaux-t, a helyi borvidéket. A maga nemében nagyon híres, a UNESCO 2007-ben a világörökség részévé nyilvánította. Amitől különleges, az az elhelyezkedése és a szőlő termesztésének módja. A tóparton van és teraszos az egész. Nagyon szép. Bővebben itt lehet róla olvasni http://hu.wikipedia.org/wiki/Lavaux.


Több településen terül el és nagyon jó kis aszfaltos turista út van kiépítve. Persze hagytak szőlőt a tőkéken, amit közben leszedegettünk. Volt szendvics és termoszban forraltbor. Egy nagyon szép őszi nap volt:)

Feltámadás:)

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, illetve igazából nem is kezdem, csak folytatom. A Soma blogját, amit akkor kezdett, mikor nyugatra vettük az irányt:) Egy idő után abba maradt a híráradat idő és egyebek hiányában. Többször szóba került, hogy folytatni kéne mert, hogy milyen vicces lesz majd egyszer vissza olvasni és egy kicsit újra átélni, látni, hogy mennyi helyen jártunk és mennyi új élmény ért. Kisebb-nagyobb kalandok, amire nem biztos, hogy mindig precízen és pontosan emlékezni fogunk. Én nem vagyok egy írogatós fajta meg aztán mindig is úgy gondoltam, hogy előbb-utóbb úgy is dolgozni fogok és akkor ugyan úgy nem lesz idő sok mindenre, mint ahogy Pesten sem volt és akkor meg miért is kezdjek bele, ha úgy is hanyagolni fogom..... De egyik reggel arra keltem, hogy mégis felélesztem az oldalt. Munkának sajnos semmi jele, túl sok a szabadidőm és ez megadta a végső lökést, olllééééé! Remélem ez Somát is arra ösztönzi majd, hogy ha csak egy szösszenetnyi bejegyzés erejéig is, vissza térjen a blogra. Ettől válna igazán érdekessé, hiszen akkor 2 szemszögből is láthatnánk az eseményeket - a dolgozó, utazó, fontos és felelősségteljes munkát végző, kenyérkereső szemszögéből - ez lenne Soma:))), és az otthon ülő, sütő-főző-mosó-vasaló háziasszony, kizárásos alapon szerény személyem szemszögéből is.:))) Ez az első bejegyzés valószínüleg hosszúra fog sikerülni de igérem, hogy a jövőben csak akkor jelentkezek, ha olyan dolog történik amit érdemes papírra, illetve ebben az esetben a világhálóra vetni, hogy majd egyszer hónapok vagy esetleg évek múlva újra fel tudjuk idézni.:)


A hétfő, amikor blogírásra adtam a fejem, valamelyest eltért az átlagostól. A nap ugyan úgy kelt, a kisautó reggel ugyan úgy jött járdát mosni, a kívülállók semmit nem érzékeltek és biztos a szűk családban is akadt olyan, aki nem emlékezett rá pontosan. De a mi naptárunkban, amit Tibitől kaptunk karácsonyra:)), be volt karikázva. Tegnap volt 1 éve, hogy Svájcba költöztünk. Eltelt a mágikus 1 év és ezúton megerősíteném, hogy az a közhely, hogy az idő repül, nem is annyira nagy közhely. Hivatalosan félidőben vagyunk! Hivatalosan félidőben vagyunk????? Hát ez az...... Ez olyan "már csak 1 évig maradunk" vagy "még 1 évig kell maradnunk" ? Vegyes érzéseket ébreszt bennünk, legalábbis bennem. Ez talán egy kicsit olyan, mint a viccben a fél pohár víz, amire valaki azt mondja, hogy MÉG csak félig van valaki meg azt, hogy MÁR félig van..... Nem tudjuk, hogy valóban félidőben vagyunk-e, és szerintem Soma nevében is beszélhetek. Nálunk a MÁR vagy MÉG egy változó dolog, függ attól, hogy milyen napra keltünk, látjuk-e a tavat és az Alpokat, milyen élmény ért aznap, mennyit romlott a forint-frank árfolyam:) és még sorolhatnám. De amíg eldől addig is úgy határoztunk, hogy kihozzuk a helyzetből a maximumot, a mának élünk és élvezzünk azt, amit lehet és addig, amíg lehet. Aztán ha majd dönteni kell, újra meghozzuk a döntést, ahogy azt már annyiszor megtettük.


Valószínűleg az 1 éves évforduló miatt nagyon sokszor kezdődtek úgy a gondolataim, hogy "tavaly ilyenkor...." és szomorúan tapasztaltam, hogy nem jut sok minden eszembe. Amikor a nagy utazásra készültünk biztos voltam benne, hogy egy életre belém égnek azok a napok és percek, mert hát az életünk egy fontos állomásához értünk, de sajnos nem ez történt. Emlékszem a vasárnap délutánra, az utolsó percekre a lakásban, mikor arra gondoltam, hogy igen, újra költözünk. De nem az Egressybe, amire évekig készültünk és nem is szomszéd kerületbe. Egy másik országba..... Vajon jól döntöttünk? Emlékszem a taxiútra a Dorozsmaiból a reptérre, ahogy Edittől elbúcsúzunk a váróban, de már a repülőútra nem. Ami meglepő, mert aki ismer az tudja, hogy repülni utálok. Emlékszem, hogy első este a Les Brasseurs helyi sörfőzdében ettünk, ahová azóta is szívesen vissza járunk vendégekkel vagy csak úgy kettesben, de más nem jut arról az estéről eszembe. Kár..... Emlékszem, hogy másnap, hétfőn reggel Soma elment dolgozni, de arra nem, hogy én mit csináltam. Talán bérletet vettem, telefonba SIM kártyát, internet előfizetést intéztem, gondolom ettem is valamit, mert enni csak kell... De hogy hol és mikor, sajnos fogalmam nincs. Emlékszem, hogy sírva fakadtam a lausanne-i pályaudvaron, mert lekéstem a vonatot, amivel IKEA-ba mentem volna bútorokat válogatni. A vonat azóta is kb. 20 percenként jár és gondolom a következővel már el is tudtam menni és Soma is nyugtatgatott telefonon, hogy ez mennyire apróság, de 2010. november 8-án ezt nagy kudarcként éltem meg. Talán akkor tudatosult bennem először igazán, hogy nem nyaralni jöttünk. Hát ilyen és ehhez hasonló gondolatok villannak fel, érzések, benyomások, jelentéktelennek tűnő apróságok......emlékek. Ma nosztalgiázom:)


Na de a bevezető után jöjjön a lényeg. Történt ugyanis, hogy vasalás közben megadta magát a vasaló, megint! Már a második, amióta Svájcba költöztünk! Bocsi Edit, hogy így kell megtudnod, de nem akartunk vele bosszantani. Természetesen vasárnap történt, persze a szomszédokat még 1 év után sem nagyon ismerjük, hogy kölcsönkérjünk, Somának egy vasalt inge sincs, megint külföldre utazik és egyébként is, valami vasaló-átok ül rajtunk? Kezdek hinni a létezésében! Hétfőn felhívtam a Bosch svájci weboldalán található számot, mert ha törik ha szakad, vasaló kell. Svájc német részén működő ügyfélszolgálatán csak egy németül beszélő hölgyet sikerült kifognom. Franciául nem beszélt és bár állította, hogy tud angolul, amikor a vasaló szónál elvesztette a fonalat, kezdtem aggódni. Úgy váltunk el, hogy visszahív és ad egy címet, ahová a rossz vasalót vissza vihetem, de mondanom sem kell, mai napig senki sem jelentkezett.
Abból indultam ki, hogy Pesten a garanciális dolgokat márkaszervízbe kell vinni. De hol van itt az a bizonyos márkaszervíz, miért nincs sehol meg a címe a weboldalon? Tettek mezejére léptem, össze szedtem a vasalót, a blokkot, egy Lausanne térképet és elindultam a boltba, ahol vettük Edittel májusban a vasalót. Amíg az eladóra vártam már szinte biztos voltam benne, hogy:

a. az eladó nem fog beszélni angolul
b. a szervíz a város másik végében van és
c. hiába van nálam térkép, ki tudja, hogy találok oda

Gyanúm igazolódott, az eladó sajnos tényleg nem beszélt angolul. De az én számra csak úgy jöttek a francia szavak és ugyan nem tökéletes franciasággal de el tudtam mondani tömör mondatokban, tagoltan, hogy, idézem: "Gondom van a vasalóval. Itt vettem 5 hónappal ez előtt. Nem működik, hideg és nem meleg." Semmilyen érzelmet vagy reakciót nem láttam az alkalmazott arcán de csodák-csodája értette, mert azt mondta: "Kérem a vasalót és a blokkot." Juhhéééé, gondoltam, tudok franciául! De az igazi meglepetés csak ezután jött. A fickó elrohant a sorok közé, a kezében hozott egy vadonatúj Bosch vasalót, kivette a dobozból és közölte, hogy ez ugyan annyiba kerül és kb. ugyan annyit is tud, a régit elrakta, az újat a kezembe nyomta és udvariasan elbúcsúzott, mert már kígyózott a sor. Én ott álltam döbbenten és megkérdeztem: "Végeztünk, ennyi az egész?" Kerek szemekkel de kedvesen igent mondott. Én felmarkoltam a vasalót és mintha loptam volna, kirohantam a boltból, nehogy a fickó meggondolja magát. Utólag vicces az egész, de ha belegondolok, hogy Pesten a garanciális szervízben legalább 1 hét, mire választ adnak vagy megjavítják, de előtte még megaláznak olyan kérdésekkel, hogy biztos rendeltetésszerűen használtam-e és flegmán közli a szaki, hogy ő még aztán ilyen hibát nem látott és csere készülékről ne is álmodjak...... és még sorolhatnám. Volt benne részem. De hát ez Svájc, ahogy egymás közt viccesen hívjuk, a civilizáció csúcsa. És igen..... ez tényleg az. Amikor ilyen dolgok történnek örülök, hogy ennek szervezett, rendezett és civilizált életnek a része lehetek. Hogy úgy reagálnak dolgokra, ahogy egy épeszű ember ezt elvárja. Hogy a néha pattanásig feszülő idegszálaimat nem nyúzzák tovább, hanem 3 perc alatt helyre rázzák a lelki világomat, ha még csak egy vasaló cseréről van is szó. Hát így történt, hogy megint új vasalónk van, már a 3. Igaz, hogy megint svájci a dugója és Svájcon kívül sehol máshol a világon nem tudom majd konnektorba dugni, csak átalakítóval, de szép és működik és a miénk. Ja...és narancssárga:)

És mivel a hétfő ettől az élménytől olyan narancssárga napnak tűnt, megfőztem életem első töklevesét zsemlekockával körítve, szintén narancssárga. Somának is ízlett, csak ajánlani tudom!

Szülinap, Gruyères és Broc

A 30. szülinapomra eljött Anyukám és a bátyám hozzánk. Már jártak korábban a genfi tó környékén ezért olyan programot találtam ki, amit még nem láttak (és mi se). Béreltem autót és elmentünk négyesben Gruyères-be, ami kb. 60 km-re van tőlünk. Először a Molésonra (2002 méter) szerettünk volna felmenni, de sajnos a sikló zárva volt, mert nem volt hó, pár turista miatt meg nem nyitnak ki. Visszamentünk az óvárosba, ami a középkorban épült és nagyon jó állapotban van most is. Egy XIII. századi vár is van a történelmi belváros felett.


A séta után elmentünk a város másik nevezetességébe a Gruyère sajtgyárba és múzeumba. A Gruyère egy erős ízű, kemény sajt, Svájc 11 AOC minősített (eredettvédett) sajtja közül az egyik. Nagyon jól olvasztható, ezért használják a fondü alapanyagaként (van amelyik régióban 100%-ban, van ahol keverve Vacherin Fribourgeois-val (ez is AOC sajt), ezt hívják moitié-moitiének, ami azt jelenti fele-fele).
A múzeumban egy cseresznye nevű tehén vezetett minket körbe és mesélte el mit és mennyit legelnek a tehenek, hogy sok tejet adjanak, amiből csinálják a sajtot. A gyártást is megnézhettük egy üvegfalon keresztül.Egy 35 kg tömegű henger alakú tömbhöz 400 liter tejet használnak, amit megmelegítenek, összepréselnek, sóznak majd 3-12 hónapig érlelik.


A sajtgyár után csokigyárba is elmentünk mert volt még időnk a kiesett hegyi túra miatt.
Nem messze, Brocban van a Cailler-nak a csokigyára és múzeuma. A Cailler a Nestlé leányvállalata, talán Magyarországon nem annyira ismert, de Svájcban jónak számít. És itt a gyártásból is lehet néhány mozzanatot látni, ellentétben a Lindt gyárral, ahol csak múzeum van. Nagyon érdekes kiállítás volt a kakaó felhasználásáról, Európába kerüléséről és a Cailler gyár történetéről. Persze kóstoltunk rengeteg csokit és vettünk is.

Portugália - Argentina

Tegnap négy kollégámmal meccsen voltunk. A meccs eredetileg Londonban lett volna, de valamiért áttették Genfbe. Az egyik srác korán észrevette, ezért tudtunk jegyet szerezni. Amúgy a Svájcban élő rengeteg portugál bevándorló tuti felvásárolta volna előlünk.

A meccs nagyon jó volt, főleg az első félidő, C. Ronaldo pont az előttünk lévő kapuba lőtte az egyenlítő gólt. A meccs végén pedig Messi lőtte ide a győztes 11-est, amit fel is vettem. 30 ezer néző volt nagy része portugál bevándorló, mikor Messinél volt a labda fütyült az egész stadion. Volt pár jó megmozdulás, passzok, lövések.

Nagy élmény volt, 2 hét múlva BL meccs Lyonba, az se lesz kicsi!

Január elején

2-án este Bécsbe vonatoztunk. Este sétáltunk a városban, ettünk persze bratwurst (automatikus tárgyeset), forraltborral, még volt karácsonyi kivilágítás. Karácsonyi hangulat már nem volt. Másnap reggel indult a vonatunk Zürichbe. Gyönyörű idő volt, minden csupa hó. Néha azért belementünk egy hóviharba, de főleg napsütés volt. A havas hegycsúcsok nagyon szépek voltak. A vonat néha 200-zal száguldott, miközben az étteremben borjúbécsit ettünk és sört iszogattunk. :)

A héten próbáltam visszarázódni a munkába, nehezen ment.

Hétvégén nagyon szép idő volt, a patika hőmérője 18 fokot mutatott. Ezért csináltunk egy nagyobb sétát. A belvárosban kezdtünk, a Montbenon parkban. Itt található a Casino, ami igazából nem kaszinó, hanem kultúrház féle, ahol színielőadások vannak, kávézó ahol emberek beszélgetnek. Szinte minden városban van ilyen "kaszinó". Montreux-ben azért van igazi is. A parkban van még a Palais de Justice, ami most a kerületi bíróság épülete. Előtte pedig a nemzeti hős Tell Vilmos szobra áll, itt Guillome Tellnek hívják. Innen átsétáltunk a pályaudvarra, ahol átvettem az autókölcsönözőtől a mágneskártyám, amivel mostantól el tudok vinni bérelt autókat. Az autók a kártyával nyílnak, ha lefoglalod őket a neten, a slusszkulcs a kesztyűtartóban van. A kocsikat órára és kilométerre kell bérelni, adnak benzinkártyát, azzal lehet ingyen tankolni.

A pályaudvartól délre van egy negyed XVIII-XIX. századi épületekkel. Itt láttuk a Grancy kastélyt és az Angol templomot. Elsétáltunk a zsinagóga előtt, aztán a Német templomnál voltunk, végül a Mon-Repos parkba mentünk.
Itt található a Mon-Repos villa, amiben még Voltaire is lakott régen. Aztán 1922-től 67-ig itt volt az Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye, Coubertin báró is lakott itt.
A parkban található még a Szövetségi bíróság épülete is és legalább 70 madárfaj ketrecekben, köztük pár ritkább arapapagáj.

Vasárnap volt a szülinapom, arra ébredtem, hogy fel lett díszitve a nappali! Sajnos nagyon esett az eső, de azért elmentünk kicsit buszozni, és megnéztük a városi temetőben Coco Chanel és Coubertin báró sírját. Chanel igazából nem itt halt meg, hanem Párizsban, de megszerette a várost míg itt lakott pár évet és az volt az akarata, hogy itt temessék el és legyen 5 oroszlán a sírján.

Montreux-i karácsonyi vásár, Genf és Carouge

December 12-én elmentünk Zsorkóval és Zsófival Montreux-be. Ők az egyetlen magyar ismerőseink Lausanne-ban, egy barátomon keresztül ismertük meg őket. Elvittek minket a karácsonyi vásárba. Ez a leghíresebb téli vásár a francia részen. És tényleg jó nagy volt és színvonalas, főleg a lausanne-i mini vásárhoz képest. Nagyon sokmindent árultak, lakásdíszeket, gyertyákat, képeket, karácsonyfadíszeket és nagyon látványos gesztenyesütők voltak. Ittunk forralt bort, forralt cidre-t (almabort) és ettünk röstit, ami a másik svájci specialitás - a fondü mellett - krumpliból, hagymából és szalonnából.

Itt van Montreux-ben szobra Freddie Mercurynak, aki több évig élt itt és több albumukat is itt vették fel egy stúdióban, ami szintén a városban van. Minden év szeptemberben Freddie Mercury emléknapokat is tartanak.

Az utolsó hétvégén Genfben találkoztunk egy középiskolai osztálytársnőmmel és a svájci férjével. Genfben nem volt szinte egyáltalán karácsonyi hangulat, karácsonyi vásár se volt. Viszont megnéztük az óvárost, amit eddig még nem tudtunk. Nagyon szép, még biztosan visszajövünk majd valamikor tavasszal, hogy a parkokat is megnézzük. Hogy lássunk azért szép karácsonyi vásárt és igyunk egy jó forralt bort, elmentünk Carouge-ba, ami közvetlenül délre van Genftől.

Itt elég nagy nyüzsgés volt (végre), sok árust láttunk és a kávézókban is sokan ültek.

Mielőtt hazarepültünk volna, még az utolsó hétfőn kipróbáltuk az újonnan vett fondü szettünket, és egy igazán szuper fondüt dobtunk össze.

December eleje

December 3-án céges karácsonyi buli volt a rolle-i Casinoban és Rolle főutcáján. Ingyen kaja, pia! :) Szombaton az egyik amerikai kollégámékkal elmentünk borkóstolóra Lausanne fölé a hegyekbe. Nem csak helyi borok voltak, hanem francia, olasz és spanyol borok is. Mindenből lehetett kóstolni, volt hozzá sajt is. Lecsúszott pár korty aranyárban mért bordeaux-i, de végül két nagyon finom francia fehéret vettünk. Este egy angol kollégám hívott meg vacsorára minket és az amerikai házaspárt is. Nagyon finomat főzött a menyasszonya, paprikás garnéla volt, utána prosciuttoba tekert kardhal volt és túrótorta volt a desszert.

Vasárnap a lengyel szobatársam hívott meg magukhoz egy desszertre.

Hétfőn végre megérkezett a kanapénk is.

Végre tudunk dögleni a TV helye előtt. Pénteken délután 5 órától "szomszéd Karácsonyunk" volt a lépcsőházban. Az egyik házaspár küldött meghívót minden lakónak, hogy megismerjék egymást a szomszédok. Vittünk le egy bort és rágcsálnivalót. Végül sokkal nagyobb buli lett belőle, mint amit egy ilyentől reméltünk. Mindenkivel jól elbeszélgettünk, szinte senki se svájci a házban. Van francia, angol, skót, német, szerb, román, lengyel, portugál és kínai is. Sikerült jó sok bort és pezsgőt meginni. Végül mikor már csak fiatalok maradtunk a szerb lány francia férje gyorsan összedobott egy tejszínes-gombás tésztát és még meghívtak minket a lakásukba. 1 óra után kerültünk ágyba.

Másnap jött a lengyel kollégám az ütvefúrójával segítni felszerelni a lámpákat, hogy végre ne csak izzók lógjanak a menyezetről. Nem volt egyszerű, meg segíteni se tudtam 100%-osan, mert eléggé másnapos voltam. :) De végül minden lámpát felszereltünk. Kezd alakulni a lakás!